Igaz, a Saints Row-sorozat következő tagjáról nemrég kiderült, hogy már bejelentés előtt csúszni fog, mégse maradunk teljesen elborult humorú akciójáték nélkül a közeljövőben, a mai nap ugyanis megjelent a széria talán legkedveltebb (és legjobb) darabjának, a Saints Row: The Thirdnek a felújított kiadása. De vajon hogy sikerült az identitását vesztett, elég vegyes kritikákat kapó Saints Row 2 után a fejlesztőknek előállni egy ilyen elborult és elvetemült folytatással, mely alapjaiban változtatta meg az egész IP stílusát? Ennek járunk kicsit utána jelen cikkünkben.
Szentek kontra rocksztárok
A Saints Row-széria mögött álló Volition csapata még 2003 közepén kezdett el dolgozni a sorozat első darabján, mely eredetileg PS2-re érkezett volna Bling Bling néven, azonban a fejlesztés hamar új irányt vett Greg Donovan producer visszaemlékezései alapján. Donovan szerint a csapat úgy ítélte meg, hogy Xbox 360-ra nincs elég nyílt világú akciójáték, és a Saint Row segítségével erre a piaci résre terveztek lecsapni, azonban a számításaikat csúnyán keresztül húzta a GTA: San Andreas debütálása a platformon.
A Saints Row végül 2006-ban jelent meg, és koncepcióját tekintve tényleg elég vastagon hasonlított a Rockstar alkotására. A játék célja végső soron az volt, hogy bandánkkal átvegyük a hatalmat Stilwater városa fölött, ehhez pedig egy sor küldetést kellett teljesítenünk, melyeket különféle mellékküldetések során szerzett tisztelettel oldhattunk fel. Ez a hasonlóság a kritikusoknak is feltűnt, akik ettől függetlenül kedvező értékeléseket adtak a Saints Row-nak, azonban ami ennél sokkal többet számított, az az, hogy a játék a pénztáraknál is jól teljesített: 2 millió ment el belőle összesen.
Az első rész sikerei azonban nem igazán befolyásolták a folytatás készítését: mint utólag kiderült, a Volition még 2005-ben, a Saints Row megjelenése előtt egy évvel, nekifogott a Saints Row 2 fejlesztésének, ami így 2008-ban meg is jelenhetett. A fejlesztők most már azonban nem érték be egy sima GTA-klón elkészítésével, hanem úgy döntöttek, ideje némi egyéniséget adni a sorozatuknak, amivel kiemelkedhetnek a nyílt világú játékok közül. Mivel a GTA 4 egy realisztikusabb irányba próbált elmozdulni, ezért a Volition úgy döntött, ők pont az ellenkezőjét teszik majd.
A csapat épp ezért egy sokkal lazább, sokkal humorosabb folytatásnak álmodta meg a Saints Row 2-t, ezt azonban végül nem sikerült maradéktalanul kivitelezniük sajnos. A játék design felelőse, Scott Phillips, szerint a Saints Row 2-be mindent belepakoltak, ami csak az eszükbe jutott, a végeredmény pedig egy nagyon csapongó, hangulatát tekintve brutálisan szétesett alkotás lett, ez pedig a fogadtatásán is meglátszott. Noha a kritikusok az elődjéhez hasonlóan visszafogott optimizmussal kezelték, a kasszáknál „csak” 2 millió ment el belőle, ezzel pedig messze az elvárások alatt teljesített.
Három a magyar igazság
A Saints Row 2 gyengébb eladásai azonban nem szegték a Volition kedvét, így a fejlesztők harmadjára is nekiugrottak, hogy valami igazán egyedit és emlékezetes alkossanak a nyílt világú akciójátékok piacán. A második rész alapötletét nem vetették el teljesen, azaz harmadjára is egy humorosabb, elborultabb hangulatú játékban gondolkoztak, ezúttal azonban a Saints Row 2 helyenként komolyabb hangvételét teljesen elhagyták, hogy így teremtsenek koherens hangulatot.
Ez az elhatározás azonban nem egyik pillanatról a másikra született meg, így a Volition emberei több, egymástól gyökeresen eltérő prototípussal is kísérletezzenek a fejlesztés során. Az akkor még csak Saints Row 3 néven futó projekt rövid ideig példány egy döntésekre kihegyezett kalandjáték volt, ahol egy, a címszereplő Saints bandába beépülő fedett rendőrt kellett alakítani a játékosoknak. Ez a koncepció azonban nem bizonyult hosszú életűnek, a Volition csapata ugyanis nem sokkal ezután rátalált a sorozat valódi esszenciájára: a brutális, kendőzetlen és indokolatlanul túltolt őrületre.
A Saints Row: The Third végül 2011-ben került a boltokba, és bár a címe alapján a játék egyértelműen egy számozott folytatás, Greg Donovan producer szerint inkább rebootnak szánták, mely elindítja majd a sorozatot az új, elborult humorral operáló irányba. A játék ennek megfelelően Stilwater városát is lecserélte Steelportra, a célunk viszont az új helyszínen sem változott: három rivális bandát lenyomva meg kellett szereznünk a hatalmat az utcák felett. Azonban a küldetések, melyek segítségével megtehettük ezt, elborultabbak voltak, mint valaha.
A Saints Row: The Third humora egyszerűen nem ismert határokat, és a mészárlástól kezdve egészen a popkultúráig mindenből viccet csinált, sokszor meglehetősen alpári módon, mindezt pedig remek (bár az esetek túlnyomó többségében fájóan egydimenziós) karakterekkel és változatos feladatokkal öntötte nyakon. A végeredmény pedig egy abszolút egyedi alkotás lett, amit mind a kritikusok, mind a játékosok a mai napig imádnak, ennek megfelelően pedig a pénztáraknál is remekül teljesített, bár a THQ elnöke, Jason Rubin, azért megjegyezte, hogy ez nem az a játék, amit a családja előtt játszana.
Megkopott folytatások
A Saints Row: The Third sikere után nem is lehetett kérdés, hogy a sorozat folytatódik-e, a készülő Saints Row 4-nek azonban kicsit keresztbe tett a THQ csődje. A Volitionnál 2012 magasságában ugyanis két játék készült: a Saints Row-széria teljes értékű, számozott folytatása, a Saints Row: Part Four, és egy április elsejei poénból kinőtt DLC, az Enter the Dominatrix. A THQ elnöke azt javasolta a csapatnak, hogy az utóbbit bővítsék ki egy negyedik résszé, hogy minél előbb piacra lehessen dobni azt, a Volition pedig természetesen megfogadta a tanácsát.
A Saints Row 4 így végül sokak szemében egy komoly csalódást jelentő folytatás lett, mely egyszerűen túlságosan üresnek és semmilyennek érződött a harmadik rész után, és pontosan ugyanez igaz a 2015-ös önálló kiegészítőjére, a Gat out of Hellre is. A Saints Row-széria renoméját enyhén szólva is megtépázták ezek a kicsit lelketlennek érződő folytatások, így valószínűleg keresve sem találhatnánk jobb alkalmat arra, hogy előkapjuk a harmadik részt vagy annak frissen megjelent felújított változatát, hogy meglessük, milyen a Saints Row-formula, amikor csúcsra van járatva.
