2025-ben már teljes joggal teheti fel az ember a kérdést, hogy mi értelme van még beülni egy Marvel-filmre? A Végjáték óta egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány olyan alkotást termelt ki az MCU, amit ne felejtettünk volna egy egy-két nap után (van, amit már a moziból kifele jövet), szóval nem én voltam idehaza az, aki a legjobban várta az új Amerika Kapitány-filmet. Pedig 2011 óta ezek a Marvel-mozik a kedvenceim, mind Az első bosszúálló, mind A tél katonája olyasmi, amit újra és újra végig tudok nézni, és sokszor gondolkodtam ez azon, hogy mi állhat emögött. A válasz mindig ugyanaz: Amerika Kapitány karaktere. Steve Rogers a hős amerikai, a szuper-katona, aki ikonikus pajzsával ellátja a rosszfiúk baját. És igen, nagyjából a Végjátékig működött is nálam ez a formula, ott viszont Rogers – és vele együtt az őt alakító Chris Evans – leköszönt. Az új Amerika Kapitány immáron Sam Wilson (Anthony Mackie), aki a Szép új világ elején még az amerikai kormányt segíti, ezt pedig nem igazán nézi jó szemmel mentora, A Sólyom és a Tél Katonájából ismert Isaiah Bradley (Carl Lumbly). Tudjuk már, hogy Isaiah amolyan kísérleti patkány volt, akin a szuperhős-szérumot tesztelték. Mázli, hogy nem lett belőle terrorista, ehelyett inkább egy edzőteremben püföli a zsákokat. Sam meggyőzi, hogy ássa el a csatabárdot az elnökkel, Thaddeus Ross-szal (Harrison Ford vette át a szerepet a 2022-ben elhunyt William Hurttől), viszont egy fontos találkozó során Isaiah mégis rátámad az elnökre és látszólag hidegvérrel meg akarja gyilkolni.
(Forrás: Tom's Guide)
Néhány pillanattal később viszont semmire sem emlékszik, mintha kiesett volna pár perc az életéből, ami alatt gép módjára lövöldözött. Sam azonnal rááll az ügyre, hiszen egyrészt nem hagyhatja, hogy a barátját hadbíróság elé állítsák és egyenes út várja a méreginjekció felé, másrészt a Kapitány a kezdettől fogva úgy érzi, hogy valami sokkal nagyobb összeesküvés áll a háttérben. Kiderül, hogy a szálakat maga a Vezető, azaz Samuel Sterns mozgatja, akit a 2008-as A hihetetlen Hulkban már láthattunk és akkor is Tim Blake Nelson alakította (aki egyébként Rorschach volt a Watchmenben, csak hogy a DC-t is ide keverjem). Sterns specialitása az elmekontroll, úgyhogy valahol az első fél óra után a Szép új világ neki is kezd elmenni egyfajta marvelesen klisés Black Ops sztori irányába, azonban sajnos ezt nem futtatják ki elég rendesen. És igazság szerint itt kezdődnek a valódi problémák. Annak idején A Sólyom és a Tél Katonája (meg a Loki és a Holdlovag) bemutatta, hogy lehet mozifilm minőségű sorozatot készíteni, ha a Marvel belead apait-anyait. A Szép új világ viszont azt mutatja be, hogy miként lehet egy komplett sorozat-évadot 1 óra 58 perces filmként eladni. A cselekmény túlságosan kapkodó, szerencsétlen Csörgőkígyó (Giancarlo Esposito) pedig az egyik legcsúnyábban elhasznált karakter az egész film során – a másik Ross lánya (Liv Tyler). Az akció-részek látványosak, az óceánon zajló, vadászgépeket is bevonó rész például remek, de ne tegyünk úgy, mintha ilyesmit már ne tudnának a (mini)sorozatok is. Emiatt a Szép új világ inkább érződik egy hatalmas fillernek.
(Forrás: ScreenRant)
Az előzetesek előszeretettel mutogatták a Vörös Hulkot, akinek a tombolása a film csúcspontja. Ugye azzal érdemes tisztában lenni, hogy Sam Wilson nem kapott szuperhős-szérumot, a mechanikus szárnyai nélkül pedig repülni sem tud. Most képzeljétek el, hogy ez az ember megy szembe egy megállíthatatlanul őrjöngő, komplett fákat fél kézzel kitépő szörnyeteggel. Mégis, mekkora esélyt adna arra bárki, hogy Sam túléli a találkozást? Anthony Mackie hozza a kötelezőt, bár nyilván nem egy színészóriásról beszélünk, viszont megteszi, amit megkövetel a Marvel. Harrison Ford pár fokkal jobb, de azért ő sem erőlteti meg magát – viszont legalább ezúttal is Csernák János a magyar hangja. Fura, de a kvázi mellékszereplőként funkcionáló Carl Lumbly (azaz Isaiah) sokkal erőteljesebben játszik mindenkinél, az ő jeleneteinek valahogy érezni a súlyát, míg a többiek csak vegetálnak. Sajnos eléggé érezni, hogy Julius Onah rendező nem egy Anthony vagy Joe Russo (nekem már a The Cloverfield Paradox sem tetszett tőle), szóval inkább csak ledarálta a leckét, ahelyett, hogy próbálkozott volna valami igazán egyedit hozzátenni az összképhez. A forgatókönyv sem a legélesebb kés a fiókban, az olyan mondatoknál meg már tényleg a fejemet fogtam, mikor valaki megszólal, hogy Likvidáltam a célpontot, megnézem meghalt-e! Oké, de akkor addig ne mondd, hogy likvidáltad, haver! Szóval akadnak ilyen kis apróságok, amik felett a hardcore Marvel-fanok úgyis szemet fognak hunyni, én viszont nem akartam a szőnyeg alá söpörni őket, mert azt nem éreztem volna korrektnek.
(Forrás: GeekTyrant)
Semmit nem vesztetek, ha kihagyjátok az új Amerika Kapitány-filmet. Ha nem a legnagyobb kedvencetek a karakter (úgy Steve, mint Sam), akkor én nem rohannék érte azonnal a moziba, mert pár hónapon belül úgyis landol a Disney+ kínálatában. Valahogy az érdeklődés sem volt hatalmas körülötte, ami lejött a sajtóvetítésből is, ahol lényegesen kevesebben voltak, mint vártam volna egy új Marvel-filmtől. Talán ez is azt bizonyítja, hogy ha nem a Bosszúállókról van szó, akkor ma már nem lehet mindenkit instant bevonzani egy MCU-mozira. Persze sorozatok terén némileg jobb a helyzet, mivel épp pörög A barátságos és közkedvelt Pókember, jön márciusban a Daredevil: Born Again, októberben meg a Marvel Zombies, amit én a leginkább várok. Az Amerika Kapitány: Szép új világ egy helyenként látványos, de többnyire inkább csapongó, klisés akciófilm lett, amit tényleg menthetett volna az elmekontrollos mellékág, ha alaposabban kibontják, de erre meg a kétórás játékidő volt baromi kevés. Úgy gondolom, hogy egy minisorozat formájában jobb ötlet lett volna kiadni és úgy összekötni a Mennydörgők* filmmel, de ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak?
Az Amerika kapitány: Szép új világ 2025. február 13-tól látható a mozikban.
Borítókép forrása: Comic Book Club
