A Slender: The Eight Pages 2012-ben a semmiből bukkant fel, hogy emlékeztessen minket arra, milyen volt régen a túlélő-horror műfaj, mielőtt jött a Resident Evil 5, és hazavágta az egészet a túltolt akcióival, meg akkora mutánsaival, mint egy pesti panelház. A Slender népszerűségét klausztrofób hangulatának köszönheti, hiszen a sötét, éjszakai erdei környezetben bolyongva attól félsz, hogy bármelyik pillanatban szemtől szemben találhatod magad a Slender Mannel, vagyis azzal a csápos, arctalan rémséggel, akit a modern creepypasták teremtettek, népszerűsége pedig hatalmasra nőtt. A Slender egy jó slasher horrorfilm videojátékos megfelelője is lehetne, hiszen a gonosz állandóan ott van mögötted, az árnyékban leselkedik rád, és legbelül tudod, hogy végül el fog kapni. A játékot végül egy teljes értékű folytatás követte a Slender: The Arrival formájában, amely a továbbfejlesztett látványvilágnak, és az összetettebb sztorinak köszönhetően még nyugtalanítóbbá tette a The Eight Pages alapkoncepcióját. Mégis, semmi sem veheti fel a versenyt az első játék borzongató hangulatával, amitől oly sokan kaptunk frászt annak idején.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
