A tavalyi év egyik legjobb filmje volt A szer című testhorror, ami az erőteljes médiakritikájával legalább annyira bizonyult intelligensnek, mint amennyire gyomorforgatónak. Be is gyűjtött egy Golden Globe-díjat, amit a főszerepben tündöklő Demi Moore vihetett haza a legjobb női főszereplő kategóriájában. Moore megérdemelten tehette zsebre az szobrot, hiszen elképesztő munkát végzett testileg és színészileg egyaránt, és a beszédében elmondta, hogy ő is tapasztalt hasonlót, mint amit a filmben látunk az ő és Dennis Quaid producerkaraktere viszonyában.

„Le vagyok döbbenve. Egy ideje már űzöm ezt az ipart – mintegy 45 éve –, de ez az első alkalom, hogy kaptam valamit színészként. Meghatott és hálás vagyok érte. Harminc évvel ezelőtt volt egy producer, aki azt mondta nekem, hogy én csak egy ’popcornszínésznő’ vagyok. Hogy tulajdonképpen erre, amit most a kezemben tartok, nem vagyok méltó. Hogy szerepelhetek én olyan filmekben, amelyek kasszasikerek lesznek, amelyek rengeteg pénzt termelnek, de ezekért nem kaphatok elismeréseket. Bevettem, elhittem. Ez idővel teljesen rám telepedett, olyannyira, hogy pár évvel ezelőtt még azt is gondoltam, hogy ennyi volt, én talán csak ennyire voltam hivatott” – vallotta be a színésznő.

Szóval lényegében A szer életmentő volt Demi Moore számára, legalábbis művészi értelemben mindenképp. Nagyon örült neki, hogy megtalálta egy ilyen „varázslatos és bátor” forgatókönyv, ami tulajdonképpen a nagy visszatérést jelentette számára. Mivel hasonló helyzetbe került, mint a film főhősnője, Elizabeth Sparkle, nagyon személyes volt számára ez az alkotás. Sparkle-nek a produkcióban azt mondja a producere, hogy már nem elég vonzó, így egy fiatalabb műsorvezetőre cserélik le fitneszprogramjában. Ez a visszatérés a színésznő esetében végül pozitívan sült el, Elisabeth számára viszont nem igazán. A sztár, akinek alakítását a Golden Globe mellett a kritikusok is széles körben dicsérték, így bíztatta a hozzá hasonló kollégáit:

„Az univerzum azt mondta nekem: még nem végeztél. Köszönöm mindazoknak, akik kiálltak mellettem és hittek bennem, amikor én nem hittem magamban. Szerintem ez a film hozzánk szól, azokban a pillanatokban, amikor azt gondoljuk, nem vagyunk elég okosak, csinosak, modellalkatúak, sikeresek vagy csak egyszerűen elég jók. Egyszer egy nő azt mondta nekem: csak hogy tudd, soha nem lesz olyan, hogy elég, ám akkor tisztában leszel a saját értékeddel, ha elfelejted végre a zsinórmértéket.”

A borítóképek forrása: ScreenRant