Kislány koromban én is éltem haltam a különböző LEGO játékokért, volt is néhány készletem, egyszer pedig még a McDonald’s-os sorsolások fődíját is megnyertem, ami egy hatalmas indiános szett volt. Az értelmező kéziszótárban a legboldogabb kisgyerek meghatározása mellett pár percig biztosan az én arcom szerepelt volna, hiszen nagyon kedveltem az indiános dolgokat. Ezt leszámítva viszont az akkori felhozatalban semmi nem volt, ami egy kicsit is megfogott volna, így ahelyett, hogy az eredetileg elkészítendő tárgyakat és világokat keltettem volna életre, inkább mindig valami teljesen mást kreatívkodtam. Általában aranyos kis házikókat a plüssállataimnak, vagy lakberendezési holmikat a Barbie babáimnak. Ebből következik, hogy az összeöntött és szanaszét kutyult darabokról már senki nem tudta volna megállapítani, hogy eredetileg mihez valók, és valószínűleg ez a káosz vette el utána az én kedvemet is az egésztől. Egy idő után a lelkes építkezésekből mindig frusztrált keresgélések lettek, végül pedig inkább teljesen fel is hagytam a LEGO-val.
Innentől kezdve fogalmam nincs, hogy milyen franchise-okat adtak már ki, vagy éppen milyen videójátékok készültek a témában. És ez egészen mostanáig tartott. Végül is, ha kicsik és nagyok is ennyire szeretik ezeket a kis építőkockákat, akkor csak nem lehet olyan rossz, és ideje félretennem a dacos makacsságomat. Szóval beírtam a keresőbe, hogy lego, és kitárult a világ. Szinte nem találtam a kedvenceim közül olyan címet, amiből valamit ne lehetne kirakni (bár annak nem néztem utána, hogy ezek hivatalosan léteznek-e, vagy csak rajongói kreálmányok). Úgy tűnik, a határ tényleg csak a csillagos ég, türelmem viszont, biztos vagyok benne, hogy továbbra sem lenne ahhoz, hogy magamtól bármelyiket is megépítsem.
A videójátékos felhozatalban viszont (számomra) már egyáltalán nem volt ilyen pozitív, amiket találtam. Sem a szuperhősök, sem a Star Wars, sem a Gyűrűk Ura vagy a Harry Potter, de még a dínók sem igazán hoznak lázba. Valamelyiket viszont mindenképpen ki szerettem volna próbálni, a választásom pedig az indokolatlanul a steames fiókomon hánykolódó Ninjago-ra esett. Teljesen tudatlanul, mindenféle elvárás nélkül ültem le elé, abszolút fogalmam nem volt róla, hogy mégis milyen fajta játékra számítsak. Így tehát azt sem mondom, hogy kellemeset csalódtam, de határozottan szórakoztatott, amit ebben a kis időben láttam és hallottam, még úgy is, hogy az alap mű ismeretének hiányában valószínűleg a poénok felét még csak nem is értettem.
Viszont őszinte leszek: a többi alkotáshoz továbbra sem hozta meg a kedvemet, de el tudom képzelni, hogy felhagynék ezzel a LEGO-Grincs szereppel, már ha készülne olyan témában is játék, ami közelebb áll hozzám. Túl sokat nem is kellett gondolkodnom azon, hogy mókás apró figurákként kiket látnék szívesen, sőt egy kicsit inkább el is vesztem a bőség zavarában. Mindenképpen valami animés tematikának örülnék, elsősorban például az InuYasha-nak vagy a Yu Yu Hakushonak, de egy Narutós verzió is klassz lehetne, vagy hát... igazából még sok-sok minden más is. Nehezen tudnám csak egyre leszűkíteni a választást, a felsoroltak között mindegyikben rengeteg potenciál lehetne egy szórakoztató és kreatív feldolgozáshoz.
Oké, ha már mindenképp ki kéne választanom egyet, akkor legyen az InuYasha. A középkori Japán lego kockákból is lélegzetelállító lehet, a karakterek pedig már eleve biztosítékok a remek hangulathoz és poénokhoz, harc, rombolni- és építeni való szép számmal akadna. Erre a kollaborációra viszont sajnos valószínűleg a végtelenségig kéne várnunk.
Szerkesztőségünk többi tagjának álom LEGO-játékáról erre a linkre kattintva olvashatsz!
