A Marvel's Spider-Man megjelenését óriási hype előzte meg. Pókember az egyik legkedveltebb képregényes szuperhős, és az egyik legsikeresebb karakter, akit filmre vagy videojátékba adaptáltak. Az Insomniacnak az volt az elsődleges feladata, hogy egy nagyszerű Pókember-játékot készítsenek, miután éveken át csak gyenge, filmes kötődésű játékok jelentek meg a hálóhintázó szuperhőssel. Szerencsére a csapat megfelelt a feladatnak, és egy igazán nagyszerű játékot kaptunk, szemkápráztató látványvilággal és annyira remek játékmenettel, hogy az a mai napig brutálisan szórakoztató. A Marvel's Spider-Man egyik legjobb része a története. Jól megírt, jól kivitelezett és izgalmas lett (az erőltetett lopakodós részeket leszámítva), ami Peter Parker civil- és Pókember igazságosztó mindennapjaira egyaránt összpontosított. Hamar világossá vált, hogy amikor Pókember nyer, Peter veszít. Semmikor sem tudott mindkét fél egyszerre megfelelni az elvárásoknak – innentől pedig spoileresen folytatjuk tovább, szóval csak óvatosan!
Ez a játék végén igen látványosan csúcsosodik ki. Az Insomniac maximálisan kihasználta azt, hogy ennek az univerzumnak vannak már jól ismert karakterei és egy kialakult világa. Ott van például a drámai karakterív Otto Octaviusszal a középpontban, akinek Doktor Oktopusszá válása annak ellenére is lenyűgöző, hogy a többség már kívülről ismeri a sztorit. A Peter és Otto közötti végső összecsapás is helyet kaphatna ebben a rovatban, mivel Peter csalódása a hősében átélhető és igazán katartikus. Ez a pillanat azonban elhalványul May néni halála mellett. Peter előtt áll a döntés, hogy megmentse May nénit vagy megmentse New Yorkot, és meghozza azt a döntést, amiről tudja, hogy örökre megváltoztatja az életét. May néni szívfacsaró beismerése, hogy mindig is tudta, hogy Peter Pókember, egy remek pillanat egy remek játékban, és még mindig összeszorul a torkunk, ha csak rágondolunk.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
