Az elmúlt tíz évben számtalan remek játék jelent meg, melyek közül nem egy a kritikai elismerés mellett bankot is robbantott, egy csapással gazdaggá téve a kiadóját és a fejlesztőjét egyaránt. Akad azonban sajnos ennek az érmének egy másik oldala is, hiszen olyan címek is érkeztek szép számmal, melyek hiába lopták be magukat a játékosok és kritikusok szívébe, a pénztáraknál egyszerűen nem tudtak olyan jól teljesíteni, hogy megérje folytatni őket.
Jelen cikksorozatunkban ezekről az elbukott közönségkedvencekről emlékezünk meg, melyek a mai napig kedves (bár kicsit keserű) emlékként élnek a szívünkbe. És mi lehetne ideálisabb kezdés ehhez, mint a Sleeping Dogs életútjának felidézése, mely eredetileg Black Lotus munkacímmel látta meg a napvilágot, hogy aztán egy átnevezés, egy elkaszálás és egy kiadóváltás után 2012 egyik legnagyobb meglepetéseként szülessen újjá?
100%-ban eredeti bűnözés
A True Crime játékokra ma valószínűleg már csak kevesen emlékeznek, pedig a 2000-es évek elején még elég szép felhajtás volt körülöttük. A Luxoflux csapata által jegyzett széria lényegében az Activision válasza volt a GTA 3-ra, mely bár alapjaiban pontosan ugyanazt a receptet követte, mint a Rockstar játéka, így is akadt benne elég egyedi ötlet és megoldás, ami kiemelte a GTA klónok áradatából.
A sorozat első része, a True Crime: Streets of LA, 2003-ban jelent meg, és egy elit zsaru történetét mesélte el, aki Los Angeles városában próbált utánajárni több rejtélyes robbantásnak. A játék erősen támaszkodott a GTA receptjére, azaz itt is kaptunk egy hatalmas, szabadon bejárható várost (a fejlesztők Los Angeles 622 négyzetkilométerét modellezték le nagyjából egy az egyben, utcanevekkel és jellegzetes épületekkel), amiben azt csináltunk, amit csak akartunk, egyben pedig néhány érdekes újítást is hozzáadott ezekhez az alapokhoz.
Egyrészt itt egy rendőrt alakítottunk, így lehetőségünk volt az utcákon véletlenszerűen jelentkező bűntények leállítására, másrészt a narratíva is többfelé ágazott, így ha el is buktunk egy küldetést, a történet ment tovább, csak egy kicsit másképp (meg Snoop Dogg is benne volt játszható karakterként, ami szintén nagy pozitívum). A Streets of LA végül a kritikusoknál és a kasszáknál is jól teljesített, és összesen 3 millió példány ment el belőle, amivel egyértelmű sikernek számított.
Ezek után nem is lehetett kérdés, hogy érkezik a folytatás. A True Crime: New York City végül 2005-ben jelent meg, és sajnos egyáltalán nem tudta megugrani a Streets of LA által elég magasra pakolt lécet. A játékban az elődhöz hasonlóan egy rendőrt alakíthattunk, a helyszín azonban Los Angeles helyett New York volt, a szerteágazó sztori pedig eltűnt, így ha elbuktunk egy küldetést, addig kellett újrapróbálkoznunk, amíg sikerrel nem jártunk.
És bár az Activision igen durva marketinget tett a játék mögé (még egy kocsit is nyerhetett az, aki a bejelentés előtt kitalálta, hogy melyik városban játszódik majd a folytatást), a True Crime: New York City végül kegyetlenül elhasalt. A kritikusok sokat szidták a rengeteg bugja miatt, a játékosok pedig egyáltalán nem kértek belőle: két hét alatt mindössze 72 ezer példányt ment el belőle Észak-Amerikában, ami nagyon gyenge teljesítménynek mondható. Összehasonlításképp érdemes megjegyezni, hogy a Streets of LA egy hét alatt 300 ezer példányban fogyott el ugyanitt.
Ez a kudarc pedig lényegében megpecsételte a True Crime franchise sorsát. Bár a New York Cityt eredetileg egy kétrészes alsorozat nyitóepizódjának szánták, az Activision a bukás után azonnal törölte a második epizódot, és magát a True Crime szériát is parkolópályára küldte bizonytalan ideig. A játékokat fejlesztő Luxoflux csapata egy ideig még működött ugyan, de egy Kung Fu Panda és egy Transformers adaptáció elkészítése után ők is lehúzták a rolót 2010-ben.
Hongkongból szeretettel
A True Crime szériának a New York City bukásával látszólag végleg befellegzett, azonban az Activision nem akart még lemondani az IP-ről. A kiadó 2007 végén felkereste a frissen alakult és akkor mindössze 10 főt számláló United Front Games csapatát, hogy nincs-e kedvük egy nyílt világú akciójátékot fejleszteni nekik, a stúdió pedig rábólintott az ajánlatra. Ebből az együttműködésből született meg a Black Lotus munkacímű játék ötlete, mely egy hongkongi beépített rendőr történetét mesélte el, sötét tónussal és némi humorral fűszerezve.
A Black Lotus eredetileg egy teljesen új és önálló IP lett volna, azonban az Activision a fejlesztés első évében felvetette, hogy a projekt akár a True Crime széria része is lehetne, hiszen az United Front alkotása is egy nyitott világú, sandbox cím volt, melyben egy rendőr kapta a főszerepet. És bár a New York City bukása betett az egész sorozatnak, a kiadó bízott benne, hogy a Black Lotus egyedi ötletei képesek lesznek javítani a True Crime enyhén szólva is megtépázott renoméján.
Ennek megfelelően a játékot már True Crime: Hong Kong címen jelentették be 2009 novemberében. A megjelenést eredetileg 2010 őszére lőtték be, azonban 2010 augusztusában az Activision jelezte, hogy a játék 2011-re csúszik, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy a fejlesztőknek több idejük legyen egy igazán jó minőségű programot összerakni.
Az extra idő azonban a jelek szerint sajnos nem segített a stúdión, a kiadó ugyanis 2011. február 9-én bejelentette, hogy a True Crime: Hong Kongot elkaszálták. Hogy erre miért volt szükség, arról megoszlanak a vélemények: az Activision vezérigazgatója szerint túlságosan elhúzódott a fejlesztés, így a játék nem lehetett volna nyereséges, főleg, hogy a minőségével is problémák voltak. Ezzel szemben a True Crime: Hong Kong producere egy interjúban azt mondta, hogy a program már teljesen játszható volt, mikor kaszálták, és eléggé ki is emelkedett a nyílt világú játékok közül.
Így vagy úgy, a True Crime: Hong Kong fejlesztését leállították, az Activision pedig 2014-ben teljesen le is mondott a széria jogairól, amihez így természetesen a mai napig nem készült új játék. Az United Front is megszenvedte a projekt elkaszálását: a stúdió 120 emberét volt kénytelen kirúgni, és a jövőjük még így is bizonytalannak látszott. Szerencsére azonban akadt egy kiadó, mely felismerte a soha el nem készült programjukban rejlő potenciált, és ezért hajlandó is volt a zsebébe nyúlni.
Az alvó kutya a jó kutya
Ez a kiadó pedig a Square Enix volt, ami 2011 augusztusában megszerezte a játék kiadási jogait, ezzel pedig újra életet lehelt az egyszer már elkaszált projektbe. A True Crime széria viszont maradt az Activision kezében, így a fejlesztők végül kénytelenek voltak Sleeping Dogs-ra átnevezni a programot, noha azt mindig igyekeztek nyomatékosítani, hogy lényegében a True Crime szellemi utódját készítik.
A Sleeping Dogs pedig akkor se tagadhatta volna le a gyökereit, ha akarja. A játékban ugyanúgy egy rendőrt alakíthattunk, mint a korábbi két True Crime-ban, a feladatunk pedig ezúttal az volt, hogy épüljünk be a hongkongi Sun On Yee triádba. A készítők a fenti történetet nyakon öntötték egy, leginkább az Arkham Asylumot idéző harcrendszerrel, nem kevés brutalitással és szándékosan túltolt akcióval (a játékban lehetőségünk van például az egyik mozgó kocsiról a másikra átugorva ellopni azt), a végeredmény pedig egyszerűen mindent vitt.
A Sleeping Dogs 2012. augusztus 14-én jelent meg, és alaposan meglepte a világot. A kritikusok dicsérték a remek, brutalitást és vért sem nélkülöző harcrendszerét, a látványos közelharci támadásait és a környezeti elemek felhasználásával kivitelezhető “kivégzéseit”, valamint főszereplőjét és RPG elemeit is. Sokan ezek mellett még kiemelték Hongkong városát is, mely abszolút élő és autentikus helyszínnek érződött, míg a legtöbb kritikát talán a játék technikai oldala kapta.
Azonban hiába a pozitív fogadtatás, hiába a számtalan dicsérő kritika, a Sleeping Dogs sajnos nem szerepelt túl jól a pénztáraknál. A játék másfél hónap alatt 1,5 millió példányban kelt el, és bár ez elsőre akár még soknak is tűnhet, a Square Enix elvárásaitól sajnos elmaradt. A kiadó végül 2013. szeptember 10-én jelentette be, hogy a Sleeping Dogs eladásai nem voltak olyan jók, mint remélték, és a játék hivatalosan is bukásnak számít a szemükben. Az United Front ennek ellenére elkezdett egy folytatáson dolgozni, ezt azonban sajnos már soha nem kaphattuk meg.
Elkaszált folytatás elkaszált folytatás hátán
Noha a Sleeping Dogs anyagilag nem bizonyult a legsikeresebbnek, az United Front csapata így is belekezdett egy folytatás elkészítésébe, mely egyben az eddigi legambiciózusabb játékuk is lett volna. A Sleeping Dogs 2-ben az első játék főhőse egy korrupt zsaruval az oldalán járta volna a kínai Gyöngy-folyó deltájának megavárosát, a történet maga pedig a két karakter szemén keresztül bontakozott volna ki.
A Sleeping Dogs 2 azonban nem csak a főszereplőik számát duplázta meg: a játékban akármelyik NPC-t szabadon letartóztathattuk volna, sőt, a fejlesztők egy ideig még egy Massively Single Player néven emlegetett funkción is gondolkodtak, mely lehetővé tette volna, hogy a játékosok tetteinek összessége befolyásolja a helyszín kinézetét. Ha például sokan korrupt módon viselkednek, akkor a város egyes kerületeiben romlik az életszínvonal és a közbiztonság, ilyesmire érdemes gondolni.
A folytatásból azonban sajnos végül nem lett semmi: az ötletet 2013-ban kukázták, mielőtt még a fejlesztés komolyabban beindulhatott volna. Az United Front ezek után egy multira kihegyezett spinoff epizóddal próbálkozott a Triad Wars képében, ez azonban, mondani sem kell, nem igazán győzte meg az eredeti Sleeping Dogs rajongóit. A Triad Warst így végül 2015-ben szintén elkaszálták, és sajnos a stúdió sem húzta sokkal tovább: 2016-ban ők is bezártak örökre.
A remény hal meg utoljára
A fentiek fényében nagyon valószínűnek tűnik tehát, hogy a Sleeping Dogs már soha nem kaphat folytatást. Noha a játék jogai még ott vannak a Square Enixnél, és nagyon ritkán (utoljára talán az United Front bezárásakor) fel is reppen a pletyka, hogy hamarosan kezdeni is akarnak az IP-vel valamit, ezek a pletykák még egy esetben sem bizonyultak igaznak.
Addig is viszont a szomorkodás helyett jó hír lehet, hogy a Steamen jelenleg is elérhető a Sleeping Dogs feljavított verziója, mely ráadásul a játékhoz megjelent összes DLC-t is tartalmazza, így a nosztalgiázásnak semmi akadálya.
Összességében aki szereti a GTA-t, annak merem ajánlani ezt is, nem fogja megbánni.