Továbbképzés. Ez is lehetne a jelszava a Digital Dragons rendezvénynek, mely immáron 2012 óta hozza össze az indie fejlesztőket és a legnagyobb stúdiókat, hogy néhány nap erejéig egymástól lessék el az iparág minden csínját-bínját. Egymástól, merthogy míg a nagyobbak előadásokat tartanak az elméletről, illetve bárkivel szívesen eldiskurálnak, ha arról van szó, közben a kisebbek nemcsak tanulhatnak, de megmutathatják mindazt, amilyük van, legyen az valami formabontó ötlet, soha nem látott látványvilág, vagy éppen mechanika. De hogy miképpen kerültünk mi ide?
Levelet kaptam, life
Idén először kaptunk meghívót a Digital Dragons kétnapos rendezvényére (és a nulladik napos bulira, ahol a karszalagokat is át lehetett venni), melynek ezúttal Krakkóban, a folyóparton álló ICE konferencia-központ nyújtott otthont. A hatalmas épületben két kimondottan nagy, valamint számos kisebb terem biztosította a továbbképzésre és információcserére vágyóknak az előadásokat, miközben a folyósókon bárki kiszolgálhatta magát némi rágcsával, gyümölccsel, sütivel, vízzel, gyümölcslével, kávéval és teával. A VIP-részlegen üzleti megbeszélésre is volt mód, a foodtruck-corner pedig az ebédet biztosította, az indiai ételektől a hamburgerig. Ami azonban fontosabb, hogy míg a földszinten a kis, indie fejlesztők egy-egy gépen mutathatták meg, hogy éppen min dolgoznak, addig a nagyok az első emeleten lévő standoknál sorakoztak fel, hogy ott nyújtsanak segítséget, illetve kössenek üzletet másokkal. És ez még mindig csak némi extra, amihez egyébként a rendezvény hivatalos applikációja, a PINE nyújtott hatalmas segítséget, elvégre ezen belül megkereshettük a résztvevőket, az előadókat, előre egyeztethettünk időpontot, ha valakivel személyes találkozót akartunk, de ami a legfontosabb, az az, hogy itt láttuk, melyik teremben milyen előadás következik. Merthogy elsősorban az előadásokért jöttünk, valamint azért, hogy meglessük, milyen egy európai szintű konferencia a videójáték-iparról.
Két nap odafigyelés
Nos, nagyon színes és változatos. A szabadúszókon felül olyan stúdiók dolgozói voltak jelen, mint a Techland (Dying Light), a CDPR (Cyberpunk és The Witcher-széria), a Creepy Jar (Green Hell), a Flying Wild Hog (Shadow Warrior), a 11 bit studios (Frostpunk), a Bloober Team (Layers of Fear) vagy az Awaken Realms (Nemesis és Tainted Grail). És nem elég, hogy kimondottan sok alkotó és csapat jelen volt, de a témák is számos ágon mozogtak, mindenféle fontos kérdésre rávilágítottak. Mikor érdemes korai hozzáférésben elindítani a játékot, mi ennek a menete? Mennyivel előbb kell egy Kickstarter-kampányt előkészíteni, majd mennyi vele a munka és milyen költségekkel számoljunk, milyen összegeket célozzunk meg? Miért és mennyire fontos a női játékosoknak szóló tartalmak és mechanikák beépítése egy videójátékba, valamint mennyire kell a közösséget is elfogadóbbá tenni. Mitől lesz rendezett és logikusan felépített egy nyitott világ, mitől válik izgalmassá a narratíva, hogyan tűnik egy város lakottnak és élhetőnek? Vagy éppen mitől jó egy horror-játék?
Utóbbi kérdés nemcsak egy szimpla előadás keretein belül merült fel, hanem egy kerekasztal-beszélgetés során, ahol többek között a Remedy (Alan Wake), a Sumo (Texas Chain Saw), a Supermassive Games (The Dark Pictures Anthology és Until Dawn), valamint Bloober Team is jelen volt, avagy egészen hozzáértő és a témában profi alkotók nyilatkoztak arról, mitől működik igazán a horror, mivel lehet leginkább hatni a játékosokra. Nem spoiler: a videójáték eleve kiváló médium erre, mivel jobban belevonja a játékosokat a történésbe, mint a filmek a nézőket, illetve ha túl erős fegyvereket adunk a kezükbe, akkor kevésbé félnek, elvégre elvész a folyamatos veszélyérzet.
A legtöbb előadás, konferencia, kerekasztal-beszélgetés kifejezetten érdekes volt, én is tanultam belőlük, és alapvetően pont ezért zajlott le ez az egész rendezvény, ami az évek alatt igen nívós programmá vált. Kifejezetten kedvencem volt Maryna Laremenko előadása arról, hogy a mobiljátékok piacán mennyire fontossá váltak a női játékosok (miközben en bloc egyre többel számolhatunk), akik kimondottan jelentős vásárlóerőt is jelentenek a különböző stílusú, akár komplett zsánereket keverő F2P játékoknál. A show talán legjobb prezentációját Marcin Swierkot, az Awaken Realms alapítója hozta, ahol a videó- és a társasjátékok egyaránt szóbakerültek, méghozzá a Kickstarter/Gamefound és az Early Access üzleti modell okán, amikről elég sok minden kiderült – nem véletlenül, hiszen a lengyel csapat társasai évek óta vezetik a toplistákat, miközben korai hozzáférésű videójátékaik is nagyszerűen mennek. Külön kiemelném még Danuta Psuty (Bloober Team) gyorstalpalóját a level dizájn kapcsán, ami egyszerre volt érdekes és imádnivaló, köszönhetően a karakteres megjelenésnek és a szépen hímzett, mintás ruhának, valamint annak, hogy a prezentáció bizonyította többek között azt is, hogy minél több prezibe kellene cicás mémeket rakni, azokkal ugyanis minden jobb. Annál biztosan, amit a CDPR hanganyagairól tudtunk meg: Szikyvel, az Esport1 főszerkesztőjével ezt egyöntetűen a DD2023 legunalmasabb prezentációjának szavaztuk meg, pedig a CDPR fejlesztőinek volt pár izgalmas bemutatója, konferenciája.
Ezeken pedig érdemes is volt résztvenni. Mi legalábbis nagyon élveztük, és ahogy megfigyeltem, nemcsak a civilek és újságírók voltak jelen, de a stúdiók is látogatták egymás prezentációit, ahol aztán bőszen jegyzeteltek. Ez nagyon szimpatikus volt, hiszen egymástól tanulhatnak a legtöbbet. Főleg, hogy mint olyan, a Digital Dragons nem hasonlít egy normál videójátékos eseményre/rendezvényre, ez ugyanis szimplán szakmai kiállítás, ahol mindenki tanulhat valamit, még akár az is, aki évtizedek óta dolgozik a szegmensben. És persze egyik állítás sem szentírás, hiszen saját tapasztalatok kerülnek terítékre, de a profik mögött azért áll már annyi tapasztalat, hogy abból kiindulva megoszthassák meglátásaikat, véleményüket és jószándékú javaslataikat. Érdekes, hogy magyar fejlesztőt nem nagyon láttunk, pedig azt gondolom, megérné olyanoknak is egy kisebb csapatot delegálni, mint a Zen, a NeoCore, ahogy Tarsoly Edét is szívesen láttuk volna. Persze, a Digital Dragons nem olcsó mulatság, ha a szállást, fogyasztást, jegyeket nézzük (utóbbiból a normál, kétnapos is 121 600 forint volt, míg a meglehetősen túlárazott VIP már 243 000 forint körül mozgott), de szakmailag megéri, elvégre a megszerzett tudás, ha jól alkalmazzák, akár a beleölt összeg sokszorosát is megteremtheti egy-egy jó játék, sikeres kampány, illetve megfelelően elindított korai hozzáférés esetén. Mit tanultunk belőle, köszönjük a meghívást és a lehetőséget!
