Régen volt már 2006 — mégis, egészen idáig kell visszamennünk az időben, ha nyomára szeretnénk bukkanni az NCsoft (Tabula Rasa, City of Heroes, Guild Wars) minden bizonnyal elsöprő erejű új internetes szerepjátéka, az Aion — The Tower of Eternity gyökereire. A játék annak idején azzal dobbantott nagyot, hogy kiderült: a CryEngine dobog a szívében, ami azért nagy szó, mert, hála a "felhasználóbarát" fejlesztői eszközöknek, maga a CryTek is vért pisált, mire játékot hozott össze belőle — no de a koreaiak ügyes gyerekek, ők ugye megoldják. A fejlesztés teljesen házon belül zajlik, az NCsoft Seoul vállalta magára, amely a körülbelül 2500 dolgozóval rendelkező óriáscég legpatinásabb részlege.

Egyszer volt, hol nem volt...

A kezdetek kezdetén még nem volt semmi, aztán, egyszer csak volt egy világ, amelyet a senkik, akik még ugye nem is léteztek, Atreianak becéztek volna, mert annak idején divat volt hülyébbnél hülyébb nevekkel illetni a dolgokat. Igen ám, de jött egy isten, Aion, aki leuralta az egészet, méghozzá intelligens, szárnyas kreatúrák, angyalok segedelmével, akiket balaurra kereszteltek. Mielőtt bárki a pufók, hárfás kis drágaságokra gondolna, ezek az angyalok tökösebbek voltak, mint Chuck Norris (na jó, annyira talán nem...), és simán végigbüntettek bárkit, aki különvéleménnyel rendelkezett, aztán fogták magukat, és úgy döntöttek, fellázadnak a teremtőjük ellen, mert látták az Angyalok Háborúja legalább egy részét, és hihetetlen mókásnak találták a gondolatot, hogy a földön keresztbe-kasul mindenhol karóba húzott emberek vannak. Aion, látva, hogy teremtményei mit művelnek, ismét teremtett, létrehozta a 12 empyrean lordot, akik aztán azt a feladatot kapták, hogy megvédjék az embereket, akiket a szárnyas jószágok unalmukban karóba húztak...

...és így tovább, és így tovább, az NCsoft, bár baromi büszke MMOG-je háttértörténetére, valójában még leírni is dögunalmas, nem hogy elolvasni. Mindenki üt mindenkit, aztán jönnek a tápos emberek, akik elkezdenek ütni mindenkit, végül az egész csapat, kéz a kézben elmegy grindelni — akinek ugyanis nem volna tiszta, a játék főképp a Lineage-sorozat nyomdokaiban indul el, amelyről tudni kell, hogy húsz perc után olyan lebilincselően izgalmas tud lenni, mint egy aranyérkezelés. Szóval, adva van nekünk egy MMOG, amely egy kezelhetetlen fejlesztői készlettel készül, földbedöngölően néz ki, és angyalok szerepelnek benne. No de mi lesz itt az újdonság?

Kit érdekel?! Két játszható faj közül választhatunk magunknak sajátot. Az elyosok és az asmodiansok egy tőről fakadnak, de mégis teljesen mások, hiszen eltér a bőrük színe, és a szárnyaik is mások — hopp! Az elyosok (sok-sok krikszkraksz, csakhogy koreaiul is leírjuk nektek) a világ lentebbi részein élnek, és begyűjtik a fényt. Borzalmasan utálom ezt leírni, de világuk annyira szép, hogy a Gyűrűk Ura Online hobbitjai sírva könyörögnének a receptért: zöld mezők, virágok, hatalmas fák és strandok. Broáf. A napfény hatására ezek a lények jobban hasonlítanak az emberekre, ha pedig "daevavá" változnak (igen, kezdem magam úgy érezni, mint amikor egy tinédzser mesél az anyjának a Pokémonról), akkor lesz nekik szép szárnyuk.

Az asmodiansok (krikszkraksz, tudjátok, Korea power!) a földteke másik végében élnek. Sötétség, kék és fekete színek operálnak náluk, de annyira, hogy bár sötétnek nem nevezhetjük otthonukat, de egy KV előtt kijelenthetjük: a mindenit, ez aztán már darkos a javából! Ha daevavá változnak, hollószerű szárnyakat kapnak — bár arról nem tudunk, hogy rettegnének a madárijesztőktől...

Aztán van még egy faj, a krikszkrakszok, vagyis a balaurok, akikkel nem játszhat majd senkit. Nevük római kontextusban többfejű sárkányt jelent, és... őőő, nos, beszállhatnak harcolni bármelyik fél oldalán, aki elég kolbászt ad nekik.

Kaszt-rálva

Természetesen nem is beszélnénk igazi grinder-MMOG-ről, ha nem választhatnánk különböző szakmákat magunknak. Az Aion itt nagyon durván domborít, hiszen töménytelen mennyiségű kaszt áll a rendelkezésünkre, amelyek szintlépések után tovább és tovább ágaznak, a végére pedig már olyan rémeket hozhatunk össze, hogy mindenki besza... bocsánat, szóval elájul, annyira — bizonyos időközönként pedig alkasztokat is felvehetünk, létrehozva azt az übertápos karaktert, aki már nem csak az ellenfeleket mészárolja szépszerivel, de annyira félelmetesen erős, hogy atyaúristen.

A harcos, mit ad isten, elsősorban harcol. Milliónyi helyzetet tud kezelni (leveri a rátámadókat, legyilkolja őket, vagy rájuk ugrik és péppé lapítja mindet), hosszútávon pedig válthat gladiátorba (aki akkorát odacsap, hogy megszédülsz, vagy templarba, aki beállhat a támadók elé, és szép magyaros szakszóval tankolhat, mint állat. A felderítő a gyors támadásokra specializálódik, rangerbe váltva messziről képes operálni és csapdákat dobálhat (reméljük, legalább ő húz majd karóba, ha már más nem képes rá!), míg assassinként észrevétlenül csonkolhatja az ellenséget. Igazán életszerű helyzeteket szül, ahogy a hat méter magas fődémon a fejének helyét vakargatja, és azon gondolkozik, vajon hova tűnhettek a testrészei — miközben az Assassin jókat kacag a háttérben.

Azok, akik nem szeretnek szemtől szemben kaszabolni, meg a fegyverektől is undorodnak, választhatják a mágust, aki bármennyi szennyest képes egy perc alatt tisztára mosni. Na jó, nem is, ő parancsol az arcane hatalmaknak: spiritmasterként idézhet, és követői mögött sunnyogva szórhatja az áldást, míg sorcererként messziről operálhat — szike helyett tűzlabdákkal. A pap, mit ad isten (höhö, a szó szoros értelmében) spirituális energiáit szabadítja ellenfeleire illetve barátaira - clerickként gyógyít és feltámaszt, chanterként pedig, figyelem, ismét egy gyönyörű magyar szó, buffol, de nem kicsit.

Összetevők

A legfontosabb változás az Aionban a többi MMOG-hez képest, hogy bár itt is ész nélkül kell grindelni, de a karakterek immáron repkedve tehetik meg ezt, a tizedik szint után. Bár konkrétan nem nagyon érti senki, hogy a WoW repülő hátasai után ez miben fog bármiféle extrát (a lagon kívül) hozzáadni a játékmenethez, ez ne érdekeljen senkit, bizonyára olyan élményt nyújt majd, amilyet még a büdös életben nem láthattunk, pláne, ha szárnyas rémeink összecsapnak majd egymással, izzítva a levegőt. Tárgyakkal (amiket mit ad isten, grindelhetünk) gyorsíthatjuk a repülési sebességünket, illetve a levegőben maradás idejét — ezek nőnek majd szintlépésenként is, csak úgy mellesleg.

Mint azt már említettem, a játék lelkét a CryEngine adja — 2006-ban ez döbbenet volt, 2009 végére, 2010 elejére, mire emberi nyelvterületeken is megjelenik majd a szoftver, a pont elégséges szintet fogja majd nyújtani. A játék amúgy 2006-ban megnyerte a legszebb MMO díját; szép dolog, bár azóta sok víz lefolyt már a cián. Karakterünket ezer helyen befolyásolhatjuk — a rendszer kísértetiesen (no, nem úgy, senki ne hívja a szellemirtókat) hasonlít az Elder Scrolls IV: Oblivion rendszerére — a zenét pedig Ryo Kunihiko szerezte, akiről ugyan semmit nem tudtam kideríteni, de biztos nagyon tehetséges.

Az eddigi MMOG-hez hasonlóan az Aionban nem csak mesterséges intelligencia által vezényelt szörnyeket, de játékosokat is grindelhetünk, ezt PvP zónákban tehetjük meg, PvP pontokért, amelyekből még táposabb felszerelést és fegyvereket szerezhetünk magunknak. Tömeges szörnymészárlásra (alias raid) is lehetőségünk lesz — 9 csoport, csoportonként 6 játékossal támadhat meg különböző főrémeket, és 54 fő összmunkájára lesz szükség ahhoz, hogy sikert érjünk el.

Ha pedig megunjuk a tárgyakért zajló grindet, jöhet a szakmákért zajló változat — fegyver-, illetve páncélkovácsként, takácsként, alkimistaként, szakácsként vagy ékszerészként összehozhatunk még nagyobb tápokat.

Darths a lelkemre kötötte, hogy feltétlen írjam le: a világ egyéb tájain (pl. Koreában) már nyüstölik a szoftvert, mi majd már a letesztelt és kifoltozott változattal játszhatunk — ez ugyan minden távol-keleti produktum esetében így van, de végszónak megteszi.