Mindenekelőtt azonban hadd térjek ki pár mondat erejéig a bevezetőben is emlegetett alapműre. A Cyberpunk The Roleplaying Game of the Dark Future (közismertebb nevén Cyberpunk 2013) című papír-ceruza szerepjátékot az 1954-es születésű, amerikai Mike Pondsmith alkotta meg 1988-ban, elsősorban William Gibson, Bruce Sterling és a többi, a nyolcvanas évek nagy cyberpunk-vonulatába tartozó szerzők, illetve a legendás mozifilm, a Szárnyas fejvadász hatására. A játék nagy siker lett, olyannyira, hogy több expanzió után 1990-ben megjelent a második kiadás, Cyberpunk 2020 néven, amely nemcsak módosított a szabályokon, de hét évvel előre is gördítette helyszíne, a Los Angeles és San Francisco között található, képzeletbeli Night City életét és történetét. A játék alapvetően a harcra, a high-tech fegyverekre és az implantátumokra épül, és bár kasztalapú (azaz választani kell benne egy osztályt), a rendkívül rugalmas képességrendszernek hála igencsak változatos karaktereket lehet létrehozni. A „Friday Night Firefight” névre keresztelt harcrendszer nem megbocsátó, egy lövés halálos lehet, így nagy szerep jut a taktikának, a lopakodásnak, no meg a különféle implantoknak. A Cyberpunkot kilenc nyelvre fordították le, ma is több millióan játsszák, az elmúlt évek alatt tengernyi szabálykönyv és kalandmodul jelent meg hozzá, készült belőle regény épp úgy, mint gyűjthető kártyajáték, így érthetően nagyok az elvárások a CD Project RED csapatával szemben 

Mike Pondsmith, a Cyberpunk tervezője

A videojáték-adaptáció esetében természetesen a készítőknek bele kellett nyúlnia mind a világba, mind a szabályrendszerbe (kezdve a különböző kasztok egyensúlyától egészen a képességek működéséig), hiszen nem lehet egy papír-ceruza szerepjátékot egy az egyben bitbe önteni. A srácok több prototípust készítettek a játékmechanizmusról, majd ezeket alapos tesztnek vetették alá; céljuk, hogy a végleges verzió a lehető legközelebb álljon az alapműhöz – olyannyira, hogy a játékban lehetőségünk lesz kinyomtatni hősünk karakterlapját, és „offline” játszani vele a haverokkal. 

Az univerzum átalakításában valamivel nagyobb a szabadságuk, hiszen az alapnak tekintett Cyberpunk 2020 sztorivonala óta eltelt 57 év, így csak azt kellett kitalálniuk, mi történt ezalatt, és ez hogyan változtatta meg a világot és lakóit. Mindebben természetesen hatalmas segítséget jelentett számukra, hogy az „atya”, Mike Pondsmith a projekt mellé állt, így közösen töltötték ki ezt a közel hat évtizedet átívelő űrt. A történet szerint a nagyvállalati háborút 2020-ben az Arasaka Tower tetején történt hatalmas nukleáris robbanás zárta le, mely a teljes vállalati negyedet elsöpörte. Az újjáépítés azonnal megkezdődött, új területen, közelebb a tengerparthoz – Night City azonban, bár az eltelt évek alatt egy természetes evolúción esett át, alapjaiban a régi, bűnös város, így az olyan legendás helyeket is megtaláljuk benne, mint az Afterlife night club, ahol nem koktélokat mérnek, hanem sűrű és kiadós pofonokat. Természetesen a vállalatok terén sem lesz nagy változás, így megtaláljuk az Arasakát, a Dynalart, vagy épp a Kiroshit is. 

Maga a játékmenet a srácoktól már megszokott mederben folyik, azaz ismét egy nyílt világot kapunk egy sokszálú történettel, melynek különféle fordulatait, csavarjait a játékos döntései határozzák meg. Stepien elmondta, hogy bár nyilván a játékot az univerzummal most ismerkedők számára is könnyen befogadhatóvá kell tenniük, ez mégsem olyan nehéz dolog, mint amilyennek tűnik, lévén mai, valós problémákkal találkozunk benne (társadalmi osztályok közötti ellentétek, drogok, az ember egyre nagyobb függősége a technológiától, és így tovább), csak épp sci-fi köntösbe bújtatva. Ráadásul ma már az implantátumok sem tartoznak a fantasztikum területére, gondoljunk csak Oscar Pistoriusra, aki az olimpián művégtagokkal állt ki a nem fogyatékkal élő futók ellen. 

Technológiai téren is kihívások várnak a srácokra. Bár a saját készítésű REDengine Kanik elmondása szerint egy fantasztikus eszközkészlet RPG-k gyártására, a Witcherben nem voltak lőfegyverek (eltekintve a számszeríjtól, de az ugye más tészta), így át kell írniuk a fizikát, a ballisztikát, és így tovább. A másik nagyobb változtatás (több apróbb, bár fontos módosítás mellett) a karakterek mozgatásáért felelős rutint érinti, hiszen a játék szereplői implantátumokkal módosított végtagokkal rendelkeznek, így ennek megfelelő szimulálása, modellezése egy újabb megoldandó feladat. 

Sokakat érdeklő kérdés, hogy az emlegetett trailerben látottak közül mi köszön majd vissza a végleges termékben. A projektvezető ezzel kapcsolatban elsősorban az atmoszférát emelte ki, azt, hogy a videó valóban visszaadta mindazt, amin dolgoznak. A konkrét elemekkel kapcsolatban: a főhősnőn látott, közelharcban igencsak durván használható karimplantátumok benne lesznek a játékban, akárcsak a „cyber-pszichók”, azaz azon emberek, akik a túl sok beültetés miatt bekattantak, és gyakorlatilag elvesztették emberi mivoltukat. És persze ott lesz a lekapcsolásukra létrehozott speciális osztag is, a légi járművek, a látott fegyverek – no meg remélhetőleg maga a főhősnő is... 

A videó kiadása után egyébként a készítők bedobtak még egy szót a köztudatba, és ez a braindance. Ez egyfajta mozi, amely azonban a néző agyában játszódik le; a „soft” verzió esetében ez valóban csak egy vetítés, ám a „hard” változatnál már az illető teljesen átéli a benne látottakat, ami azt is jelenti, hogy ha az, aki rögzítette a „filmet” meghal, a befogadó is feldobja a pacskert. 2077-ben már egész iparág épül a braindance köré – úgy legális, mint illegális, utóbbiak termékében mindent átélhetünk, legyen szó a szolidabbnak mondható devianciáktól a kínzásokon át a gyilkosságokig. Egyes emberek annyira függővé válnak, hogy elvesznek ebben a virtuális térben, nem fizetik a lakbért, az utcára kerülnek, de még ott is a maguk álomvilágában élnek, és nem tudják, mi történik körülöttük. Természetesen ez az „új Hollywood” kitermeli a maga celebjeit is, hisz ez a média új szintre emeli a színjátszást, elvégre a művésznek nemcsak eljátszania kell a szerepet, hanem valóban átélnie azt. 

Végül arra a kérdésre, hogy hogyan írná le a játékot annak, aki még nem hallott róla, esetleg nincs képben a műfajjal, nem látta a Szárnyas fejvadászt vagy a Ghost in the Shellt, Kanik félig tréfásan így válaszolt: „A Cyberpunk 2077 egy nagyszerű játék lesz egy hősről, aki az utcákon, az igencsak veszélyes utcákon nőtt fel. A mocsokból kiemelkedve az ultramodern technológia segítségével felveszi a harcot a nagyvállalatok és bárki más ellen, aki az elesetteken élősködik. A magányos lovas felül a motorjára, előkapja a technikát, és elkezdődik a mészárlás. A nagyszerűség legtisztább formája, egy lebilincselő, nemlineáris történet – akárcsak egy epikus mozi.” 

Bízzunk benne, hogy így lesz, végezetül pedig álljon itt még egyszer az emlegetett trailer, hiszen nem lehet elégszer megnézni... 

(A bevezetőben említet két interjú eredeti forrása: GameTrailers, Polygon)