Előre a múltba: ez volt az egyik jelszava a Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz alkotógárdájának, amikor megálmodták a produkció látványvilágát. Számítógépes animációt akartak használni, de úgy, hogy ne legyen tökéletes, azaz fotorealisztikus, mint olyan sok animációs film esetében tapasztalható manapság. Hiszen mi értelme lenne annak, ha az animált szereplők úgy néznének ki, mintha élő színészek lennének? Inkább azt szerették volna, ha a célközönség azzal a képregényes látványvilággal találkozna újra, amellyel a tini nindzsák a nyolcvanas évek elején, még szigorúan papír alapon, bemutatkoztak. „Arra törekedtünk, hogy a filmünknek emberi arca legyen, és ne azt érezze a néző, hogy az egész cuccot betápláltuk egy számítógépbe, aztán megnyomtuk az entert." – magyarázta a Varietynek Jeff Rowe, a film egyik forgatókönyvíró-rendezője. "Olyan látványt akartunk létrehozni, amilyen egy iskolai vázlatfüzetben uralkodik, amit a srácok telerajzolnak az unalmas fizikaórán. Tökéletlen, esetleges, befejezetlennek tűnik, mert tele van zabolátlan szenvedéllyel, mivel nem bénítja meg az iskolás művészkedési kényszer, amivel kalodába zárják a szárnyalni akaró gyermeki fantáziát.”
A film alkotói a kamaszok autentikus világába szeretnék kalauzolni a nézőt: hőseik olyan srácok, akik csetlenek-botlanak, magányosak, úgy érzik, nem érti meg őket a világ, és mindenképpen meg akarják találni a helyüket, annak dacára, hogy mutáns nindzsák. Illetve éppen emiatt. A Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz augusztus 10-én debütál a hazai mozikban, szóval hamarosan kiderül, hogy sikerül-e elfeledtetni a legutóbbi élőszereplős próbálkozások keserű emlékét.
