(A Borzongás horrormagazin a lecsökkent olvasottság következtében sajnos határozatlan időre búcsút intett, a félig elkészült halloweeni különkiadás írásait azonban a PC Guru Online felületén mind elolvashatjátok ezekben a hetekben. Kövessétek a Borzongás cimkét!)
Elérkeztünk oda, hogy immár ötödik alkalommal prezentálom nektek a horror és a zenei műfajok kapcsolatát, ezen belül pedig harmadszor a horrorcore rap legérdekesebb figuráit. Ahogyan a rap többi alműfaja, ez a vonal is megfertőzte Európát. Hogy a földrészen mikor és ki kezdte el a horrorközeli irányzatot, azt nehéz lenne behatárolni, hiszen többnyire olyannyira földalatti (underground) alakokról van szó, hogy hozzájuk képest talán még a pokol bugyrai is közelebb vannak a felszínhez. Igencsak utána kell járni, ha meg akarjátok ismerni ezt a színtért, illetve a cikkemnek köszönhetően erre már nem annyira lesz szükségetek. De kezdjük is rögtön a hazai arcokkal, mivel nem tengerentúli előadóként én őket hallottam először horrorcore-t nyomatni!
Horrorcore az Animal Cannibals rapversenyén
A ’97-es Fila Rap Jam válogatásalbum több szempontból is kuriózum. A címadó rendezvény volt az első olyan tehetségkutató verseny itthon, amely csak rapelőadókra specializálódott, s ezen a lemezen hallható hazánk – feltehetően – első horrorcore bandája. A Hasznos Holmik tagjai imádhatták Stephen King műveit, innen a névválasztás a ’90-es évek közepén megalapított együtteshez. Az albumon szerepelt még egy horrorcore produkció, méghozzá az Abszurd nevű csapat Álmok című dala. Ez talán még horrorisztikusabb hatású a rémálmok témája miatt, és a sejtelmes, xilofonos, áriával fűszerezett zenével. A két együttes később összeállt, és együtt a következő Fila Rap Jamen szintén helyezést értek el, de közben teljesen más vizekre eveztek a Titanic-kal, mivel ez már nem horrorcore dal volt. A Hasznos Holmik egyik alakja – Face – a későbbiekben MC-ként és beatmakerként is rengeteg projektben vett részt, s a mai napig aktív.
Ganxsta Zolee és a Hasfalmetszők
Zana Zoltán rapbandájának ’99-es horrorcore szüleménye a Hasfalmetszők című kisköltségvetésű horror-vígjáték zenéje. Bernáth Zsolt filmjéről van szó, aki ’94-ben Dunaújvárosban független filmes műhelyt alapított Cruel World Team néven, de ez egy másik történet. Zoleera és a Kartelre visszatérve: a 2001-es Egy pszichopata naplója szintén erősen kötődik imádott műfajunkhoz; akár az előző esetben, egyes szám első személyben tálalt (vagyis rappelt) gyilkos harag a fő vezérelv. Ez a létező legbetegebb Kartel-dal, iszonyat jó alapzenével és baromi jó szövegritmikával. Többek között maszturbációról, mentális zavarokról és édesanyja kutyákkal történő megetetéséről mesél nekünk Zolee kitalált énje.
Nem lakik itt senki?
Dehogynem! A Killakikitt b@##meg! Akik ismerik Aza és Tirpa munkásságát, azok tudják, hogy ez egy Killakikitt idézet. Akik nem hallottak tőlük semmit, azoknak első körben a Nem lakik itt senki című számot ajánlom, egy ’82-es Korál dal (Robotok) mintázásával és agresszív, lendületes szövegeléssel. Nevükben nem poénból szerepel a killer, vagyis a gyilkos szó szlenges alakja, a killa – ez a hip hop nyelvezetében a nagyon extrém, az átlagból kiemelkedő, ütős dolgok zsargonja. A Csapda, a Szellemjárás, a Péntek 13, a Gyilkos krónikák – ez utóbbi Tirpa szólólemezéről –, valóban ütős produkciók. Igazából mindhárom Killakikitt nagylemez javallott hallgatni való a műfajjal barátkozóknak. Többször kollaboráltak külföldi előadókkal is, sőt harmadik albumuknak a német Snowgoons rapcrew a producere.
Label a hazai horrorcore szellemében
A Mental Case Records nevű label, avagy előadói csoportosulás 2005-ben alapult. A horrorcore műfaj itthoni terjesztésében elszánt rapszektában öt tag tevékenykedett: a Panic Theory duó, Qwas, Dérém (anno D-Rém) és Renphis. A csapat feloszlásának körülménye rejtély, de az biztos, hogy a manapság old schoolnak számító myspace-korszakban voltak aktívak, azóta nem. Szerzői terjesztésben több nagylemez és középlemez (EP) is megjelent tőlük, de ezekhez hozzájutni ma már esélytelen. Azért pár dalukat meg lehet találni a neten – a Gonosz lelkek kezdésnek szerintem tökéletes. Ebben a label több tagja rappel, és igencsak sötét hangulatú, erőszakos, avagy autentikus horrorcore.
Amikor a Fangoria-brigád zombikat gyilkol
Rapcsák Balázsnak, Szitás Attilának és Böjtös Gábornak köszönhetően a Magyar Fangoria birodalmához köthetően is készült horrorcore dal, vagyis – a humoros szöveg miatt – inkább horrorcore-paródia a hiteles műfaji besorolás. Az Egy nehéz nap az irodában című szerzemény arról szól, hogy Balázs és Attila együtt meglátogatják Böjtös Gábort a szerkesztőségben, s eközben a munkaterületük valódi horrorrá válik, ugyanis elszabadul a zombikáosz. Munkaköri leírásukban nem szerepel, de muszáj élőhalottakra vadászniuk. A dal fellelhető a Trauma címre keresztelt Dario Argento mű hazai DVD-kiadásán, a Fangoria extrák, azon belül Fangoria tábor menüpontban, fotómontázzsal. Sőt, a trió egyetlen egyszer élőben is előadta a dalt, méghozzá Az élőhalottak éjszakája mozivetítésén, a Cinetel DVD-kiadása előtt. Ha a Trauma lemeze nincs birtokotokban, vagy csak eseménydúsabb videóra vágytok, ezt gépeljétek be YouTube-on: Fangoria Orchestra Band!
Borzongós rap szláv és egyéb nyelveken
Elég csupán egyetlen határon átlépnünk, azonnal találunk olyan előadókat, akik profi, horrorisztikus klipekkel illusztrálják a vérfagyasztó hangzást: Csehországban a Sodoma Gomora a legismertebb horrorcore formáció, és a prágai Řezník és De Sade duója hangzásában és vizualitásában is frappánsan hozza a műfaji sajátosságokat. Elég csak két videójukat felidéznem: Insane Insane, The Perfect Murder – démoni arcfestés, emberrablás, erőszak, lényegében minden játszik náluk. Az egyik tag művésznevét De Sade márki után választotta, akiről azt kell tudni, hogy nem csak írói tevékenységével és anarchista filozófiájával került a köztudatba, hanem erotomán-pszichopata (hasonló, mint nők esetében a nimfománia) személyiségével. Az ő nevéből ered a „szadizmus” szavunk, és személye olyan műveket ihletett meg, mint például Pasolini több országban betiltott filmje, a Salò, avagy Szodoma 120 napja (kábé a játékidő feléig bírtam cérnával). Bár nekem Řezník szóló munkássága szimpatikusabb (főleg a Bateman című album, aminek címe, borítója, valamint az elmebeteg Patrick Bateman klip alapján nem nehéz rájönni az Amerikai psycho előtti tisztelgésre), de Sade legutóbbi korongjáról, a Kill Yourselfet szívből tudom ajánlani. És bűn lenne kihagyni a Řezník-féle Mortal Cabinet nevű zenekart, amely Necrotica című lemezével a black metál és a horrorcore érdekes egyvelegét szállítja füljáratainkba.
Oroszországból kiemelkedőnek tartom MC Valt, vagyis Valery Dragunovát, aki bájos arcú nő létére olyan habitussal rappel, mint ahogy egy vadember őrjöng. A műfaj megszokott témái mellett kemény politikai töltettel bír szövegtárában; az Exit Through The Chimney Of Death a történelem legsötétebb vérfoltjáról, a holokausztról szól (a dal klipje angol felirattal elérhető). A leányzó teljes első lemeze itt hallgatható: mcval.bandcamp.com
Ha unjátok a szláv nyelvet, érdemes „továbbutazni”. Németországban Antigott és F.A.K. képviseli a stílust, valamint az iráni származású Basstard. Angliából a londoni eredetű Rhyme Asylum trió State Of Lunacy debütáló lemeze ajánlott, míg a második már inkább hardcore rap. A „Rím Elmegyógyintézet” sajnos csupán két-három évig működött, aztán bezárta kapuit, s a tagok külön folytatták. Kár, mert egészen lendületes cuccaik voltak, és amerikai MC-kel is társultak, például Ill Bill-lel, aki Necro testvére (lásd rovatom előző cikkét). A török félhold árnyékában Ihtiram és Ohmhan cuccai figyelemre méltóak, a svédeknél pedig Avsam dalai.
Remélem, a következő lapszám megjelenéséig kitart ennyi dal, klip meg album, s a többségét meg is kedvelitek. Legközelebb olyan heavy metál arcokról olvashattok, akikhez nagyon közel áll a horror műfaj. Csak egy fontos példa ízelítőnek: King Diamond, az elmesélés mestere!
EXTRA - Ha gyilkos lennék…
Ezúttal engedjetek meg egy kis önreklámot! („Egoista barom!!!”) Oké! Köszönöm! Szóval, ezt pötyögjétek be: Shocker Rhymes – Tökéletes gyilkosság. Ez egy 2009-es saját dal, ami a kíméletlen gore szövegek mellett kemény társadalomkritikát is megfogalmaz.
