2019 lényegében arról szólt, hogy egy csomó kérdésben tévedtem. Azt hittem, nem kedvelem a souls-like műfajt, aztán jött a Remnant: From the Ashes és a Star Wars Jedi: Fallen Order, és bebizonyították, hogy kellően felvizezve azért még nekem is tetszik a zsáner. Azt hittem, a battle royale piacon már nem lehet újat mutatni, aztán megjelent az Apex Legends és alaposan rám cáfolt. Azt hittem, az idei Need for Speedtől sem kell várni semmit, aztán a Heat a legjobb NFS lett a generációban. Ezek fényében kicsit nehezen is tudtam összeállítani az alábbi listákat, de végül csak sikerült. Nem is húznám tovább a szót, lássuk őket!
Az év meglepetése
Mint a bevezetőben is említettem, én idén igen sokszor meglepődtem, általában azért, mert olyan címek varázsoltak el és szögeztek a monitor elé hosszú órákra, melyektől előzetesen nem vártam szinte semmit. Rögtön ott volt például a Need for Speed Heat, mely bár korántsem hibátlan, azért így is bőven szórakoztató alkotás, méghozzá olyan mértékben, amit az előzetesek és a fejlesztők korábbi munkái alapján egyáltalán nem néztem volna ki belőle. Hasonló cipőben jár a Warhammer: Chaosbane is, ami szerintem egy nagyon hangulatos hack and slash lett, még akkor is, ha a tartalmi része nem sikerült a legacélosabbra.
Kicsivel más minőséget képvisel a Total War: Three Kingdoms, amiről sejtettem, hogy jó lesz, de hogy ennyire, arra már nem számítottam. Az újítások tökéletesen passzolnak a világba, maga a játékmenet pedig továbbra is durván addiktív, így garantált, hogy ha egyszer leül elé az ember, akkor hajnalig nem fog felkelni onnan. Ugyanilyen élmény volt a Sea of Solitude, amire már az előzetesek alapján is nagyon kíváncsi voltam, de végül minden várakozásomat felülmúlta. Cornelia Geppert alkotása egy gyönyörű és brutálisan őszinte mese a depresszióról és a magányról, mely úgy boncolgat egy nagyon komoly témát, hogy közben egy pillanatra sem felejt el játéknak lenni.
Végezetül pedig ott van a Remnant: From the Ashes, amit csak azért kértem tesztelésre, mert a gépfegyveres Dark Souls koncepciója jópofán hangzott, de végül az idei év legnagyobb meglepetése lett számomra. A Gunfire Games alkotásában megvan minden, amit az ember csak kívánhat: remek játékmenet, izgalmas főellenfelek és az a határtalan boldogság, amikor sokadik próbálkozásra sikerül túljutnod egy különösen szivatós (az internetes tutorialok szerint pedig teljesen egyszerű) szakaszon.
- Remnant: From the Ashes
- Sea of Solitude
- Total War: Three Kingdoms
- Need for Speed Heat
- Warhammer: Chaosbane
Az év csalódása
Sajnos azonban nem csak pozitív, hanem negatív csalódásokból is kijutott 2019-ben, bár szerintem az évről mindent elmond, hogy végül ez a listám lett a legrövidebb, ugyanis nem találtam rá öt játékot. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a Left Alive és WWE 2K20 kaliberű „klasszikusok” idén teljesen elkerüljenek, de most hagyjuk az ilyesfajta részleteket.
Ebben a kategóriában elsőként a Wolfenstein: Youngbloodot említeném meg. Igaz, itt már a marketing teljes hiányából is lehetett érezni, hogy valami nem lesz kerek, de én bíztam benne, hogy a MachineGames azért csak kihoz majd valamit az amúgy szerintem érdekes alapötletből. Ez sajnos nem történt meg, de legalább kaptunk egy csomó remek liftes átvezető videót, melyek már önmagukban tökéletesen összefoglalják, mi a gond a játékkal.
Nagyobb pofon volt az Anthem, amit a próbák alapján még egy ígéretes címnek tartottam, mondván, a repülés, a módosítható exoszkeleton meg az első pár helyszín tök jópofa, csak aztán kijött a teljes verzió, és kiderült, hogy a játék nagyjából ennyiben ki is fújt. Az idei legnagyobb csalódásomnak azonban mégsem mondanám, hiszen ezt a titulust kemény munkával a Ghost Recon Breakpoint érdemelte ki. Ez volt ugyanis az a játék, amiből szerintem egy kifejezetten igényes és hangulatos program is összejöhetett volna (és ezt a potenciált a legelső küldetés meg is csillantja), de a rengeteg átgondolatlan játékelem és az elkeseredett, magányos küzdelem koncepcióját azonnal elkaszáló közösségi terek miatt végül inkább egy szégyenfolt lett az idei év felhozatalában.
- Ghost Recon Breakpoint
- Anthem
- Wolfenstein: Youngblood
Az év indie játéka
Igazságtalan lenne, ha csak a nagy megjelenésekre fókuszálnék, hiszen 2019-ben az indie ipar is meglepett minket nem egy érdekes címmel. Előre bocsátom, hogy a Sea of Solitude-nak abszolút itt lenne a helye ezen a listán is, de a változatosság jegyében kihagytam, hiszen egyszer már szerepel a cikkben. De említsük meg akkor a The Beast Inside-ot, mely egy hátborzongatóan kellemes horrorjáték remek történettel és nem egy feszült helyzettel, vagy épp a Children of Mortát, mely roguelike játékmenetével, pixelart grafikájával és nem mindennapi, a fantasy hősöket családként bemutató narratívájával emelkedik ki az idei felhozatalból.
Szintén remek játék lett az Observation, ahol egy űrállomás mesterséges intelligenciáját alakítva kell az állomás utolsó életben maradt űrhajósának segítenünk. A szokatlan nézőpontot remek történet egészíti ki, így az Observation abszolút ajánlott lehet mindenkinek, aki érdeklődik a némileg rendhagyó címek iránt. A Blasphemous pedig az akcióorinetált címek közül emelkedik ki, egyszerűen csodálatos, amit a The Game Kitchen lerakott az asztalra. A pixelart grafikától kezdve a remek játékmeneten és a nagyszerű pályatervezésen át egészen a torz, kifacsart, de ritka ötletes háttérvilágig minden a helyén van ebben a játékban.
Mégis, nálam a pálmát idén nem a fenti (amúgy remek) címek vitték, hanem az Indivisible, ami gyönyörű, színes grafikájával, első pillantásra is azonnal megszerethető karaktereivel és meglehetősen egyedi, a körökre osztott stílust valós időbe átültető harcrendszerével lopta be magát a szívembe. Szó szerint 2019 egyik legüdébb színfoltja, ha csak egy indie játékot próbáltok ki az idei felhozatalból, szerintem ez legyen az.
- Indivisible
- Observation
- Blasphemous
- Children of Morta
- The Beast Inside
Az év játéka
Végezetül pedig elérkeztünk a legizgalmasabb és egyben legnehezebb kategóriához, ami nem kis fejfájást okozott nekem az elmúlt napokban. Az, hogy a Metro Exodusnak szerepelnie kell a listámon, nem igazán lehetett kérdés: bár a korábbi részeket is szerettem, szerintem a metróalagutak elhagyása, a világ kinyitása nagyon jót tett a szériának, ahogy a történetet (és legfőképp a karaktereket) is abszolút eltalálták a készítők. Aztán ott van a Borderlands 3: lényegében az első rész óta imádom a szériát elborult humora és milliónyi fegyvere miatt, és ezt az életérzést a harmadik epizód is tökéletesen hozta, követve a Borderlands 2 nagyobb, hosszabb, vágatlan mentalitását, ennél több pedig szerintem nem is kellett.
Hasonló elv mentén készült a The Division 2 is, mely bár hangulatban nem tudott felnőni az elődjéhez (de szerintem nem is gondolta senki, hogy a téli New Yorkot ilyen téren felül lehet múlni), tartalomban viszont alaposan lekörözte azt. A The Division 2 tipikusan az a játék, amibe észrevétlenül el lehet süllyeszteni pár tucat órát, számomra pedig, aki az első részt is szerette, egyértelműen 2019 egyik legerősebb megjelenése volt. Hasonlóan éreztem a Star Wars Jedi: Fallen Order kapcsán, mely annak ellenére beszippantott, hogy amúgy nem feltétlen vagyok oda magáért a Star Warsért. Mégis, a Respawn alkotására nem lehet egy rossz szavam se, hiszen megvan benne minden, amit az ember csak kívánhat: pörgős akció, izgalmas történet és remek fénykardpárbajok, na meg persze a főellenfelek előtti meditálás, ami már Qui-Gon óta menő.
Igazából a Fallen Order csak azért nem az év játéka nálam, mert 2019 elején derült égből villámcsapásként megjelent az Apex Legends, szintén a Respawn csapatától. Az elmúlt másfél-két évben volt szerencsém a legtöbb battle royale játékot kihalását végignézni, így első pillantásra nem jósoltam nagy jövőt ennek a címnek sem, de ez csak addig tartott, amíg el nem indítottam az első meccsemet. Az Apex Legends ugyanis alapjaiban forgatta fel a műfajt, beemelve egy csomó izgalmas, érdekes újítást, mint a különféle kasztok, az újjáélesztés lehetősége vagy a nagyszerű ping rendszer, a végeredmény pedig egy hihetetlenül pörgős, mégis taktikus játék, amibe az ember akkor is könnyen beleszerethet, ha amúgy nem csípi a battle royale zsánerét. És akkor a zenéről még nem is beszéltem: az a dallam, ami minden ugrás előtt felcsendül, már önmagában megérne egy Év Játéka díjat.
- Apex Legends
- Star Wars Jedi: Fallen Order
- Tom Clancy’s The Divison 2
- Borderlands 3
- Metro Exodus
