John Carmack egy olyan cég társalapítója és technológiai úttörője, amelyik az FPS-ek megteremtésével életre hívta a játékipar talán legerőszakosabb műfaját. Nem csoda hát, hogy nem tartja értékelhetőnek azt az álláspontot, mely szerint a játékok agressziót szülnek. Szerinte épp fordított a helyzet, s erről az IndustryGamersnek érvelt is egy sort.
"Volt egyszer egy E3, ahol épp interjúkat adtam, mire a riporter rátért erre a témára, én meg nem akartam válaszolni neki. A feleségem is ott volt, és elkezdett rugdosni, hogy mondjak már valamit, mire én kezdtem, hogy 'Hát, szerintem...'. S a végére nem volt semmi foganatja, semmilyen hatással nem voltam a dolgokra. Sosem éreztem fenyegetve magam emiatt a vita miatt és mint kiderült, jól tettem, hogy nem aggódtam. Ha jobban belegondolok, sokkal több bizonyíték van arra, hogy a játékok épp, hogy levezetik az agressziót és csökkentik az erőszakot, mint bármi másra. Azt hiszem a napokban volt is erről egy katartikus elemzés. De elég, ha kisétálsz a QuakeConra és összehasonlítod az ott látottakat bármilyen középiskolai klikkel. Sokkal nagyobb békét és nyugalmat találsz egy játékosoknak rendezett eseményen. Szerintem ez természetes és nagyon pozitív."
Carmack a Eurogamer szerint arra a friss elemzésre gondolt, mely szerint az USA bűnözési rátájának csökkenése összefüggésbe hozható a játékok terjedésével. Egyébként a független pszichológiai vélemények nagyrészt Johnnak adnak igazat, szóval lehet valami a nagy ember szavai mögött.
"Volt egyszer egy E3, ahol épp interjúkat adtam, mire a riporter rátért erre a témára, én meg nem akartam válaszolni neki. A feleségem is ott volt, és elkezdett rugdosni, hogy mondjak már valamit, mire én kezdtem, hogy 'Hát, szerintem...'. S a végére nem volt semmi foganatja, semmilyen hatással nem voltam a dolgokra. Sosem éreztem fenyegetve magam emiatt a vita miatt és mint kiderült, jól tettem, hogy nem aggódtam. Ha jobban belegondolok, sokkal több bizonyíték van arra, hogy a játékok épp, hogy levezetik az agressziót és csökkentik az erőszakot, mint bármi másra. Azt hiszem a napokban volt is erről egy katartikus elemzés. De elég, ha kisétálsz a QuakeConra és összehasonlítod az ott látottakat bármilyen középiskolai klikkel. Sokkal nagyobb békét és nyugalmat találsz egy játékosoknak rendezett eseményen. Szerintem ez természetes és nagyon pozitív."
Carmack a Eurogamer szerint arra a friss elemzésre gondolt, mely szerint az USA bűnözési rátájának csökkenése összefüggésbe hozható a játékok terjedésével. Egyébként a független pszichológiai vélemények nagyrészt Johnnak adnak igazat, szóval lehet valami a nagy ember szavai mögött.
Münich Ferenc szerint (a pszichológusi szakma szerint) 3 (!) alapvető viselkedési forma már elegendő ahhoz,hogy egyértelműen megállapítható legyen valakiből gyilkos lesz:
szeret a tűzzel játszani - szeret állatokat kínozni - és (!) ágyba vizel...Sehol sem említi a videó játékokat...De az emberek mindig a kézzel fogható,könnyen megérthető magyarázatokat követelik. Hát akkor legyen a killer spiel. Sajna.
@Rabbit: Akik ezt a két dolgot párhuzamba állítja az abból él, hogy koncot vet a közvélemény elé, hogy legyen min rágódni.
...3 pontos...
Nyilván, én most a kirívó esetekről beszéltem. Nekem is volt már, hogy a kontroller kis híján a monitorba repült.
@foldhatif:
A közel-keleti válságot és a Róma bukását kifelejtetted a felsorolásból!
@betolyuk erre gondoltál, amikor a gépes idióta kockát írtad le : https://www.youtube.com/watch?v=Okhx7-sbIyc
Én is igazat adok neked, de annyiban azért egyetérthetünk, hogy ha éppen valaki cod-multizik, és valami nagy deadstrikeja van, akkor természetes, hogy felidegelheti magát. Ettől nem tömeggyilkos válik belőle, hanem vagy abbahagyja és majd később folytatja, vagy inkább a felgyülemlett adrenalin miatt dühből játszik, az meg általában jót tesz a statnak, amitől meg sikerélménye van az embernek, legalábbis én ezt tapasztaltam.
És még azt tartom idegesítőnek, hogy egy szülő azzal jön, hogy pl.: a gyereke sátánista lett, mert játszott a doom-al (ez nem történt meg csak én találtam ki, ilyen hülyegyerek vagyok ), hát a gyerek mikor vette a játékot, mennyit játszott vele, nem a kedves anyukának, apukának kéne erre odafigyelni? Az én anyám nem is tudta mit csinálok a gép előtt amig egyszer pakolás közben a monitoromra nem nézett....hónapokig csak aknakeresőzhettem, és csak akkor amikor otthon volt....
egyébként igazatok van abba amit mondotok, zárásképp annyit mondanék ( ami miatt felmerült bennem a "játékfüggő" fogalma) hogy én konkrétan ismerek olyan embert aki ha leül a gép elé és elkezd játszani, akkor ugye elég hamar bedurran az agya, és káromkodik, meg üti veri a berendezést, teljes türelmetlen lesz. Tart egy kis szünetet majd újra leül a géphez... tehát ebben az esetben csak van valami ami mégis arra készteti hogy újra meg újra neki üljön a játéknak.