Élménybeszámoló az E3 utolsó napjáról

Ilyen lelombozó volt a Starcraft 2 is: heteken át szerveztük, kipróbálási lehetőséget ígértek, aztán a kis kusztniban mindössze a már rongyosra nézett egységbemutató videókat mutogatták. Mint kiderült, az utolsó pillanatban taktikát változtattak a marketingesek, és csak néhány kiválasztott amerikai újság és weboldal kapott interaktív verziót. Mindegy, legalább egy interjút sikerült készítenünk, ezt majd az újságban olvashatjátok el...

A másik nagy csalódás a Gamecock nevű friss kiadó volt, akik független fejlesztők új játékaival akartak villantani. Én bíztam benne, hogy valami frisset, valami újítót látunk, Sasa viszont már a cég nevétől húzta a száját. Mint kiderült, neki lett igaza. Az E3 lezárásaként mentünk oda, és az egész cég már temető-lázban égett: a strandon akarták búcsúztatni az E3-at - amin ők nem is vettek részt, hiszen ők egyszemélyes cirkuszt alkotva saját, rivális kiállításként aposztrofálták magukat. Az összes marketinges félrészegen, hülye jelmezekben (loknis kislány-frizura, csubakka-fej, halálfejes bársonyköpeny) rohangált, és némelyik azt sem tudta, hogy hol van, mit kellene csinálnia. Csak egy játékot láttunk, a Legendary: The Box című alkotást, de ez olyan pocsék lett, hogy elment a kedvünk az egész Gamecocktól (random adalék: a bejáratnál osztogatták Cocksucker nevű mentolos nyalókájukat...). Sosem gondoltuk volna, hogy az Unreal 3 motorral lehet ekkora szart készíteni, de mégis megtörtént a csoda: bumpmap nélküli textúrák, ostoba, ocsmány és fantáziátlan lények, ’98-at idéző kocsik, klisé történet, és minden idők leggázabb gitárzenéje egy programba sűrítve. Az udvariasság kedvéért megkérdeztük, hogy mikor jelenik meg (2008 első fele, ha valaki kedvet kapott), aztán menekültünk...

Persze nem volt teljesen gáz a nap. Ellátogattunk például a kiállítás legnagyobb helyszínére, a Baker Hangar fantázianevű terembe. Legalábbis azt hittük, hogy fantázianév – de nem, ez egy működő reptér kiürített hangárja volt; amikor felszálltak a nagyobb gépek, pár másodpercig rezgett az egész kóceráj, félbeszakadtak az interjúk... Ez a terem legalább félig-meddig emlékeztetett a régi E3-akra, már legalábbis abban, hogy ki lehetett próbálni a játékokat (kivéve a CoD 4-et – ahhoz sehol nem engedtek oda az Infinity Ward emberei – még az exkluzív Microsoft-partin sem...). Igaz, ez nem mindig volt jó, de itt láttuk az Orange Boxot (már pusztán ezen a néven fut a Half-Life 2 Episode 2), kipróbáltuk a Hellgate-et (több száz képesség, rengeteg lehetőség a tápolásra a pozitív oldalon, és satnya grafika, illetve zéró AI a másikon), és a show fénypontjaként kipróbáltam a Wii-Fit nevű izét, amely egy lábakkal irányítható játék, természetesen Wii-re. Az ezt bemutató, Sasa által kedvesen kommentált videó a DVD-mellékletünk egyik legvidámabb része lesz (egyébként bőszen forgattunk és forgattunk, csak hogy megválaszoljak egy kérdést)...

Még két dolgot említenék meg: a 2K elrejtett standján bemutatott BioShockot és a konzolos Civilizationt. Előbbiről ismét bebizonyosodott, hogy zseniális, ám a játék második feléből bemutatott gigantikus csata (15 percig tartott, és vagy 50 ellenfél hullott el közben) ismét azt az érzést keltette, hogy ez inkább akció lesz, mintsem RPG. Igaz, itt lesz 20 aktivizálható és 15 passzív képességünk, lehet tárgyakat készíteni és a kézzel fogható fegyvereket is fejleszteni. Szóval a csatákat végtelen módon vívhatjuk meg. A látottak alapján például mókás dolog lesz gránátokat lőni a plafonra, majd tornádókat telepíteni a padlóra: az ellenfél – aki a gránátot észrevenné a lába előtt – belesétál a forgószélbe, felrepül a plafonra, és szépen felrobban... A Civilization pedig jobb lett, mint vártuk: lényegében közelebb van a kamera a földhöz, kidolgozottabbak az egységek és a vezérek. Ja, és ha megnyered a meccset, a katonai egységeid elkezdenek táncolni. A tankok is. Meg a hajók is...

Most pár napos kikapcsolódás után megyünk haza, összevágjuk a rengeteg videót, és persze bővebben is írunk minden játékról. Ma például kipróbáltuk az új S.T.A.L.K.E.R. Clear Sky-t is...