A vatikáni kaland után Ezio társaival Monteriggioniba utazott vissza, abban a tudatban, hogy a Borgia-veszély végére pontot tettek, ám a nyugalmuk nem tartott sokáig. 1500-ban Cesare Borgia, Rodrigo fia támadás alá vette Monteriggionit, a kibontakozó csata során pedig az assassinok szétszéledtek, az Alma a templomosok kezére került, Mario Auditore meghalt, Ezio pedig súlyosan megsebesült, s csak kis híján múlt, hogy nem harapott ő is fűbe. Sebesüléséből Rómában épült fel, ahol szembesült azzal, hogy a város komoly templomos elnyomás alatt állt, s elhatározta, hogy a rend kibővítésével kisöpri a Borgiákat. Ezio új tagokkal bővítette a rendet, akik mellette kitanulták a mesterség fortélyait, s noha néhányukat Európa-szerte elküldte küldetésekre, végig Róma megtisztítása maradt a fő cél. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, Ezio szisztematikusan gyengítette a család befolyását, végezve Cesare személyes bankárával és a befolyása alatt lévő vezetőkkel. Az assassinok továbbá megszerezték a Borgiáknak otthont adó Sant'Angelo kastély titkos bejáratát nyitó kulcsot. Az ekkor már az itáliai assassinok vezetőjének szerepét betöltő Ezio ezt használva behatolt a kastélyba, ahol szemtanúja volt annak, hogy Rodrigo megpróbálta megmérgezni fiát, ám Cesare a neki kikészített mérgezett almát apjával etette meg. Lucrezia Borgia elárulta, hogy Cesare a gyilkosság után az Éden Almája után indult, így Ezio is odasietett, sőt meg is előzte ellenfelét. Az Almával újra a kezükben az assassinok felszámolták a Borgiák hatalmát, a folyamat során pedig Cesarét letartóztatták, akit egy sikertelen szökési kísérlet után Spanyolországba szállítottak -- Róma azonban még nem tisztult meg teljesen.
Az assassinok következő célpontja a Borgia-szimpatizánsok voltak, különös figyelmet fordítva Michelettóra, Cesare személyes bérgyilkosára. Rövid kutatás után a rend a nyomára bukkant Róma északi részén, ahol egy nagy csata után sikeresen elfogták. A rabot elszállították, s Ezio jobbkeze, Niccolò kínzás útján próbálta kiszedni belőle Cesare hollétét, de ez nem járt sikerrel, így mikor Micheletto végül megszökött, Ezio úgy döntött, hogy inkább követik, hiszen így eljuthatnak Cesaréhez. Niccolò arra utasította Eziót, hogy az Almát használva keressék meg a szökevényt, az ereklye azonban csak egy halvány képet tudott mutatni egy kastélyról, illetve elárulta, hogy Nápolyból készül kihajózni Micheletto. Hősünk rájött, hogy az Alma már többet nem tud neki mutatni, így a Colosseum alatti titkos kamrában Niccolò segítségével elrejtették az ereklyét, pont, ahogy azt a szerkezet megmutatta nekik.
A csapat, Leonardo csatlakozásával Spanyolország felé vette az irányt, ahol megtudták, hogy Cesare szabadlábon van, Valencia pedig a templomosok befolyása alá került. Akárcsak Rómában, Ezio társai segítségével meggyengítette az elnyomó hatalmat, majd rövidesen Cesare nyomára akadt, aki Vianát készült bevenni féltestvére seregével. A csata közben Ezio üldözőbe vette a menekülő Borgát, s a kastély falán egy hosszas csata során legyőzte. Ezzel a templomos-fenyegetés egy időre megszűnt, Ezio pedig a belső ügyekre koncentrálhatott -- megerősítette az assassin rend működését, új kiképzési módszereket eszelt ki, de ami a legfontosabb: elkezdte kutatni szellemi mentora, Altaïr Ibn-La'Ahad múltját. Az első állomása Masyaf volt, ahova közel egy éves, sok akadállyal szegélyezett út során tudott csak elérni. Itt megtudta, hogy kastély alatti könyvtárba való bejutáshoz meg kell szereznie az Altaïr emlékeit őrző szerkezeteket, melyeket Konstantinápolyban rejtettek el.
A városba való megérkezésekor a helyi assassin céh vezetőjének köszönhetően Ezio megismerkedik a városban uralkodó helyzettel, majd rövidesen egy hatalmi harc közepén találja magát, mely Szulejmán herceg körül bonyolódik, akit a bizánci templomosok vezetője, Ahmet herceg próbált megöletni, hogy ő lehessen a török birodalom egyetlen trónörököse. Mindezek ellenére azonban Ezio sikeresen találta meg mind az öt Masyaf-kulcsot, s szerelmével, Sofiával visszautazott a levantei assassinok kastélyába, ahol ezúttal már ki tudta nyitni a könyvtár ajtaját. Belépve nem talált egyetlen könyvet sem, azonban rálelt Altaïr holtestére, a kezében pedig a hatodik kulcsra, ami felfedte a falba rejtett Éden Almát. Ehhez Ezio már nem nyúlt hozzá, de az ereklye így is aktiválódott, s hősünk kapcsolatba került Jupiterrel, aki Ezión keresztül kommunikálni tudott Desmonddal, ismételten figyelmeztetve a közelgő katasztrófára.
Ezio életének utolsó éveit Sofiával töltötte, akit feleségül vett, s született két gyerekük; Toscanában szőlőt termesztett, illetve emlékeit vetette papírra. Utolsó kalandját Shao Junnak, egy kínai assassinnak köszönheti, aki Itáliába utazott, hogy megtanulja egyesíteni hazájában a rend tagjait. Ezio hosszan unszolás után végül segít Junnak, akinek egy kis csomagot ad, azzal az utasítással, hogy csak akkor nyissa ki, ha már letért az ösvényről. Ezio Firenzében halt meg, békésen.
RATONHNHAKÉ:TON
Connor 1755-ben született Valley Forge-ban. Apja az angol származású Haytham Kenway, az anyja pedig az indián Kaniehti:io. Gyerekkorát a mohawk-törzsben töltötte anyja nevelésében, ám nem volt könnyű dolga. Azon túl, hogy gyakorlatilag a vadonban nevelkedett fel, a népe gyakori összetűzésekbe keveredett az európai telepesekkel; egy összetűzés után a törzs falvát felégették.
Ez fordulópontot jelentett Ratonhnhaké:ton életében, hiszen megesküdött arra, hogy az igazságtalanság és az elnyomás ellen fog küzdeni. Még fiatal korában csatlakozott az amerikai assassin rendhez, ahol Achilles Davenport vezetése alatt megtanulta a gyilkolás művészetét, illetve Achilles tanácsára ekkor veszi fel a Connor nevet, hogy jobban el tudjon vegyülni a telepesek között. Az amerikai függetlenségi háború kitörésekor a forradalmárok oldalára állt, hiszen osztotta George Washington és Benjamin Franklin nézeteit a szabadsággal és a függetlenséggel kapcsolatban. Célja, hogy ne csak indián hagyatékát, hanem szülőhazáját is megvédje a betolakodónak tekintett európaiaktól.
Connor egy csendes, rendkívül ügyes és gyors harcos, aki kiválóan tudja becserkészni az áldozatait, még akkor is, ha a célpont nehezen megközelíthető. Arzenáljának első számú tagja a fejszéje, de nagyon jól bánik az íjakkal, a pisztolyokkal, és persze a rend védjegyével, a rejtett pengével. Halálos ellenfél mindenféle helyzetben.
Jövő héten tovább folytatódik a felzárkóztató, az utolsó részben az eddig megismert tudásanyagot fogom -- némi mellékes információval kiegészítve -- összesűríteni egy idővonalba, ám addig is arra lennék kíváncsi, hogy neked ki a kedvenc karaktered? Altaïr, Ezio, Desmond, vagy esetleg az újonc Connor rögtön megfogott? Várom a kommentjeiteket!
Ugyan nem vagyok érintett, de LOL, mi a helyzet a spoileres cikkekkel? Aki olvasta a cikket, annak már tök mindegy. Aki meg nem, az mit keres alatta a kommentek között?
Egyébként Desmond életrajzából egy jelentős részlet kimaradt. Mégpedig az, hogy a Lucy-val történt "incidens" (lásd: ordító spoiler a cikkben) után szerencsétlen alakot váltott, és azóta az anyja se ismerne rá.
Ha megpróbáljuk a játékot életszerűen felfogni, akkor az a durva, hogy valaki csak úgy gyökeresen testet cserél/alakot vált pár perc leforgása alatt. (A Revelations elvileg direkt folytatása a Brotherhoodnak, nemde?)
Ha a játékot játéknak fogjuk fel, akkor pedig a játékiparon belül számít szerintem elég egyedinek a dolog, és akkor már a többi, játékon belüli virtuális szereplőt is ide sorolhatjuk. Vajon miért döntött úgy az Ubisoft, hogy a szereplők kinézetét gyökeresen megváltoztatja? Sok érdekes elmélet kering a neten, de ebből a szemszögből nézve már erősen OFF, úgyhogy keresgéljen mindenki a maga ízlése szerint.