A Diablo Immortal formájában egy rendkívül addiktív pénznyelőt adott a játékosok kezébe a Blizzard, legalábbis ez a közvélemény hangosabb felének obszcén szavaktól mentesített, tömör véleménye. A mobil eszközök mellett egyelőre nyílt bétában futó PC-s változatban elmerülve megnéztük, hogy mégis milyen élmény a Diablo Immortal, és mennyire rondítanak ebbe bele a sokat szidott mikrotranzakciók.
Bevallom, a mikrotranzakciók engem ugyanúgy hidegen hagytak, mint minden free-to-play játék esetében. Kezdésnél megvettem a legkisebb, 60 Orbot tartalmazó, 0.99 eurós csomagot, hogy mégis feljogosítva érezzem magam a játékra, hiszen így fizettem érte. Na, de itt meg is álltam, és a Blizzard ennél több pénzt bizony nem nagyon fog látni tőlem! Nem elvből, hanem egyszerűen az euró elképesztő árfolyama miatt, plusz mert egyszerűen nem éreztem szükségét. (A Snowrunner szezonbérleteit bezzeg felszisszenés nélkül vettem meg, mert olyan élményt adnak, amire megéri pénzt kiadni.)
A kezdőcsomagot leszámítva költekezés nélkül is azt kell, hogy mondjam, hogy a Diablo Immortal bizony jó. Végigtoltam már a Diabo-sorozat minden felvonását (egyedül a Diablo 2: Resurrected várat még magára időhiány miatt), de részemről ennek a free-to-play szálnak is abszolút van létjogosultsága a Blizzard közkedvelt univerzumában. A hentelés során ugyan a játék hajlamos kicsit megborulni, időnként karakterünk irányérzéke is megzavarodik kissé, és a láthatóan mobilos alapokra építő elemeket is megmosolyogja az ember PC-n, dehát eredetileg arra is készült. A Diablo Immortal Flachner Balázs kollégát idézve a régi, PC-s klasszikusok "áramvonalasított" változata. Valóban sok mindent lenyestek vagy épp leegyszerűsítettek az elődökhöz képest, de ez kifejezetten az előnyére vált.
Kifejezetten tetszett az aranyló lábnyomos navigáció, ami egészen addig automatikusan visz a kijelölt célpont felé, amíg meg nem támadnak. Maga a játékélmény is igazából azt adja, amire számítottam: egy hétköznapi rohanás közepette pont megfelelő mértékű kihívást és adrenalinlöketet biztosító szörnyirtás az egész, a Diablo 3-ból ismerős számolgatós felszerelésvadászat nélkül. A speedrifteléshez ugyan még kicsit tápolnom kell magamat, de már érzem és tudom, hogy jó barátok leszünk a Diablo Immortallal. Nekem tetszik, hogy végre tele van játékosokkal a táj, és okosan megoldották azt is, hogy ne lophassuk el egymás ládákból és szörnyekből kieső jussát, így kevesebb a feszültség. Mondjuk a chat azért sokszor így is elég borzalmas.
Az összegzéshez kicsit visszakanyarodnék ismét a játék digitális fejőstehén jellegéhez. Engem pont nem érdekelnek a különböző kosztümök, hogy milyen lángocskák játszanak a sisakomon, vagy épp, hogy valódi, munkával megkeresett pénzért vegyek erősebb fegyvereket. Ezt figyelembe véve könnyebb is annak látnom a Diablo Immortal-t, ami: egy kompakt, szórakoztató, rövid szünetekre bármikor előkapható, nosztalgiát ébresztő szörnykaszabolós RPG. Tisztában vagyok vele, hogy minden porcikájából sugárzik, hogy arra lett kitalálva, hogy költs benne nagyjából mindenre, és ha hagyod magad behálózni, akkor bizony el is lehet szórni rá a világ összes pénzét – kétszer is. Ha viszont csak lazítani és kaszabolni akarsz egy kicsit, akkor ezt a Diablo-t neked találták ki! Persze csak addig, míg meg nem érkezik a Diablo 4.
