Az idei év érthető okokból igen kaotikus állapotokat okozott a videójátékiparban is – halasztások, váratlan megjelenések, rengeteg remake és remaster, süllyesztőben eltűnt kiváló indie alkotások, felhype-olt, majd hatalmasat bukott címek egész seregével találkozhattunk. Néha szinte csak ide-oda kapkodtam a fejemet és már-már megfeledkeztem olyan kiadókról vagy fejlesztőkről, melyeket korábban még igyekeztem szemmel tartani – mint például az idén év elején megalakult Zigguratot.
A Ziggurat ugyanis azt a szívem számára kedves küldetést vállalta, hogy más kiadók által ignorált, akár már abandonware státuszba került vagy egész egyszerűen modern rendszereken már-már élvezhetetlen játékok jogait kezdte el tömegesen felvásárolni – mint például a K.K.N.D. című RTS-szériát vagy a 3DO-ra megjelent Killing Time című FPS-t – majd azokat bővítve, foltozva, modern rendszerekhez igazítva újra kiadni. Még nyáron jelentették be, hogy rátették a kezüket a Bloodrayne-játékok jogaira is és még idén ráncfelvarrt változat várható mindkét részből – ami, ahogy az kiderült a két eredeti játék újratelepítése után, bizony rá is fért a két címre.
A 2002-es Bloodrayne és 2005-ös folytatása ugyanis nem öregedett túl jól – nemcsak játékmenet, hanem technológia terén sem, sőt indításuk is problémás lehet. HD képernyőn, gamer egerekkel, illetve modern gamepadekkel pedig meg sem közelítették azt az élményt, amit eredetileg nyújtottak – hacsak valaki nem vállalkozott rá, hogy a telepítésen túl fórumok, videók böngészésével beállítgasson és külső programokkal módosítson a különböző opciókon. A Ziggurat csapata azonban nem volt rest, és az eredeti fejlesztők, a Terminal Reality bevonásával kisebb-nagyobb finomhangolások egész seregét hajtották végre a Terminal Cut névre keresztelt újrakiadásokhoz. Így immár mindkét rész támogatja a HD és UHD felbontást, méghozzá felskálázott grafikus elemekkel, textúrákkal, átvezető videókkal, de feljavították valamennyire a különböző vizuális effekteket, sőt finomítottak az irányításon, teljes támogatást integráltak minden XInputot használó kontrollerhez, és még pár bugot is kijavítottak. Ráadásul igen bőkezűnek is bizonyultak, ugyanis, ha Steamen vagy GoG-on valaki már rendelkezett az eredeti játékokkal, az automatikusan, ingyen megkapta az amúgy az eredeti játékok árának közel kétszereséért vesztegetett vérfrissítéseket.
Ami szép is lenne, jó is lenne – feltéve, ha ismertétek még régebbről a két Bloodrayne-játékot, esetleg a 2011-es Betrayal alcímű 2D-s metroidvania-spinoff, a képregények vagy Uwe Boll nem túl szépemlékű filmadaptációi után eljátszottatok a gondolattal, hogy kipróbáljátok őket. Ugyanis ha nem a fenti két kategória egyikébe tartoztok, a közvetlen vagy közvetett nosztalgiázáson túl nem sok indokot tudok felhozni amellett, hogy beszerezzétek a két Bloodrayne-t még Terminal Cut kiadásban sem. Eredetileg 60-70% körüli értékeléseket kapott akciójátékok voltak, melyek pár egyedi ötlettel, egy szexi, akkori értékrend szerint menőnek számító főhősnővel és kimagasló mennyiségű gore-ral tettek szert népszerűségükre. Mai szemmel azonban az irányítás, a játékmenet, a pályafelépítés meglehetősen elavult és nehézkes, Rayne annyira menő, mint a mai napig Mátrix-filmek alapján öltöző alteresek, vér és gore terén pedig az utóbbi pár évből szinte bármelyik naturalistább cím magasan veri a játékot. A történet pedig sosem volt a széria erőssége, inkább csak mellékes motivációként szolgált, hogy félvámpír hősnőnk pontosan miért domborítja testét és miért kaszabolja végig zombik, nácik, démonok és vérrokonok seregét a világ különböző pontjain és korszakaiban. A játékmenet pár része, mint például a vérszívás alapú életerő-regeneráció, mely során Rayne ráadásul eleven pajzsként is használhatja áldozatát, az időlassítás és különböző vámpírképességek ideig-darabig szórakoztatóvá teszik a kaszabolást – de annál egy cseppel sem többé.
A Ziggurat tevékenységét ettől függetlenül áldásnak tartom a játékiparra nézve, és ha támogatjátok az ilyen újrakiadásokat, kedvelitek a régebbi, (a Bloodrayne-ek esetében konkrétan a PS2-es) generációk játékait, mindenképp érdemes beruháznotok rá (vagy a Legacy telepítő helyett automatikusan a Terminal Cut-tal telepíteni). Megváltást vagy az év remastere-díj esélyesét azonban ne várjátok tőlük, ráadásul – ugyan ez nem kimondott negatívum – úgy vélem, az év végi dömpingbe bedobni ezt a két címet nem feltétlenül volt a legjobb ötlet. Ha kora ősszel, vagy nyáron jelennek meg, valószínűleg sokkal több játékoshoz jutnak el, mint az aktuális Call of Duty, az új Assassin’s Creed, Watch Dogs és úgy unblock az új konzolgeneráció mellett.
Kiegészítés
A Terminal Cut videotesztjében kitértem egy apró bugra a Bloodrayne 2 kapcsán, melynek következtében a játék átugrotta az átvezető jeleneteket. A felvételek befejezése után, de a cikk beküldése előtt azonban a Ziggurat már ki is adott egy aprócska javítást, ami orvosolta ezt a hibát.
