A karácsonyozó gamerek fajtái

A karácsony a szeretet ünnepe... legalábbis azoknál, akik nem játékosok. A gamereknek ez az időszak egy hét intenzív játékot jelent, amit viszont nem egyszerű megértetni a rokonokkal és a barátokkal, akik unos-untalan mindenféle családi programokra akarják elrángatni a homo ludenst annak természetes élőhelye, azaz a számítógép elől. Persze az evolúció erre a veszélyre is talált megoldást, és a gamerek többféle változata fejlődött ki, amik karácsonykor eltérő, de azonos célért küzdő viselkedésformákat produkálnak. Lássuk, milyenek a karácsonyozó játékosok legfontosabb fajtái!

A beteg

A beteg gamer természetesen teljesen egészséges, épp csak egy hétre előre bejelenti minden kedves rokonnak, hogy bocsi, ő most nagyon vacakul érzi magát, de a suli/meló nem állhat le, így csak az ünnepek alatt lesz képes regenerálódni kicsit. A beteg gamer beállítja a hangpostán a gondosan begyakorolt, köhögős-krákogós „bohcs, be beteg bagyok... krrröhhhh-krrrööööööhhhhh-borráááááááffghh” üzenetet, elsötétíti a szobáját, bebugyolálja magát egy meleg takaróba, bekészít maga elé egy forró bögre teát (vagy energiaitalt), és nekiesik a játéknak. Előfordul persze, hogy a szerep eluralkodik felette, és a végén tényleg lebetegszik. A beteg gamer kicsit kártékonyabb alfaja a hirtelen lebetegedő gamer: ez a szerencsére ritka populáció mindenkinek megígéri, hogy meglátogatja az ünnepek alatt, majd az utolsó percben mondja le a programjait. A beteg gamert akkor éri utol a végzete, amikor minden rokona meleg sálat és teakészletet küld neki ajándékba, mondván, a videojátékokkal lázasan úgysem tudna mit kezdeni.

A „mindjárt megyek”

A „mindjárt megyek” gamer talán a legelterjedtebb karácsonyozó játékosfajta a világon. A létező legegyszerűbb, mégis kiválóan működő stratégiát választotta az ünnep zavaró tényezőinek kiszűrésére: bármit mondjanak neki, bármit kérdezzenek tőle, csak annyit válaszol, hogy „mindjárt megyek”, ebből azonban minimum két mindjárt lesz, ha nem tíz. A taktika beválik, a családtagok beletörődnek, hogy Gyurika ma sem jön ebédelni, így ő szabadon játszhat egész héten. Ám van egy hátulütője a dolognak, nevezetesen, hogy ezt a húzást maximum egy vagy két alkalommal lehet elsütni karácsonykor anélkül, hogy mindenki megutálna bennünket. A „mindjárt megyek” gamer ráadásul zsigerien ugyanezt mondja szombaton, vasárnap, március 15-én és az anyja születésnapján vagy temetésén is. Emiatt aztán egyszer arra ébred, hogy tök egyedül ül a gép előtt, amit már belepett a por, és a csöndes, piszkos, magányos lakásban a csótányoknak kiabálja, hogy „mindjárt megyek”...

A kamurácsonyozó

A kamurácsonyozó játékos megpróbálja a lehetetlent, és egyszerre tesz a szerettei és a hobbija kedvére. Hogy miként? Nos, egyszerűen úgy, hogy hazudik: az ajándékokat a régi cuccai közül guberálja elő, ezzel is időt spórolva magának (a lelkiismeretesebb példányok nyáron, a leárazásokkor és a játékos uborkaszezonban rendelnek mindenféle kacatokat), a vacsorakor pedig ő mond tósztot, hogy aztán kellő a hangulat megalapozása után kikéredzkedjen a vécére, ahová sosem jut el, mert rögtön a gép elé ül játszani. A kamurácsonyozó gamer ezt nagyjából 2-3 órán át képes úgy csinálni, hogy senki se vegye észre a botrányt, időven azonban összekeveri a gép előtt gyülekező online haverokat a családtagjaival, és a férjét tavaly elvesztő Magdi néni könnyes szemébe nézve csak annyit kérdez, hogy „mit droppolt a Pista bácsi?”.

A warácsonyozó

A warácsonyozó játékos nem csinál nagy ügyet abból, hogy az ünnepeket is a gép előtt tölti. Sőt, már jó előre megmondja az anyjának, hogy ne számítson rá, ugyanis a klántársakkal réges-rég megbeszélték a karácsonyi raidet, amit az ilyenkor szokásos, szentesti ünnepség követ majd – természetesen a játékban. A warácsonyozó a World of Warcraft vagy valamelyik rokon MMORPG digitális világában ünnepli a szeretet legfontosabb napját, a gyakorlat pedig évről évre ugyanaz: a legnagyobb worldboss reggel óta tartó gyakása után a dobott lootot ajándékként osztja szét a klánvezér az adott esztendő legaktívabb tagjai között, majd megérkezik a Puerto Ricó-i klántárs, Jesus által irányított ork mágus, hogy piros hacukában, „zag-zag” felkiáltások közepette osztogasson healing itemeket és tartós buffokat a virtuális családtagok között. Az estét egy hatalmas lakoma zárja, ami nyilván csak a karaktereknek jár – maga a warácsonyozó a macskájával osztja meg az utolsó halkonzervet, mert elfelejtett bevásárolni, a boltok meg valami hülye ünnep miatt már megint nincsenek nyitva...

A tisztességes

A tisztességes karácsonyozó játékos megpróbálja megemberelni magát, és nem gondolni a játékokra mindaddig, míg az asszonnyal felállítják a fát, kitakarítják a lakást, és összeszedik az ajándékokat. A tisztességes gamer általában idősebb példány, sokszor már gyerekkel, lakáshitellel, kocsihitellel és gyomorfekéllyel, így érthető, hogy magára tudja erőltetni azt a fontos szerepet, amit ez a gyönyörű ünnep követel meg tőle. De persze a tisztességes gamer is gamer a szíve mélyén: az ebédlőasztal alatt folyamatosan nyomkodja a telefonján a Clash of Clanst, a rötyin pedig a Doom RPG-t darálja, miközben nagyokat nyög a bossok brutalitása miatt – ez odakintről persze csak úgy tűnik, hogy a fater megint túl sok halászlét evett. A tisztességes gamert megilleti az ünnepi éjjel pár órás, feleség és anyós által is jóváhagyott játékideje, mivel azonban totálisan belefárad az egész napos jópofizásba, végül elalszik a monitor előtt.

Az ajándékra váró

Az ajándékra váró karácsonyozó gamer azóta szaporodott el nagyon, amióta I. Szent Gabe gamerpápa megteremtette a Steam Sale fogalmát. Az ajándékra váró játékos egész évben normális szociális életet él, azonban az ünnepi  leárazásokkor látszólag valami eltörik benne, és csak ül a gép előtt, bevérzett szemekkel meredve a játékkönyvtárára, hogy ugyan a szerettei és barátai mikor és mit vesznek neki jó olcsón. Amikor befut egy ajándék, emberünk örömtáncot jár, majd kiteszi a cucc screenshotját a Facebookra, hogy eldicsekedjen, neki milyen jó fej haverjai és rokonai vannak. Hogy hol a csapda? Nos, az ajándékra váró gamer egész évben csak azért rendes velünk, mert tudja, hogy akkor év végén király ajándékokat kap. Valójában mindenkit utál, még a karácsonyt is rühelli, mert bár egy halom játékot kap, azok szerinte láerazott szutykok, és nincs ideje velük eleget játszani. Kicselezni ezt a folyamatosan növekvő populációt csak úgy lehet, ha az ünnepek után veszünk ajándékot Steamen a cimboráknak, ez ugyanis az ajándékra várónak akkora pofon, hogy még szilveszter előtt elviszi egy infarktus.

Az „ez a szeretet ünnepe” típus

Az „ez a szeretet ünnepe” fajtájú játékos tulajdonképpen a legjóindulatúbb az összes többi karácsonyozó gamertípus között. Ő ugyanis tényleg hiszi, hogy a karácsony egy szép, megélendő időszak, amit érdemes klassz ajándékokkal felturbózni. Az „ez a szeretet ünnepe” gamer veszi a legtobb ajándékot az ajándékra váró játékosnak is, sőt, még a nagyinak is vesz egy Dragon Age-et, biztos ami biztos. Ott van a karácsonyi vacsinál, felhívja a távoli rokonokat, kör e-mailt és Facebook-üzit ír minden ismerősének, miközben forró kakaót szürcsölgetve dúdolja a Jingle Bellst. Egy baj van csupán vele: az, hogy mindeközben elfelejt játszani, mivel pedig függő (ne nézz így, mind azok vagyunk), előbb-utóbb elhatalmasodnak rajta az elvonási tünetek. Önkéntelenül köhög elő olyan szavakat, mint a „Steam” és a „lag”, rángatózni kezd az alsó szemhéja, a kezeivel pedig olyan mozdulatokat tesz, mintha gépelne vagy egerészne. Sajnos az „ez a szeretet ünnepe” gamerek közül sokan habzó szájjal esnek össze a Mennyből az angyal közös éneklése közben – ezt azonban sosem bánják, hisz a karácsony a családé!

Na, ennyi fért bele karácsonyi játékos áttekintésünkbe, ha magatokra ismertek, az nem a véletlen műve. Ti egyébként hogyan töltitek a karácsonyt? Tessék szépen kommentelni!