A Netflix 2019-ben gyakorlatilag felrobbantotta az internetet a Love, Death + Robots első évadával (amiről a kritikánkat itt olvashatjátok), a hatalmas népszerűségnek örvendő animációs széria pedig pár napja megkapta a következő szezonját. És bár az előzetes információk alapján a Love, Death + Robots Vol. 2 is roppant ütősnek ígérkezett, végeredményben sajnos közel sem lett annyira emlékezetes, mint elődje. A minőségre persze így sem lehet panasz, csak épp az új évadot nézve az emberben végig ott motoszkál az érzés, hogy lehetne ez az egész sokkal jobb is…
A fantasztikum legjava
Alapjait tekintve a Love, Death + Robots Vol. 2 ugyanúgy megmaradt egy antológiasorozatnak, mint az első évad, avagy egy összefüggő történet helyett nyolc különálló, önmagában is értelmezhető sztorit kapunk. Apró érdekesség, hogy ezek a történetek kivétel nélkül híres SFF írók munkáin alapulnak, a készítők olyan nevek novelláit és rövidebb írásait dolgozták fel, mint John Scalzi (Vének háborúja-sorozat), Paolo Bacigalupi (Hajóbontók, A felhúzhatós lány) vagy J.G. Ballard (A Nap birodalma).
Az egyes részek ennek megfelelően mind témájukban, mind stílusukban elég változatosak, akad köztük például lassú, melankolikus elmélkedés az elmúlásról, rövid, adrenalindús versenyfutás az életünkért, és húsba maró jövőkép egy olyan világról, ahol nem tekintik embernek a gyerekeket. Azt azonban le kell szögeznünk, hogy az első évadhoz képest kevésbé színes a felhozatal, már csak azért is, mert az tizennyolc részes volt, a folytatás pedig csak nyolc epizódot kapott, valószínűleg azért, mert a koronavírus miatt amúgy is nagyon elhúzódott az elkészítése.
Ebből kifolyólag a Love, Death + Robots Vol. 2-ből látványosan hiányoztak az olyan fekete humorban tobzódó részek, mint amilyen a Three Robots volt, de a The Witness abszolút beszívott stílusa vagy a Beyond the Aquila Rift által képviselt sci-fi/horror irányvonal is a háttérbe húzódott. Ez pedig már csak azért is fájdalmas, mert az első évadnak pont az volt a legnagyobb erőssége, hogy a fantasztikum rengeteg zsánerét mutatta be nekünk a biopunktól kezdve az urban fantasyn át egészen a military sci-fiig, a második évadra pedig enyhén szólva is szűkült ez a merítés.
Magukra a történetekre ezen túl azonban nem lehet panasz. Igaz ugyan, hogy a második évadból hiányoznak az olyan nagyszerű részek, mint a The Secret War vagy a korábban már emlegetett Beyond the Aquila Rift, cserébe viszont olyan semmitmondó „töltelék” epizódokat sem kapunk, mint a Sucker for Souls vagy a Blindspot. Összességében tehát elmondható, hogy a Love, Death + Robots Vol. 2 színvonala érezhetően alacsonyabb, mint az első évadé, a minőség azonban jóval egyenletesebb, ugyanis eltűntek az elődre jellemző kilengések.
Csúcstechnológia
A Love, Death + Robots első évadát nem egyetlen csapat készítette, hanem több stúdió, akik mind a saját technikájukkal és stílusukkal valósították meg a rájuk bízott epizódokat, erről a megoldásról a Netflix aztán a folytatásban sem tett le. Ennek hála a második szezon kinézete is roppant változatos, avagy van itt minden a rajzfilmszerű megoldásoktól kezdve egészen a fotorealisztikus látványvilágig, a végeredmény pedig minden esetben abszolút profi és bámulatos.
Ilyen téren talán az Ice című epizód lett a legerősebb, aminek a története enyhén szólva sem váltja meg a világot (néhány betépett fiatal kimegy a jégre futni), viszont a látványvilága, a zenéje és úgy az egész stílusa annyira egyben van, hogy az egyszerűsége ellenére is azonnal berántja az embert, és nem is engedi addig, amíg meg nem tudjuk, hogy mi lesz a vége ennek az egzotikus versenyfutásnak. Plusz az is megemlítendő, ahogy az alkotók pár képkockában egy komplett világ hangulatát át tudják adni.
Arra viszont nem árt felkészülni, hogy az alkotók, mintha a második évadban kicsit visszavettek volna a brutalitásból. Az első szezon ugye enyhén szólva sem finomkodott, ha meztelenségről, drogokról vagy vérről volt szó, a folytatás azonban ezen a téren érezhetően szelídebb lett, kivéve az ellőtt végtagokban gazdag Snow in the Desert esetében. Plusz a Love, Death + Robots Vol. 2-ből látványosan hiányoznak az előző évadban lépten-nyomon felbukkanó macskák, ami egyértelműen egy megbocsáthatatlan hiányosság.
No macska, no party
Mindent összevetve a Love, Death + Robots második évada ismét egy erős válogatás lett, azonban az első szezonhoz sajnos nem tud felérni. Igaz, a minőség egyenletesebb, mint az elődé, de cserébe hiányoznak az olyan igazán ütős részek, amikre még több hónappal a premier után is elégedetten csettintve gondolunk vissza. Ezen a téren talán a Pop Squad jelenti a kivételt, ami azért kioszt pár gyomrost a nézőnek (és ezt most abszolút jó értelemben mondjuk), de a többi epizódból valahogy hiányzik az a kis extra szikra, ami a Good Huntingban vagy a Beyond the Aquila Riftben megvolt.
Plusz az epizódok számának drasztikus csökkentése miatt ezúttal a történetek sem olyan változatosak, ami szintén egy roppant fájó pont lehet, már csak azért is, mert az első évadnak éppen ez volt az egyik legnagyobb erőssége.
Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Love, Death + Robots Vol. 2 vállalhatatlanul rossz lenne, sőt épp ellenkezőleg. A Netflix animációs sorozata technikai szempontból még mindig kifogástalannak mondható, és a második évad legtöbb epizódja történetileg is abszolút rendben van, csak épp nem tud kitörni a nagyszerű első szezon árnyékából. A folytatás azonban így is erősen ajánlott mindenkinek, aki csak egy kicsit is érdeklődik a fantasztikum vagy az animációs sorozatok iránt. Csak készüljünk fel rá, hogy az első évad átütő ereje itt sajnos el fog maradni.
Az viszont mindenképp jó hír lehet, hogy a Love, Death + Robots Vol. 2-höz magyar felirat és magyar szinkron is elérhető, így angol nyelvtudás sem kell ahhoz, hogy elmerülhessünk a Netflix rendhagyó animációs antológiájában.
