Bate
A kérdés szerintem cseles, hiszen nem a legjobb, hanem a legkedvesebb játékot kell megnevezni. Az előbbi kategóriában nálam magasan a Battlefield: Bad Company 2 vezet, míg az utóbbi kategóriában egy XBLA-játék, a Pinball FX 2: Marvel Pinball került az első helyre. Ez a flipperjáték amúgy magyar kezek, a Zen Studios munkája, és nem csak azért nyerte el a tetszésemet, mert amúgy a szívemnek kedves Marvel szuperhősök "szerepelnek" benne. Rólam tudni kell, hogy amúgy az életben nem vagyok nagy rajongója ezeknek a táblagépeknek, de ez a program teljesen magával ragadott -- a grafikája gyönyörű, a fizikája mint a való életben, és a négy elérhető pálya (Pókember, Rozsomák, Blade, Vasember) eszméletlen sokáig képes lekötni a figyelmünket, köszönhetően a rengeteg trükknek, titkos opciónak és egyéb finomságnak. A játék amúgy standalone formában is játszható, nem szükséges hozzá az alapjáték megvétele, és nem csak az Xbox Live-on érhető el, hanem már PS3-on is. Szerintem megér egy próbát, és még egy tesztet is olvashattok róla a legfrissebb Guruban.Chris
Battlefield: Bad Company 2. Jó, rendben, elfogult vagyok. Mindig is imádtam a Battlefield-sorozatot, már az első rész óta ódákat zengek róla, így nem csoda, ha az idén tavasszal megjelent részt szívem csücskébe foglaltam. Hogy miért? Először is azért, mert rengeteg sikerélménnyel ajándékoz meg, hála a jól felépített pontrendszernek, aminek köszönhetően még akkor is élvezem a játékot, ha veszít a csapatunk. Aztán ott a látvány, aminek láttán még ma is elismerően csattintunk: gyönyörű szép táj, eszméletlen élethű játékos- és járműmodellek, amit olyan hanghatások tesznek életszerűvé, amitől az egész olyan, mintha moziban ülne a játékos -- nem beszélve a rombolható környezetről, aminek hála még a tetőkön megbúvó mocskos sznájpereket is könnyen téglahalom alá temethetjük. Minden összefoglalva kicsit felnőttesebbnek, komolyabb játéknak tartom, mint a konkurencia termékeit (gondolok itt a Counter-Stike-ra, vagy a Call of Duty sorozatra), ami miatt még nem igazán idegeskedtem még csalók vagy vérpistikék miatt sem. Szeretlek, Bad Company 2!JohnBart
Bevallom, igen nehéz volt numero unót választanom a 2010-es felhozatalból, mivel számos (nehezen letehető) indie- és A-kategóriás bithalmaz koptatta vinyómat az óesztendőben. Az előbbi csapatból ott van először is a két DeathSpank rész, melyek hasfalszaggató humorukkal okoztak feledhetetlen perceket, valamint a rendkívül addiktív legó-életszimulátor Minecraft. A „nagy” címek közül ugyanakkor így hirtelen a nagy meglepetés Darksiderst, valamint a (tökéletestől messze álló, de szerintem így is méltatlanul nagyot bukó) Singularityt tudom megemlíteni. Hiányosságaik ellenére mindkettővel remekül szórakoztam -- egész addig, amíg kezem ügyébe nem került az ArmA2: Operation Arrowhead. A Bohemia Interactive ismét megcsinálta: a játék gyönyörű, a harc halálos, taktikus és izgalmas, az eszközök/járművek kipróbálására szolgáló sandbox Armory mód még mindig jópofa, a multi szavatos, a küldetésszerkesztő könnyen kezelhető (bár nehezen elsajátítható), a patchek pedig mostanra szerencsére eltakarították az idegesítő bugok javát. Egy igazán tartalmas, önállóan (is) futtatható kiegészítőt kaptam tehát a BIS-től -- miután biztos vagyok benne, hogy még évekig le fog kötni, nálam nem pusztán az év taktikai FPS-e, hanem egyben az év játéka is.Miguel
Sok kedves játékom volt tavaly, a lapban olvashattátok is, hogy pontosan melyek ezek, viszont a régóta várt nagy címek helyett a LIMBO volt az, ami meg is mozdított bennem valamit: a hihetetlenül egyszerű grafikával és játékmenettel operáló ügyességi apróság csak négy órát vett el az életemből, mégis meghatározó élmény maradt. Sokféle centi és mérce mellé beállíthatjuk a játékokat, de én mindig azt mondom: abból derül ki egy program igazi értéke, ahogy másoknak mesélsz róla, miután kipróbáltad -- márpedig én lúdbőrözve és elcsukló hanggal adtam elő a számos pókokkal kapcsolatos jelenetet, és ezt csak közvetve okozta a velem született súlyos arachnofóbiám. Az ártatlan kisfiú történetét monokrómban elmesélő LIMBO csak első látásra platform, egy percnyi játék után jön az első, véres „hoppá”, amikor egy egyszerű ugrást elvétve a hányavetin odahelyezett medvecsapda gusztusos cafatokra roppantja a felelőtlen főszereplőt, ettől kezdve a legperverzebb túlélőhorrorok is büszkén sorolnák maguk közé az Xbox Live Marketplace-ről letölthető alkotást.Obo
Aki ismer, az tudja, hogy sci-fi-rajongó vagyok, ebből fakadóan pedig a játékok terén is azokat a programokat részesítem előnyben, melyek az űr sötétjének feltárásával foglalkoznak, a tavalyi gyér sci-fi termésből pedig mi mást is választhattam volna, mint a Mass Effect 2-t. Shepard parancsnok második kalandja ugyanis miden tekintetben túlmutat az első találkozásunkon, és nem csak a technikai aspektusról beszélek (habár az is figyelemreméltó fejlődésen ment át), hanem a taktikusabb és ezzel együtt több kihívást nyújtó játékmenetről, na meg az alap univerzumot tovább mélyítő történetről. Persze lehetne szidni a BioWare-t a Méko és az felszerelés menedzselésének eltüntetése miatt, de nem tartozok a keményvonalas szerepjáték-rajongók közé, így csöppet sem zavart a rémálomba illő irányítással megáldott tank vagy a tíz percekig tartó turkálás a többnyire egyforma fegyverek között. Ehelyett inkább üdvözöltem azt a tényt, hogy ezúttal kevesebb időt kell töltenem a szemguvasztó menükben és többet a csatatereken, melyek tény és való, igazából szépen díszített folyosók voltak, de még így bőven elegendőek egy magamfajta játékosnak, aki csak a galaxist akarja megmenteni a fotelja kényelméből.Chocho
A tavalyi év olyan sok fantasztikus játékot hozott, hogy összeszámolni is nehéz őket. A kiadók egymásra licitáltak a jobbnál jobb folytatásokkal (Mass Effect 2, Bad Company 2), a retrósok pedig a mennyben érezhették magukat a sok kiváló remake-nek és újraindított klasszikusnak köszönhetően (Sonic 4, Mega Man 10, és még sorolhatnám). Volt azonban három olyan cím, melyekről úgy gondolom, tisztán meghatározták az elmúlt esztendőt, s melyek közül nagyon nehéz volt kiválasztanom, hogy melyik is számomra 2010 igazi játéka. Elsőnek a Halo: Reach jutott eszembe pazar játékmenete miatt, sőt, állítom, hogy a legjobb FPS volt a tavalyi felhozatalban. Aztán persze ott volt a sokaknak csalódást okozó Mafia II is. A játék, ami közel egy évtized után robbant be, s ami megjelenését követően annyira megosztotta a rajongókat, hogy máig parázs vitákat lehet gerjeszteni vele a fórumokon. S végül jött az Igazi, harmadiknak. A cím, amire szintén hosszú éveket vártunk, s mely bár nem aratott anyagi sikert, végső soron a legegyedibb AAA-kategóriás program lett. Éppen ezért is döntöttem úgy végül, hogy ő lesz nálam a befutó: Alan Wake. A meghasonlott, érzelmi válságba került író sztorija és kalandja egyszerűen fenomenális volt, alig várom, hogy harmadjára is nekiessek, ezúttal a legnehezebb fokozaton. Csodálatos grafika, hihetetlenül jól kivitelezett harcrendszer, de ami ennél is fontosabb, a Remedytől megszokott minőségű világ és atmoszféra. Egyszerűen szuper volt, köszi, srácok!]{redenc
2010 számomra családi gondokról, betegségekről, a házamat elárasztó belvízről, a tetőm teljes cseréjéről és a mindennapi betevő előteremtéséről szólt, így talán érthető, hogy kissé hanyagoltam a játékokat, és inkább a pillanatnyi „kizökkentésre” alkalmas casual, no meg nagy szerelmem, az indie játékok felé fordultam (csak néhány emlékezetes alkotás a tavalyi év terméséből: Tidalis, Recettear: An Item Shop Tale, Bob Came In Pieces, Shatter, DeathSpank, Shank, The Ball). Igazából egy AAA-kategóriás játék van, melyet gyűjtői kiadásban vásároltam meg és beleöltem 37 órát (bár többet is szerettem volna, de nem volt rá időm),ez a Fallout: New Vegas, illetve ott a Puzzle Quest 2, amely már kinőtte az indie státuszt, a 78 órányi játékidő azt hiszem, elárulja iránta érzett vonzalmamat -- rendkívül kellemes perceket köszönhetek neki. Mindezeket azonban felülmúlja a Chime nevű csoda, amely bár egy egyszerű Tetris-klónnak tűnik, ám a jól kitalált játékmechanizmusnak, a kemény kihívásokat jelentő achievementeknek és a remek zenének hála eddig 139 órát (!) töltöttem el vele, noha csak nemrég, a karácsonyi Steam-akcióban vásároltam meg...Ez volt tehát a mi kis ultraszubjektív összeállításunk. Jól leszűrhető belőle, hogy ami az egyiknek ízlés, az a másiknak pofon... vagy valami ilyesmi. Ez azonban csak a mi véleményünk. Nektek mi volt a kedvencetek? Mindegy milyen gépen, műfajban vagy akármi. Csak őszintén!