A velem ellentétben jó memóriával megáldott olvasók bizonyára emlékeznek májusi számunkra, melyben először volt szerencsém felbontani a jelen oldalakon boncolgatott taktikai zombivadászatot: ismertetőmre akkor eléggé rányomta bélyegét lányos zavarom, melyet a játék remek alapötletének és gyalázatos megvalósításának kettőse okozott -- így bár a Trapped Dead alapvetően tetszett, a számtalan technikai tüske miatt mégsem ajánlhattam jó szívvel a taktikázást el nem vető túlélőjelölteknek. Szerencsére azonban a fejlesztők is tisztában voltak játékuk „gyengéivel”, így nem voltak restek nekiállni a legfontosabb technikai tünetek kezelésének. Ha a fejlesztés során nem is, a tapasz készítésekor már megmutatkozott az a bizonyos német precizitás: a legfrissebb javítás ugyanis orvosolta a stabilitással, irányítással és netkóddal kapcsolatos problémák zömét, jelentősen megdobva így a zombik madártávlatból szemlélhető, szitává lövése és péppé verése nyújtotta élményt (akárcsak májusi értékelésünk végösszegét).

Kezdjük elölről

A fentiek miatt tehát minden akadály elhárult az elől, hogy olvasóink is belevessék magukat aktuális teljes játékunk ZS-kategóriás horrorfilmeket idéző miliőjébe, és kiváló taktikai érzékről tanúbizonyságot téve minél több zombit takarítsanak el az utcákról az előttük álló küldetések során. Mint az a jópofa trashfilmes-képregényes bevezetőből kiderül, a helyszínként szolgáló álmos, 80-as évekbeli kisvárosban ezúttal a génkezelt gabona a hunyó, mely villámgyorsan leamortizálja Hedge Hill teljes lakosságát, leszámítva hat túlélőt, akiknek egy egész városra való, akut vas- és fehérjehiányban szenvedő (és épp ezért vörös húsra erősen éhes) zombin kell átverekedniük magukat, hogy elmeneküljenek a településről. Csipet-csapatunk a sztori előrehaladtával folyamatosan bővül a kötelező archetípusokkal: rocker egyetemista, fánkzabáló seriff, bögyös újságírócsaj, fegyvermeleg vadászboltos, fekete orvos és Toldi Miklós fizikumú gyári munkás, a klisék azonban a történetben szerencsére ki is merülnek -- a játékmenetben ugyanis sokkal komolyabb alapokkal bír a Trapped Dead. E téren a program erősen a (szintén német) Soldiers of Anarchyra hajaz: négyfős csapatunkat két küldetés között a pályákon összeszedett eszközökkel szerelhetjük fel (de „bevetés” közben is szabadon csereberélgethetik cuccaikat), és egy gombnyomással bármikor leállíthatjuk az időt, ami igen sokat segít parancsaink kiadásában. Karaktereink jelentősen eltérnek egymástól, miután igen különböző mutatókkal bírnak a játék négy alapképessége (úgymint kitartás, gyógyítás, közelharc, lőfegyverek) terén.

Darálás új szemszögből

A játék tehát kellemes taktikai RTS-RPG elegy, ami erősen megköveteli a zombik által is igényelt szürkeállomány használatát. Az élőholtak közé rohanás, vagy épp a szűken adagolt muníció gyors elpuffogtatása hamar hőseink halálához vezet: a játék inkább az óvatos, átgondolt taktikákat díjazza. Nem kötelező minden zombit a padlóra küldeni (az első pár küldetésnél nem is tudnánk ezt megtenni), és sokszor kifizetődőbb ellopakodni a nagyobb hordák mellett, semmint nekiállni apróhússá lőni őket. Mindennél fontosabb azonban a karakterek közötti összhang: a legjobb teljesítményt a „frontvonalon” aprító közelharcosokkal, az őket távolról segítő lövészekkel és a támogatást nyújtó „felcserekkel” érhetjük el -- mindenkinek megvan a maga helye, amit a négyfős kooperatív mód során sem javallott elfelejteni, a játék ugyanis erre is lehetőséget nyújt.

Érdemes nekivágni

Reméljük kedvcsinálónk felkeltette érdeklődésetek -- amennyiben igen, úgy a telepítés alatt fussátok át a magazinban található tipphalmazt is, mellyel mind a szólómódra készülő, mind a kooperatív módban összeszokni kívánó játékosok számára igyekszünk pár jó tanáccsal szolgálni. Jó játékot és eredményes menekülést kívánunk!