Ender’s Game: a videojáték

Hogy ne beszéljek rébuszokban, az emlegetett szerző a hazánkban is népszerű Orson Scott Card, a regény pedig, melyről szó van, a zseniális és félelmetes Ender’s Game, mely nálunk a meglehetősen leegyszerűsített Végjáték címen jelent meg. A könyv írója számára meghozta a világhírt: elnyerte vele mindkét sci-fi „Oscart”, a Nebula- és Hugo-díjat, melyre addig és azóta sem volt még példa. Aki nem olvasta volna: a mű a 22. század közepén játszódik, amikor egy bogárszerű idegen faj véres csapást mér az emberiségre. Védekezésül a hadvezetés létrehoz egy speciális űrállomást, ahol a világtól elzártan kivételes képességű kisgyermekekből képeznek katonákat, keresve az ideális jelöltet a flottaparancsnoki tisztre. Főhősünk, Andrew „Ender” Wiggin hatévesen kerül ide, és – innentől spoiler, elolvasás (kijelölés után) csak saját felelősségre! - 12 éves korára igazi gyilkológéppé válik, aki folyamatos stressz alatt egyik támadást a másik után vezeti a harci szimulátorban, mígnem az utolsó összecsapásban, amikor a hajóhad eléri az ellenség anyabolygóját, beveti a szuperfegyvert, mely elpusztítja a planétát, és kiirtja a teljes fajt. Endernek ekkor fedik fel a döbbenetes valóságot: mindez élesben ment, távkommunikációval a valódi emberi flottának adta ki a parancsokat...

A Végjáték olyan mű, mely bizony komoly gondolkodnivalót ad az olvasónak; érdekesség, hogy az USA tengerészgyalogságának quanticói egyetemén a vezetés pszichológiáját, a döntések súlyát, azok felvállalását, a felelősség kérdését többek között ebből a regényből is tanulják a leendő katonák. Azt is hozzá kell tennünk, hogy az 1977-ben született könyvben olyan, ma már mindennapos, akkor azonban meglehetősen fantasztikusnak tűnő tárgyak és fogalmak szerepelnek, mint az internet, az e-mail, a digitális könyvek, a 3D-s videojátékok, vagy épp a rajztábla méretű számítógépek. A folytatás sem maradt el: Card még öt művet írt ebben a sorozatban, illetve elkészített egy oldalágat, az ötkötetes Árnyék szériát. (A dolog ennél bonyolultabb, akit érdekel, a Solaria honlapján talál egy remek összefoglalót.)

Mindezek után meglepő, hogy a sci-fi irodalom eme meghatározó és korszakos remekéből még nem készült sem film-, sem játékadaptáció – eddig. A mozijogokat már 2003-ban megvásárolta a Warner, azóta sincs sok információnk róla; hol az a hír röppen fel, hogy Wolfgang Petersen rendezi, hol az, hogy őt már kirúgták, és annak ellenére, hogy az idei évre volt kiírva a bemutató, még nemhogy szereplőgárdáról, de stábról sem tudunk... A forgatókönyvet Card írja (a cselekmény a Végjáték és az Ender árnyéka cselekményeit gyúrja egybe, ami ugye kézenfekvő), ez mindenesetre az egyetlen biztató pontja a projektnek (bár állítólag 2005 decemberében kidobta az első verziót, és nekiállt újraírni az egészet...).

A játékadaptáció már biztatóbb, erről a napokban rántották le a leplet. A készítők személye érdekes: a 2005-ben alakult Chair Entertainment stúdióról van szó, akiknek első játéka az Undertow című XBLA sci-fi hentelés (oldalt ebből látható egy kép!), mely kedvező fogadtatásra lelt úgy a kritikusok, mint a játékosok körében (de valószínűleg arról fog elhíresülni, hogy a Microsoft januárban ezt osztogatta ingyen fájdalomdíjként azoknak, akik karácsonykor a bedugult Xbox Live miatt hoppon és játék nélkül maradtak). Azt azonban rögtön hozzáteszem, és ez egyben sok mindent meg is magyaráz: a utahi csapat alapítója a két „mustár-fivér”, azaz Donald és Geremy Mustard, az Advent Rising készítői, de az elnök Ryan Holmes, és a munkások egy része is a Card által írt játék hegesztőinek sorából került ki. A srácok nem sokkal megalakulásuk után szerződést kötöttek az íróval egy összmédiás projekt, az Empire megalkotására, ez regényként, filmként (szintén Warner-produkció) és játékként fog debütálni (a könyv már megjelent 2006 végén).

No de térjünk rá végre a játékra, melyet hivatalosan tegnap jelentettek be. Az Ender’s Game, hogy túlessünk a legkeserűbb vonatkozásán, úgy tűnik, hasonlóan az Undertow-hoz, arcade jellegű, a „letölthető tartalom” szegmensbe illeszkedő alkotás lesz X360-ra, PS3-ra és PC-re (de valószínűleg DS és PSP verzió is lesz belőle). Kizárólag a Battle Roomban fog játszódni, tehát a könyv azon „minijátékát” kelti életre, ahol a jelölteknek súlytalansági környezetben különféle típusú egységekkel egy szimulált csatában felül kell kerekedniük az ellenséges haderőn, ezzel nyithatják ki az ajtót, melyen átlebegve nyerhetik meg a kihívást. Személy szerint jobban örültem volna egy epikus feldolgozásnak, egy akció/kalandnak, RPG, űrszimulátor, stratégia elemekkel, elég szépen össze lehetett volna hozni a különféle műfajokat – de hát ne sírdogáljunk ezen, örüljünk annak, ami van. Jó hír, hogy a megvalósítás ütősnek ígérkezik, hiszen az Unreal Engine 3 dobog majd a kicsikében (az Undertow is ezzel készült), és természetesen az adaptáció elkészítésében Orson Scott Card is tevékeny részt vállal, így a hitelesség tekintetében nem lehet kétségünk.

Minden továbbiról később, amint valami értékelhető információhoz jutunk a játékkal kapcsolatban, addig is ajánlom, próbáljátok meg felhajtani valahonnan a könyvet/könyveket - az sem lesz kevésbé kalandos vállalkozás idehaza (a regény alapjául szolgáló novella a szerző honlapjáról elérhető, angol nyelven!), de őszintén mondom: megéri az árát.