A Hellblade: Senua's Sacrifice minden egyes apró dizájneleme szándékosan úgy lett megtervezve, hogy a játékosok azonnal belemerüljenek a címszereplő lelki világába, aki Helheimbe tart, hogy megmentse szerelme lelkét. De az északi mitológia poklába vezető út nem könnyű. A folyamatosan a fülébe suttogó hangok mellett Senua más szörnyűségekkel és akadályokkal is szembesül, miközben minden egyes helyszínen megtapasztalja az emberi kegyetlenség borzalmas nyomait. Utazása egy epikus csatához vezet, amely a főhősnő és a célja között áll, és amelyben igazán erős ellenségek hullámaival kell szembenéznie. Bármennyire is küzd, az ellenfelek csak jönnek és jönnek. A hangok Senua fejében azt mondják, hogy adja fel, de itt már nem csak róla van szó – hanem a játékosról is. Olyan messzire jutottunk, mint ő, és nem áll szándékunkban meghátrálni.
Ez azonban egy olyan harc, amit Senua egyszerűen nem nyerhet meg. Ahhoz, hogy ezen a szakaszon túljussunk, abba kell hagynunk a próbálkozást, és le kell tennünk a kontrollert. A vereségbe való belenyugvás pont az ellenkezője annak, amit a játékokban minduntalan tenni szoktunk. Senua küzdelme azonban nagyszerű bizonyítéka annak, hogy néha a kudarcot egyszerűen nem lehet elkerülni, bármennyire is próbálkozunk. A történet szempontjából is kulcsfontosságú pont ez, de ugyanúgy szól nekünk, játékosoknak is. Néha meg kell tanulni elengedni a dolgokat, még akkor is, ha azok a legfontosabbak az életünkben.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
