Egészen pontosan már február 28-án útnak indultunk, hogy egy ötfős hazai különítményként bevegyük Prágát, így a Sony jóvoltából végre eljutottam a sörökről is híres városba, ahol aztán a többi médiamunkatárssal egy horrorbárba és egy kiváló étterembe is ellátogattunk. Ez azonban csak az első este programja volt (amibe a Comics Point kínálatának sírva átnézése is beletartozott), a lényeg ugyanis elsején várt ránk, amikor kora reggel egy busz vitt minket a városon kívülre, egy erdővel, sziklákkal körbevett tó partjára, ahol a Days Gone prezentációja zajlott. Az egykoron hotelként funkcionáló főépület romos, a szellemvárosok stílusát idéző állapota már önmagában megadta a hangulatot, ahogy a tagbaszakadt motorosok is, akik mosolyogva motozták át a társaságot, majd vitték el a vállalkozó kedvűeket egy Harley-túrára, ha az illetőnek ehhez volt kedve. A lényeg azonban a másik, modernebb épületben volt, ahova a rövid eligazítás után mehettünk át.
Itt lehetett ugyanis kipróbálni a PS-exkluzív játékot, ami a demóval a kezdeteket mutatta be (Deacon St. John a kitörés után feleségét menti, a helikopter távozását követően pedig barátjával marad, hogy vigyázzon rá), majd némi ugrást követően a hátramaradt cimborával együtt lehetett bejárni az erdőt. Egyszer motoron, egyszer gyalogosan, a kolléga előtt egy sötét alagútban megtisztogatva az utat, a feladat általában azonos. Valamit meg kell találni; valakit el kell kapni; valahova el kell jutni; valamit meg kell szerezni. Közben persze kiderül, hogy a horrorfilmes hatású freakerek mellett más, emberi szörnyetegek uralják a vidéket, egészen pontosan a kívülálló bandák, a kutatással is foglalkozó hadsereg (vagy legalábbis valami hasonló szervezet), illetve a teljesen őrült szektások – természetesen mindegyikkel meggyűlik a bajunk, ahogy belevetjük magunkat a frakcióknak hála több szálon futó történetbe. Amennyiben kellőképpen belemerültünk a sztoriba, megkapjuk a bázist, ahol kereskedni lehet, kapcsolatainkat építhetjük ki, továbbá lehetőséget kapunk a főhős fejlesztésére, amit bárhol megtehetünk a kapott képességpontok bevetésével. A harcra, védelemre, kitartásra, felfedezésre és craftolásra összpontosító skillek sok újdonságot nem mutatnak, de lényegesen megkönnyíthetik a dolgunkat.
Bár hozzáteszem, hogy a korai verzió így sem volt valami izzasztó kihívás. A három fokozat közül a középsőt választva simán átjutottam minden nehézségen, a normál küzdelmeket pillanatok alatt letudtam, a szivacsszerűen golyófogó ellenfelek pedig bár vitték a töltényt, egyszer sem sodortak életveszélybe. De még a fertőzött medvét is simán elintéztem egy molotov-gépfegyver párossal, amit ajánlok mindenkinek, merthogy Maci Laci nem bírja a lángokat.
De hogy milyen a játék? Nos, én kifejezetten várom a Days Gone-t, mert a motoros móka, a kihalt világ nálam pozitívum, csípem a zombikat, avagy ebben az esetben az azokhoz hasonló freakereket is, szóval nem kellett kényszeríteni a próbakörre sem. Ráadásul jellemzően a PlayStation-exkluzívok is tartják a minőséget, aminek hála nagy reményeim voltak. Mégis, kicsit csalódott vagyok. Remélem, hogy Paca kollégának van igaza, aki szerint ez valami nagyon korai build lehetett, ugyanis talajtextúrák szinte sehol nem voltak, az arcok néha elég furán mozogtak, ahogy a szövegekkel nem minden esetben szinkronban lévő szájak is, emellett a pop-up állandó jelenség volt, bármerre is haladtam. Maga a motor pillanatok alatt sérül, mintha cukorból volna, a fegyverek szintén pár csapással amortizálódnak, továbbá az ellenfelek sem túl okosak, csak kiabálnak és rikoltoznak, szaladgálnak, lövöldöznek, de akár pár méterről sem veszik észre a közeledésünket. Emellett a küldetések is elég furán zárnak be a játéktérbe, nem mindig logikus a helyzet, elvégre bár folyamatosan azt az információt kapjuk, hogy ez egy nagyon szabad játék lesz, amikor éppen egy misszióban voltam, még arra sem volt képes a karakter, hogy megtankolja a mocit, esetleg felüljön rá, annyira szigorúan fogta a szkript az eseményeket. Igen, a kiemelt fontosságú jármű lényegében egy statikus háttérelemmé degradálódott, amivel semmit sem lehetett kezdeni. És bár a fejlesztők szinte minden kérdésre kifejtik, hogy a freakerek nem zombik, a játék pedig open-world, aminél bármikor bármi megtörténhet… nos, a szörnyetegek tipikus zombiként léteznek, csak néha fészkeket építenek (amiket fel kell égetni, a kirohanó lényeket aztán érdemes legyilkolni), amúgy pedig a lehető legtipikusabb kinézetet kapták, amit még csak nem is sikerült túl változatossá tenni.
Noha a nagyjából két-három óra játék gyorsan eltelt, összességében élveztem, továbbra is várom az április 26-án esedékes megjelenést, nem tagadhatom, hogy picit csalódtam a tapasztaltak miatt. Félkésznek és messze nem PlayStation-profinak tűnt a Days Gone, ami némileg ijesztő, így másfél hónappal a megjelenés előtt. Szóval, ha nem valami nagyon régi verziót láttunk, bizony lehetséges még egy újabb csúszás. Ráadásul egyelőre nem éreztem azt, hogy bármiben is igazán különleges volna a játék, aminek elvileg még a hordázása is endgame tartalom, tehát alaposan fel kell fejlődni hozzá, nem egyből kapjuk meg.
A helyszínen lehetőség volt még interjúra is, aminél Emmanuel Roth, a vezető animátor mesélt arról, hogy a kezdeti animációalkotástól hogyan jutott el odáig, hogy a főbb feladatokat is elvégezze, magát a cselekményt megalkossa, továbbá arról, hogy a frakcióknak és az azokat képviselő NPC-knek hála lényegében bármikor történhet valami speciális esemény, miközben a Days Gone nyitott, kötöttségektől mentes világát járjuk. A fő inspirációt a motoros filmek és sorozatok nyújtották, mint például a Sons of Anarchy, lényegében a motorosok közötti összefogást, a „családias” hozzáállást mutatja be a túlélőhorror, ami a tervek szerint teljes egész lesz, az alkotók jelenleg nem gondolkoznak sem DLC-ken, sem folytatáson, sem pedig multiplayeren. Nos, meglátjuk, hogy mennyit sikerül fejlődni a megjelenésig, amíg bizony a magyar feliratot is rendbe kell tenni, mert a korai buildnél az sem volt túl minőségi. De mondom, azért tényleg bízom abban, hogy a végleges változat sokkal jobb és szebb lesz. Jelenleg 60-80 százalék közé lehet belőni a programot, attól függően, mennyire sikerül összerakni a kiadásig, de ki tudja, egy kis fejlesztéssel még talán magasabbra is kúszhat az értékelés. Reméljük a legjobbakat.
A Sony-nak pedig köszönjük a lehetőséget!
