Három évvel ezelőtt, egy verőfényes nyári napon a metrón utaztam haza, amikor észrevettem, hogy a mellettem ülő, 20-21 év körüli fiatal lány a Szürke ötven árnyalata című könyvet olvassa. Azt a könyvet, amit mamipornónak csúfolnak, és egy unatkozó háziasszony Alkonyat fanfictionnek alkotott meg eredetileg, és amely később megjelent formájában elképesztő eladásokat produkált. Több mint 100 millió megvásárolt könyv, 52 nyelvre lefordítva – A szürke ötven árnyalata hamar az eladási listák királyává vált. Pedig az egész nem más, mint egy borzasztó rosszul megírt, bő lére eresztett erotikus könyv, nevetséges történettel és ostoba párbeszédekkel, amit pedig a magyar fordító, Tótisz András még tovább rontott hihetetlenül igénytelen és hibáktól hemzsegő munkájával.
Nem hiszem, hogy el kellene mesélnem, miről szól a könyv, de ha burokban éltél volna az elmúlt négy évben, röviden a történet: Anastasia Steele, a fiatal, irodalomszakos egyetemista lány interjút készít a szintén fiatal, de multimilliárdos, és különösen zárkózott Christian Greyjel. A két fiatal között vonzalom alakul ki, de Christian jóval többet akar a lánytól, mintsem egyszerű fizikai szerelmet: alávetettséget. A bonyodalom tehát megvan, és azt el kell rögtön mondani, hogy a film jobban sikerült, mint a könyv, bár ez nem menti meg attól, hogy a kritikusoknál ugyanúgy megbukjon. Ez az IMDB-n és a Metacriticen a filmre adott pontszámokból már egyértelműen látszik, de a film folytatása már garantált, hiszen csak hazánkban, ezen a pici piacon elővételben (!) 50 ezer jegyet adtak el a filmre, és tegnap késő délutánig már 15 ezren látták a Szürke ötven árnyalatát.
Azt írtam, hogy a film jobban sikerült a könyvnél. Hogy miért? Egyrészt, mert a könyv nevetséges párbeszédeit megpróbálta egy picit visszaszorítani (bár ez nem teljesen sikerült neki), másrészt pedig mert Dakota Johnson nagyon jó alakítást nyújt az esetlen, naiv és tapasztalatlan Anastasia szerepében. Azonban Jamie Dornan már közel sem tud kibontakozni, de ez valószínűleg annak a következménye, hogy a könyvben sem lehet róla megtudni semmit. A végső érv pedig az, hogy ez az erotikus komédia (mert az elején még az) a végére egy igen erős erotikus drámává változik, még akkor is, ha mindenki tudja, mivel fog a történet befejeződni.
Anastasia normális, extrémitásoktól mentes kapcsolatra vágyik, de Christian ezt látszólag nem tudja megadni. A szexualitás minden ember életének természetes része, a dominancián és alávetettségen alapuló kapcsolat azonban már közel sem. Ez a fajta reláció tényleg a nyitottságon és a felek egymás iránti maximális bizalmán alapul, és amikor Anastasia megkérdi Greyt, hogy „miért csak ezt akarod velem művelni”, Christian egyszerűen annyit mond, hogy „mert elcseszett vagyok, mind az ötven árnyalatban”. Ez pedig egy ilyen kapcsolatban NEM VÁLASZ, amelyre később maga Anastasia is rájön, amikor megtapasztalja, mit jelent az igazi alávetettség a Fájdalom Vörös Szobájában. Ez pedig azért pozitívum, mert a hősnő felismerése a könyvben nem jelenik meg annyira erőteljesen, mint ahogy a filmen ábrázolták. Dakota Johnson szenvedő arcáról ebben a jelenetben mindent le lehet olvasni: egyszerre szereti, ugyanakkor megveti a férfit, amiért az egy ilyen szerepben akarja látni őt.
A folytatás feladata lesz tehát, hogy felfedje, mitől elcseszett Christian Grey mind az ötven árnyalatában. A Szürke ötven árnyalatának erotikus jelenetei ízlésesek, azonban nem érik el a két évvel ezelőtt bemutatott Adéle élete hasonló pillanatainak erősségét és mennyiségét sem (még egy kilencvenes évekbeli szoftpornóét sem). Azonban ezeket a jeleneteket nagyon szépen fényképezték, és az alattuk szóló zene is jó, tökéletesen illeszkedik a szereplők éppen aktuális hangulatához. Nem egy hétköznapi film ez, kell egyfajta nyitottság a befogadásához, de az biztos, hogy díjakat nem fog nyerni. Dakota Johnson játéka miatt érdemes megnézni, aki azonban erotikus irodalmat akar olvasni/nézni, találhat sokkal jobbat is ennél. Például Pauline Réage-t, John Clelandet, vagy Anais Nint.
Értékelés: 6/10 - Nézhető
