1963. augusztus 24-én, Tokióban született egy kisfiú, aki hamar a filmek és a videójátékok szerelmesévé vált, a korai ‘80-as évek Japánja pedig tökéletes táptalajt biztosított ehhez a szerelemhez. A szenvedélyt ráadásul tovább táplálta az a rajongás, amivel szülei viszonyultak a filmekhez, ezzel még inkább megágyazva a fiú jövőbeli szerepéhez. Természetesen az is a televízió irányába lökte a kis Hideót, hogy szülei állandóan dolgoztak, így sokakhoz hasonlóan, ő is afféle kulcsos gyerkőccé vált, aki iskola után saját magáról gondoskodott a család hazaértéig. Valamint a jobb állások miatt a família sűrűn költözött, így igazán mély barátságokra sem tudott szert tenni. Kezdetben kacérkodott a grafikus/illusztrátor hivatással, emellett terjedelmes novellákat is írogatott, sőt filmeket is készített az egyik barátjával, de a családi nyomás és a japánokra jellemző, az anyagi biztonságot előtérbe helyező mentalitás miatt inkább erőt vett magán, és közgazdaságtant tanult, ahelyett, hogy álmait üldözte volna tovább.
(Képek: Wired UK, GamesRadar, The New York Times)
Emberünk az egyetem taposása közben döbbent rá, hogy kivételesen sok időt tölt a Famicomja előtt és csodálattal töltik el a Super Mario Bros. valamint a The Portopia Murder Case című játékok. Innen már szinte egyenes volt az út a végzős évében tett felismeréséhez, mely szerint a videójáték-iparban szeretne karriert építeni.
A kezdeti sikertelenség, majd a Konami
Egyenes út vezetett 1986-ban a Konamihoz, ahol mint tervező foglalt helyet az MSX fejlesztő divízióban és kezdte meg munkáját. Sajnos kezdeti sikerei nem nagyon voltak, ötleteit szinte azonnal kukázták, szakmai gyakorlatlansága miatt pedig szinte folyamatosan a szőnyeg szélén állt. Első projektjét, a Lost Worldöt, konkrétan hónapokon át tartó munka után lelőtték, mert a főnökei rájöttek, hogy nem a megfelelő irányba haladnak a dolgok. Első “sikeres” feladata a Penguin Adventure volt, mely az elődjéhez képest számos említésre méltó fejlesztést tartalmazott, ám így sem voltak vele maradéktalanul elégedettek. Ennek folyományaként egy bombabiztos háborús projektet örökölt át egy kollégájától, mert abban bíztak, ez még talán neki is menni fog.
Ahogy azt már gondolhatjátok, nem volt elragadtatva a feladattól, és saját szájíze szerint, az 1963-as A nagy szökés című filmből inspirálódva egy, a megszokottól eltérő lövöldözős játékot dobott össze. A megközelítés a frontális összecsapások helyett inkább a lopakodásra fókuszált, ami 1987-ben igazán egyedülálló megközelítésnek tűnt. Így született meg hát az azóta legendává vált franchise első része, a Metal Gear. A játék amúgy NES-re is elkészült, de Kodzsima sant kihagyták a portolásból, így az általa nem jóváhagyott módosításokat és úgy en bloc a procedúrát élesen bírálta. A Metal Gear minden fronton sikeres lett és az elismerést a Konamin belüli is meghozta emberünknek, innen pedig már nem volt megállás. Következő játéka a Snatcher lett, teljesen más, vizuális novella stílusban, ahol szintén tetten érhetőek voltak az amerikai filmes, mára már popkulttá vált utalások.
Kodzsimáról, a Konami-botrányról és Enyedi Ildikóval ápolt kapcsolatáról az OGEX rendezvényeken ingyen elérhető PC Guru különszámban olvashatsz, amiben Fonyesz teljes Legendák arcképcsarnoka-cikke elérhető!
