Ki gépen száll fölébe
A város megnövekedett mérete magával hozza a gyorsutazás lehetőségét is, azonban akik egy Batmobilban reménykedtek, azok csalatkozni fognak. Helyette megkapjuk a Denevérember repülőjét, a Batwinget, amivel villámgyorsan közlekedhetünk az egyes helyszínek között – csak leadunk egy jelzést, a jármű megjelenik, bepattanunk, és már süvíthetünk is a kijelölt pontra. A dolog persze csak leírva ilyen egyszerű, ugyanis Gotham rádiótornyait valaki szisztematikusan meghackelte, és a mi hívószignálunk csak akkor működik, ha egy olyan városrészben vagyunk, ahol már hatástalanítottuk az adott területet leárnyékoló tornyot. A megbabrált adók gátolják az általunk kibocsátott jelet, így a zavart területeken nem tudjuk aktiválni a Batwinget, sőt, a helyszín opcionális küldetései is csak akkor lesznek láthatók a térképünkön, ha kiiktatjuk a zavaró tényezőket – a rendszert tehát úgy kell elképzelni, mint a Far Cry 3 tornyos megoldását, csak itt nem lesz elég egy kapcsolótáblát letépni a probléma megoldásához.
A meghackelt adók semlegesítéséhez szükségünk lesz Batman minden képességére, tehát ezeken a helyeken nemcsak bunyókra, de logikai feladványokra is számíthatunk, és az is könnyen előfordulhat, hogy addig nem tudunk továbblépni, amíg meg nem kaparintunk egy új fejlesztést. Ehhez kapcsolódóan érdemes még tudni, hogy a tornyok megbuherálása nem Black Maskhez, hanem egy, a fő történettől függetlenül ármánykodó egyénhez köthető. Hogy ki ő, az csak akkor derül ki, ha minden egyes tornyot „felszabadítunk”, bár nekünk van egy olyan gyanúnk, hogy a megoldásnak köze lesz egy nagy, zöld kérdőjelhez...
A világ legjobb detektívje
Ha valamiért el lehet marasztalni a korábbi Arkham-epizódokat, akkor az a Denevérember nyomozói képességeinek a háttérbe szorítása. Ugyan az előző részekben is voltak olyan jelenetek, mikor Batman nem erővel, hanem kütyük és logika segítségével oldott meg ilyen-olyan szituációkat, azt kijelenthetjük, hogy a karakter ezen aspektusa nem igazán volt kidomborítva. Ezen kíván változtatni az Arkham Origins, hiszen a fejlesztők elmondása szerint a küldetések során ezúttal sokkal több szerep jut a nyomozásnak. Eric Holmes, a WB Montreal kreatív igazgatója szerint a játék eme részét úgy kell elképzelni, mint a BBC-féle Sherlock egyes jeleneteit. Batman megjelenik egy bűnügyi helyszínen – mondjuk egy gyilkosságnál –, majd belső nézetes detektívmódba (Crime Scene System) váltva nekilát a munkának. Átpásztázza a helyszínt, ezután elkezdi sorolni a megfigyelésen alapuló tényeket: a ballisztikai elemzés alapján kijelenthető, hogy a gyilkos golyót egy revolverből lőtték ki, a becsapódási szögből következik, hogy a tettes a földön fekve sütötte el a fegyvert, és így tovább. A Batcomputer képes reprodukálni az eseményeket, amit a játékos többször újranézhet, akár többféle szögből is. A lényeg, hogy mindig találjunk egy újabb nyomot, ami alapján folytatni lehet a nyomozást, majd ha minden egyes láncszem megvan, akkor Batman magától összerakja a képet, mi pedig egy átvezető animáció képében megkapjuk a megoldást, miközben a hős narrálja az eseményeket. Ha megoldjuk az ügyet, akkor megkapjuk a történet előregördítéséhez szükséges lökést is, és folytathatjuk a nagy kalandot.
Ezek a közjátékok nemcsak az akciódúsabb részek monotonitását törik majd meg, de jócskán hozzájárulnak a megfelelő hangulathoz is, elhitetve a játékossal, hogy tényleg egy különleges karakterrel vágott neki az éjszakának.
Méltó folytatás?
Azt talán még korai lenne kijelenteni, hogy az Arkham Origins az elődei nyomába fog érni, a jelek azonban mindenesetre biztatóak. Az időbeli visszaugrásban bőven van potenciál, és az eddigi információk alapján úgy tűnik, hogy az alkotók élnek is a nyakukba pottyant lehetőséggel, hiszen a fiatal, még kiforratlan Batman első húzósabb megmérettetése tényleg újszerű élményt biztosíthat, a leírtakból pedig az is látszik, hogy változásban és új elemekben sem lesz hiány. Ugyanakkor megmarad a komor, borongós hangulat, és a WB Montreal szakemberei nem nyúlnak ahhoz sem, ami eddig kiválóan működött. A free flow harcrendszer az ismert formájában tér vissza, de kibővített lehetőségekkel, és a többszereplős, pusztakezes harc mellett természetesen ezúttal is hangsúlyos szerepet kap a predator mód, melynek segítségével újra hangtalanul szedhetjük le az áldozatainkat. Ezt újfent bőséges repertoár támogatja, hiszen számos régi kütyü visszatér, csak korai, prototípus formában, de persze lesznek vadonatúj eszközök és fejlesztések is, továbbá ismét találkozhatunk az XP-alapú fejlődési rendszerrel és a hozzá kapcsolódó, ágas-bogas technológiai fával.
Ugyan sok részlet még ismeretlen, ám az első benyomásunk az, hogy jó kezekben van az Arkham-széria. A WB Montreal nem szűkölködik az ötletekben, a játék technikai részével pedig bőven volt idejük megismerkedni az Arkham City Wii U-s portjának elkészítése során. Ami pedig a hozzáállásukat és a lelkesedésüket illeti, abban szintén nincs hiba, erről megbizonyosodhattok a 2013/05-ös számunkban olvasható interjúnkból, illetve az alábbi E3-as videóból is.
