Bevallom, különböző okokból kifolyólag idén jóval kevesebbet játszottam, mint az utóbbi években bármikor, ezért úgy gondoltam, hogy a jól bejáratott év végi lista összerakása is csak nyögvenyelősen fog menni. Ehhez képest alig kezdtem el gondolkodni a potenciális top5-ön, egyből az eszembe jutott vagy tíz remek cím az idei évből, így végül tényleg elég nagy szenvedésnek bizonyult felállítani a rangsort. Azonban nem a minőségi játékok hiánya, hanem pont, hogy azok túlsúlya miatt.
5. Hitman 3
Az IO Interactive valamikor november végén bejelentette, hogy a Hitman 3 lett a World of Assassination-trilógia legkelendőbb darabja, és szerintem abszolút megérdemelten. Igaz, hogy maga a játék az előző két részhez képest nem nyújt olyan sok újdonságot, de cserébe tovább finomítja a széria bombabiztos receptjét. Az új megbízások és pályák egytől-egyig remekek, az pedig, amikor az egyszerű fejlövés helyett sikerül egy roppant körmönfont „baleset” segítségével végezni a célpontunkkal, még mindig a világ legkirályabb érzése. Egyedül a befejezésért kár, az az utolsó, csőszerű pálya érzésem szerint nagyon kilógott a World of Assassination-trilógia sandboxos megoldásai közül.
4. Little Nightmares 2
A horror úgy alapvetően nem a kedvenc műfajom, de a Little Nightmares 2 így is hatalmas magabiztossággal landolt nálam az év legjobb játékai között. A Tarsier Studios valami félelmetes hatékonysággal alakítja mindenki gyermekkori rémálmait felnőtt fejjel is ijesztő, de minimum nyomasztó kalandokká, a végeredmény pedig nemcsak egy nagyon hangulatos, hanem egyben egy roppant stílusos platformer is, ami úgy traumatizál minket, hogy a kampány végén ezt még mi fogjuk megköszönni. Nagy kár, hogy a fejlesztők elvesztették az IP jogait, de azért reméljük, ez nem jelenti azt, hogy a széria is véget érne a második résszel.
3. Outriders
Van egy olyan sanda gyanúm, hogy erre a játékra a legtöbben már nem is emlékeznek, pedig az Outriders a maga módján egy indokolatlanul szórakoztató alkotás lett. A People Can Fly csapata ugyanis szó szerint a feje tetejére állította a looter shooter zsánerét, és kiforgatta önmagából a műfaj bejáratott kliséit, így megalkotva egy kegyetlenül pörgős és a harcok tekintetében meglepően kreatív TPS-t. Nagy kár, hogy a kampány vége után szinte semmit sem lehetett csinálni a programban, így az Outriderst méltánytalanul gyorsan elfelejtette mindenki... talán a Square Enix pénzügyi osztályát leszámítva. Nincs azonban még minden veszve! Nemrég ugyanis befutott a játékhoz egy elég combos (és ingyenes) frissítés, ami pont a sztori után következő expedíciókat rázza gatyába, így egy próba erejéig szerintem érdemes visszatérni a People Can Fly alkotásához.
2. Sherlock Holmes Chapter One
A Frogwares játékaival először az Epic Store ingyen osztogatott címei között találkoztam, és mivel mind a Sherlock Holmes: Crimes & Punishments, mind a The Sinking City kifejezetten tetszett, ezért úgy döntöttem, a következő alkotásukat is muszáj beszereznem. És bár a Sherlock Holmes Chapter One helyenként valami elképesztően fapados (a harcrendszer például valamilyen csoda folytán rosszabb, mint a The Sinking Cityben volt), egy pillanatig sem bántam meg a vásárlást. A játéknak ugyanis valami piszok erős hangulata van, amit tökéletesen kiegészít a legtöbb helyzetben remek szinkron és a csavaros sztori. A fiatal Sherlock karaktere meglepően szimpatikus, az pedig, amikor megtaláljuk az utolsó nyomot is egy-egy esetben, nagyszerű érzés tud lenni.
1. Days Gone (PC)
Őszintén megmondom, a Days Gone-nal kapcsolatban elég vegyes érzéseim voltak sokáig, hiszen hallottam hideget és meleget egyaránt a játékról, így nem tudtam, nekem mennyire tetszene. Aztán a további vacillálás helyett inkább lecsaptam rá egy leárazás során, a következő pillanatban pedig azon kaptam magam, hogy már hajnalodik, én meg megbízható késemmel és nyílpuskámmal épp a legújabb útonálló tábor felé lopakodom. Persze megértem, ha sokaknak nem jött be a monoton játékmenet vagy a helyenként nagyon lelassuló sztori, de számomra a Days Gone PC-s verziója így is egy szinte tökéletes játék, nagyszerű karakterekkel, erős érzelmi gyomrosokkal, na és persze hatalmas zombihordákkal, melyek, ha egyszer megindulnak feléd, ott kő kövön nem marad. Én meg meglehetősen egyszerű ember vagyok, szóval az én meggyőzésemhez ennyi bőven elég.
Mindent összevetve ezek voltak 2021 legkiemelkedőbb játékai a szememben. Persze akadt itt még sok más egyéb cím is, amit nagyon nehezen hagytam le a listáról, de szerintem ez az az öt program, amit bárkinek nyugodt (na jó, relatíve nyugodt) szívvel tudnék ajánlani az idei termésből. És hogy milyen lesz 2022? Őszintén, fogalmam sincs, már csak azért sem, mert az elmúlt pár év bőven megtanított minket arra, hogy érdemes visszafogott elvárásokkal állni a legtöbb beharangozott címhez. Mindenesetre a Dying Light 2-t (tudom, reménytelen vagyok) és a Starfieldet már nagyon várom a jövő évi felhozatalból. Meg esetleg egy fogyasztói áron adott RTX 3080 is beeshetne ezek mellé, de félek, ez már tényleg csak egy álom marad.
