A hét legdrágább játékkonzol

Az új generációs masinák premierje mindig perselytörésre készteti a játékosokat, hiszen a next-gen élménynek ára van -- korántsem mindegy viszont, hogy mennyivel rövidül meg a pénztárcánk. Ha naivan megbotránkozol az Xbox One 499 dolláros és a PlayStation 4 399 dolláros árcéduláján, akkor tartsd szem előtt, hogy a történelem során voltak ennél drágább gépek is!

Listánkban a játékipar legdrágább konzoljait nézzük meg közelebbről. Minden esetben a startkor érvényes amerikai árakat vizsgáljuk (legalábbis azoknál a gépeknél, amiknél volt amerikai premier -- ez van, Európa sokáig másodhegedűs volt a konzolpiacon), illetve figyelembe vesszük az inflációt (a múltban nyilván többet ért a dollár), majd ennek tükrében áruljuk el, hogy ma mennyit kellene fizetnünk értük. A sorrend a korunknak megfelelő összeget mérve alakul, a legolcsóbb géptől indulunk.

7. SEGA Saturn (1995)

Eredeti ár 400 dollár, mai ára 613 dollár lenne. A 32 bites grafikának köszönhetően a kilencvenes évek közepén jó pár gamer szívét megdobogtatta a Mega Drive utódja. A masinából 9 millió egység talált gazdára, s már akkor szenzációnak számított a két processzor (a második az utolsó pillanatban került a gépbe). Az első PlayStation ellen küldték csatába (megjelenése után egy héttel került a boltokba a PS), de a Sony 100 milliót meghaladó eladásával alaposan elkalapálta, igaz, a konkurenciát tíz évig támogatták, míg a Saturnt három esztendőig. CD-s játékokat fogadott be, de léteztek kazetták, amik némi extra RAM-mal vértezték fel a gépet, sok esetben a mentéseinket is azokon tárolhattuk. Olyan klasszikusokat adott nekünk a SEGA Saturn, mint a Daytona USA, a Virtua Cop és a Virtua Fighter 2.

6. PlayStation 3 (2006)

Eredeti ár: 600 dollár, mai ára 696 dollár lenne. A hetedik konzolgeneráció startja nem ment simán a Sonynak: a rivális Microsoft Xbox 360-a már csaknem egy éve a piacon volt, előnye behozhatatlannak tűnt néhány szakértő szerint. A japánok jól döntöttek, hogy a fejlett Cell processzor és a Blu-Ray meghajtó mellett tették le a voksukat, annak ellenére, hogy a programozói szempontból nehezebb volt rá fejleszteni. Hozzánk 2007 márciusában érkezett 40 és 80 GB-os modellben, később megnövelték a merevlemez kapacitását és két ízben kisebb és könnyebb változatot kapott (Slim és Super Slim). November elejéig világszerte 80 millió egységet adtak el, amely kissé eltörpül a 154 millió eladott PS2-höz képest, de így sem panaszkodhatnak a Sonynál. Olyan exkluzív címeket adott a rajongóknak, mint az Uncharted-széria, a Gran Turismo 5-6, a Killzone 2-3, a Resistance-trilóga, The Last of Us, Heavy Rain és God of War 3, hogy csak néhányat említsünk. Biztosra vehető, hogy a tendencia nem ál meg, néhány évig még képes lesz meglepetésekre a PS4 árnyékában is.

5. Atari 2600 (1977)

Eredeti ár: 200 dollár, mai ára 772 dollár lenne -- talán a legjobb példa arra, hogy az infláció növekedése harminchat év távlatából mennyire horrorisztikus. Ez volt a történelem első, kimondottan otthoni célra szánt, tényleg elterjedt játékkonzolja (elődei nem sokra vitték), bár a start csak mérsékelt volt: 800 ezer legyártott példányból 550 ezer talált gazdára 1978-ig. Az eladások lassan növekedésnek indultak és 2004-ig 30 millió darab ment el belőle. Két joystickkel és két játékkal -- a Combattal és a Pac-Mannel, illetve annak szégyenletes portjával -- csomagolták. Az évek során több változat is napvilágot látott, a japán verziót Atari 2800-nak hívták és létezettebb belőle vékonyabb, költségkímélőbb modell is Atari 2600 Jr. néven, amit az európai piacra szántak. Az 1,19 Mhz-es proci és a 120 byte RAM manapság már megmosolyogtató, a konzol mégis olyan legendás címeket szült, mint a Space Invaders, a Pitfall, vagy éppen a Breakout. Ma már böngészőben is kipróbálhatjuk őket.

4. Intellivision (1979)

Eredeti ár: 300 dollár, mai ára 966 dollár lenne. A Mattel, látva az Atari 2600 sikerét, piacra dobta az Intellivisiont, és ezzel kibontakozott az első igazi konzolháború. Bár a masina 84 KHz-es procijával és 1456 byte-os RAM-jával gyengébb volt riválisánál, mégis megvetette a lábát. Az első évben 175 ezer példányt adtak el belőle és 35 játék készült hozzá; 1982-re már kétmilliónál jártak, ami 100 millió dollár profitot termelt a gyártónak. Érdekessége, hogy úgynevezett billentyűzet-komponenssel szerelték a gépet, kazettájára pedig hangokat, zenéket rögzíthettünk és játszhattunk vissza -- a periféria jelentős komfortérzetet adott a masinának. 1982-ben érkezett hozzá az első kiegészítő, az Intellivoice: segítségével a saját hangunkkal adhattunk ki parancsokat a funkciót támogató játékokban. Igen, az Intellivoice tekinthető a Kinect 2 nagyapjának! Sajnos 1983-ban a piac elvesztette érdeklődését a videojátékok iránt, amibe a Mattel bicskája is beletört. Hiába csökkentették az Intellvision 2 árát 150-ről 69 dollárra, a 300 milliós veszteség után nem tudtak talpra állni. A konzolrészleg bezárt, és a Mattel 2006-ig nem is foglalkozott ilyesmivel -- bár akkor sem kellett volna, a HyperScan is gyorsan eltűnt a süllyesztőben.

3. Neo-Geo (1991)

Eredeti ár: 650 dollár, mai ára 1116 dollár lenne. Már a kilencvenes évek elején is nagyobb beruházásnak számított a konzolvásárlás, ám a Neo-Geo az akkoriban kedvelt játéktermi gépek látványvilágára alaposan rákontrázott, kár, hogy csak Japánban lehetett kapni (persze pár darab beszivárgott az USA-ba is). A köznép nem is nagyon engedhette meg magának, viszont a helyi éttermek és bárok igen. A rendszer, bár 24 bitesként reklámozták, technikailag csak 16 bites volt, melyben a 12 MHz-es Motorola 68000 CPU mellett egy 4 megás Zilog Z80A társprocesszor kooperált a hang feldolgozására. A hagyományos verzió (AES) mellett készült belőle arcade gép is, 1994-ben a CD-meghajtóval szerelt NeoGeo CD érkezett, de 1998-ban kézi konzolos változat is napvilágot látott Neo-Geo Packet néven. A Super Nintendo és a Mega Drive ellen persze nem szállhatott csatába, viszont kultikus darabként tisztelik a hívők. Tavaly érkezett belőle egy újrakiadás is, NeoGeo X néven, szintén handheld formában.

2. 3DO (1993)

Eredeti ár: 700 dollár, mai ára 1132 dollár lenne. A kicsike becsületes neve 3DO Interactive Multiplayer, amely az Electronic Arts alapítója, Trip Hawkins fejéből pattant ki. A Time magazin az „Év terméke” díjjal jutalmazta 1994-ben. Ahelyett, hogy a 3DO maga gyártotta volna le a gépet, más, külsős cégek vásárolhatták meg a licencet. Az első modellt a Panasonic mutatta be, majd egy évre rá a Sanyo és a GoldStar (LG) is előrukkolt a sajátjával. A CD-ROM meghajtóval szerelt konzolban egy 32 bites, 12,5 MHz-es ARM60 proci dolgozott 2 MB DRAM és 1 MB VRAM mellett. Nem tartalmazott sem régiózárat, sem pedig másolásvédelmet, így a kalózoknak könnyű dolga volt. A 3DO-hoz egeret, kormányt és fénypisztolyt is csatlakoztathattunk, s olyan klasszikus címek jelentek meg rá, mint az Alone in the Dark, a Myst, a Star Control II, de a szükségesnél kevesebb third-party játék. A 2 millió eladott egység szerénynek mondható a PlayStation 102 és a Nintendo 64 közel 33 milliójához képest. 1996 végén búcsúzott a piactól.

1. Philips CD-i (1991)

Eredeti ár: 700 dollár, mai ára 1202 dollár lenne. Szerintetek az Xbox One egy videomagnóra hasonlít? Akkor nézzétek meg közelebbről a holland gyártó első és egyetlen konzolját! A kudarcot pedig kezdetben semmi sem vetítette előre: a 700 dolláros ára akkoriban olcsóbb volt, mint egy CD ROM-mal szerelt PC-é. Hardverileg sem volt vészes: 15,5 MHz-es processzorral és 1 MB RAM-mal szerelték. A játékok futtatása mellett igazi multimédiás központként funkcionált a Philips CD-i (kiejtve „szídíáj”): interaktív enciklopédiákat, múzeumi körsétákat tartalmazó programokat kínáltak rá. Akkoriban még nem volt általános a széles körben elérhető internet, viszont ez a gép volt az első, amelyet fejlett online szolgáltatásokkal vérteztek fel. Lehetett multizni, böngészni a neten, e-mailezni és letölteni, ennek ellenére abszolút mellényúlás volt a CD-i, lévén borzalmas játékkínálat jellemezte. A gyártó egymilliárd dollárt veszített rajta, és hét év alatt alig egymillió darabot passzoltak el belőle.