Az elmúlt években már hozzászokhattunk ahhoz, hogy a nyílt világú játékok (leginkább az RPG-k) szinte tálcán kínálják nekünk a küldetések megoldását, hiszen amellett, hogy különböző jelölők mutatják az utat, még egyértelmű utasításokat is kapunk arra vonatkozóan, hogy mikor és mit kell csinálnunk. Volt azonban egy olyan időszak a videójátékok történetében, amikor még ilyen-olyan infómorzsák és homályos leírások segítségével kellett kiokoskodnunk, hogy merre is van arccal előre, ezen éra egyik legjelesebb képviselője pedig az a The Elder Scrolls 3: Morrowind, amit sokan máig a széria legjobb darabjának tartanak, és ami teljességgel elengedte a kezünket a felfedezés során.
A Bethesda 2002-es sikercímében még bizony a nem túl pontos leírásokból kellett rájönnünk, hogy hova vezet az utunk, ami az értő olvasás mellett a világ beható ismeretét is megkövetelte a játékosoktól, jelentősen kitolva ezzel a kaland szavatosságát. A Skyrimben ugyebár percek alatt teljesíthetünk egy missziót, hála a gyorsutazásnak és a karakterek feje felett lebegő nyílnak, ez a tendencia pedig az összes létező AAA címbe beszivárgott az idők során, így ma már elég nehézkes lenne eladni egy olyan produkciót (legalábbis mainstream fronton), amelyben nincs teleszórva a térkép mindenféle ikonnal.
Ezzel a gondolatmenettel a nagysikerű The Elder Scrolls Online rendezője (és egyben a ZeniMax Online vezetője), Matt Firor is egyetért, a fejlesztő ugyanis a Rock Paper Shotgunnak értekezett arról néhány nappal ezelőtt, hogy a mai világban szinte eladhatatlan lenne egy Morrowind-szerű produkció, mivel csak nagyon kevesen játszanának vele. Firor úgy véli, hogy a mostani játékosok zöme már nem akar olyan sok időt és energiát fektetni egyetlen alkotásba, mivel rengeteg más opció is várja, így nincsenek üresjáratok.
Kivételek persze mindig akadnak, éppen ezért azt tartja a legnagyobb nehézségnek a TESO fejlesztése során, hogy egyszerre kell kiszolgálniuk a hardcore, minden kő alá benéző rajongókat, valamint azokat a felhasználókat, akiknek csak húsz percük van arra, hogy teljesítsenek egy-két missziót vagy feladatot. Ha magamból indulok ki, valóban sikerült elkényelmesednünk egy picit ezen a téren, mert míg 15 évvel ezelőtt boldogan vetettem bele magam a szövegek bogarászásába, hogy mégis melyik sziklánál kell északra fordulni a kincsért, addig ma már – leginkább az alaposan megfogyatkozott szabadidő miatt – örülök, ha egy játék fogja picit a kezem. Ti hogy álltok hozzá ehhez a jelenséghez?
