Sajnos minket átvertek. Ahhoz ugyanis, hogy a csalódásomat ti is átérezzétek, tudnotok kell, hogy hétfőn azt az információt kaptuk félhivatalos forráson keresztül, hogy „lesz valami olyan durva bejelentés, hogy a hajunkat is ledobjuk majd a meglepetéstől”. Persze rögtön találgatni kezdtünk, hiszen az EA ül pár olyan branden, aminek hallatán milliók szájában folyik össze a nyál -– személy szerint én nem kisebb dologra számítottam, mint a régóta pletykált Syndicate folytatására / remake-jére. Ehhez képest... de kezdjük az elején.
Az már az első pillanatban kiderült, hogy a rendezvény hangmérnöke nem szeret minket, de legalábbis utálja, ha a jelenlévők egymással próbálnak beszélgetni. Ilyen durva decibelértékeket utoljára egy szép emlékű, PeCsa-beli Quimby-koncerten voltam kénytelen elszenvedni, csak ugye egy koncerten valamennyire fel van készülve az ember, például szól otthon, hogy drágám, két napig csak írásban kommunikáljunk, mert cseng a fülem. Valahogy egy sajtótájékoztatón nem számítok sonic cannonra. Persze ha a dobhártyarepesztés mellé kaptunk volna normális játékokat is, akkor nem erről írnék most a legtöbbet.
Merthogy nem kaptunk. Volt szó konzolos Simsről (ami bár világrengető újdonságként volt tálalva, azért szerintem sokan emlékeznek a PS2-es Sims 2-re), aztán középkori Simsről (a rendezvény végén azt találtam mondani a mellettem bandukoló Edvi Timinek [Nintendo Magyarország] és Dinónak [PC Dome], hogy így utólag még a Sims Medieval volt a legérdekesebb versenyző), volt némi Dragon Age 2 (nézzétek meg a trailert, az speciel elég ütős lett), aztán jött a keserű pirula. „X darab 100 százalékos értékelés után a várakozásnak vége” -– én nagy boldogan leírtam, hogy Mass Effect 3, aztán mikor megláttam, hogy annyi a nagy durranás, hogy a ME 2 jön Playstation 3-ra, sziszegtem valamit a PR-osok istenével és felmenőivel kapcsolatban, és kitöröltem a sort. Persze, örülök, hogy a PS-tulajoknak jó, de azért ennél többet vártunk.
Sajnos ez a több a továbbiakban sem jött el. Voltak persze érdekesebb momentumok, de a csalódott újságírónál nincs rosszabb: még a 12 cm-s tűsarkúban betipegő Bulletstorm-producerrel, Tanya Jessennel kapcsolatban is csak annyi maradt meg, hogy ha csak egy kicsivel alacsonyabb cipőt vesz föl, akkor akár járni is tudott volna a lábbeliben. Persze nem szép dolog csinos lányokon élcelődni, így gyorsan hozzáteszem, hogy a Bulletstorm sem azért nem tetszett, mert mondjuk nem látványos vagy érdekes, hanem azért, mert elvből nem szeretem az olyan shootereket, ahol az ellenfelek egy részét csak „weak spotok”, vagyis narancssárgán világító gyenge pontok szétlövésével lehet megsebezni. Elsőre ez poén volt, de azóta eltelt tíz év, szóval találjunk ki valami újat, ha lehet...
Mivel mindenképp pozitívan szeretném befejezni a beszámolót, és csak marginálisan fontos az a tény, hogy a kapott kis csomagban a sajtóanyagok mellé adott karamellás csoki finom volt, megírom, hogy a bár már nem tudom, hanyadszor volt szerencsém megnézni a készülőfélben lévő Dead Space 2-t, minden egyes alkalommal jobban és jobban tetszik. Kivételesen nem olyan pályát mutattak, ahol a sötét sarkokból előugró szörnyek miatt kapunk frászt -– az űrben játszódó részletben először a napelempaneleket kellett a helyes irányba állítani, majd az így beindított lézersugár mellett kellett szédítő sebességgel lavírozni az űrben. Isaac tényleg beszél, és a Guru hasábjain korábban olvasott előzetesben még azt is eltaláltuk, hol vannak az űrséta irányításához szükséges fúvókák.
Az már az első pillanatban kiderült, hogy a rendezvény hangmérnöke nem szeret minket, de legalábbis utálja, ha a jelenlévők egymással próbálnak beszélgetni. Ilyen durva decibelértékeket utoljára egy szép emlékű, PeCsa-beli Quimby-koncerten voltam kénytelen elszenvedni, csak ugye egy koncerten valamennyire fel van készülve az ember, például szól otthon, hogy drágám, két napig csak írásban kommunikáljunk, mert cseng a fülem. Valahogy egy sajtótájékoztatón nem számítok sonic cannonra. Persze ha a dobhártyarepesztés mellé kaptunk volna normális játékokat is, akkor nem erről írnék most a legtöbbet.
Merthogy nem kaptunk. Volt szó konzolos Simsről (ami bár világrengető újdonságként volt tálalva, azért szerintem sokan emlékeznek a PS2-es Sims 2-re), aztán középkori Simsről (a rendezvény végén azt találtam mondani a mellettem bandukoló Edvi Timinek [Nintendo Magyarország] és Dinónak [PC Dome], hogy így utólag még a Sims Medieval volt a legérdekesebb versenyző), volt némi Dragon Age 2 (nézzétek meg a trailert, az speciel elég ütős lett), aztán jött a keserű pirula. „X darab 100 százalékos értékelés után a várakozásnak vége” -– én nagy boldogan leírtam, hogy Mass Effect 3, aztán mikor megláttam, hogy annyi a nagy durranás, hogy a ME 2 jön Playstation 3-ra, sziszegtem valamit a PR-osok istenével és felmenőivel kapcsolatban, és kitöröltem a sort. Persze, örülök, hogy a PS-tulajoknak jó, de azért ennél többet vártunk.
Sajnos ez a több a továbbiakban sem jött el. Voltak persze érdekesebb momentumok, de a csalódott újságírónál nincs rosszabb: még a 12 cm-s tűsarkúban betipegő Bulletstorm-producerrel, Tanya Jessennel kapcsolatban is csak annyi maradt meg, hogy ha csak egy kicsivel alacsonyabb cipőt vesz föl, akkor akár járni is tudott volna a lábbeliben. Persze nem szép dolog csinos lányokon élcelődni, így gyorsan hozzáteszem, hogy a Bulletstorm sem azért nem tetszett, mert mondjuk nem látványos vagy érdekes, hanem azért, mert elvből nem szeretem az olyan shootereket, ahol az ellenfelek egy részét csak „weak spotok”, vagyis narancssárgán világító gyenge pontok szétlövésével lehet megsebezni. Elsőre ez poén volt, de azóta eltelt tíz év, szóval találjunk ki valami újat, ha lehet...
Mivel mindenképp pozitívan szeretném befejezni a beszámolót, és csak marginálisan fontos az a tény, hogy a kapott kis csomagban a sajtóanyagok mellé adott karamellás csoki finom volt, megírom, hogy a bár már nem tudom, hanyadszor volt szerencsém megnézni a készülőfélben lévő Dead Space 2-t, minden egyes alkalommal jobban és jobban tetszik. Kivételesen nem olyan pályát mutattak, ahol a sötét sarkokból előugró szörnyek miatt kapunk frászt -– az űrben játszódó részletben először a napelempaneleket kellett a helyes irányba állítani, majd az így beindított lézersugár mellett kellett szédítő sebességgel lavírozni az űrben. Isaac tényleg beszél, és a Guru hasábjain korábban olvasott előzetesben még azt is eltaláltuk, hol vannak az űrséta irányításához szükséges fúvókák.
