"A legtöbb ember úgy hiszi, hogy az idő egy folyó, melynek medre csupán egyetlen irányba vihet. Én azonban láttam az idő valódi arcát, és szemeiben nem ült könyörület. Az idő maga a viharkorbácsolta óceán. Hogy én ki vagyok? És miért mondom ezt? Ülj mellém, és elmesélek egy olyan történetet, amilyet még sosem hallottál.”
A Prince of Persia-széria bizony egyáltalán nem mai csirke, hiszen az 1989-es első rész még Jordan Mechner fejéből pattant ki, és egy vértizzadósan nehéz 2D platformer volt, amit Az Ezeregyéjszaka meséi, Az elveszett frigyláda fosztogatói és a Robin Hood kalandjai című filmek inspiráltak. A program a maga korában elég nagy népszerűségnek örvendett, melynek köszönhetően több mint 20 platformra ültették át, amit aztán '93-ban követett a folytatás, mely a The Shadow and the Flame alcímet viselte. Az „eredeti” trilógia záródarabja, a Prince of Persia 3D – ami egyébként az első 3D-s intallációja volt a szériának – azonban már csődöt mondott. Nehezen kezelhetősége és a temérdek bug miatt végül anyagi és kritikai bukás is volt egyben, ez pedig hozzájárult ahhoz, hogy hosszas pihenőre küldjék a Herceg kalandjait.
A kissé elnyújtott téli álomból végül a Ubisoft ébresztette fel a sorozatot, miután 2001-ben megvásárolta a Prince of Persia licenszét, a munkálatok előkészítésének pedig még abban az évben neki is álltak a fejlesztők. Az IP jogai továbbra is Mechnernél maradtak, ő azonban a gyengén teljesítő Prince of Persia 3D után nem kívánt részt venni a projektben. Az új epizód elkészítésének feladatait végül – az első Tom Clancy’s Splinter Cell fejlesztése mellett – a Ubisoft Montreal kapta meg, majd miután megszülettek a játék alap vázlatai és tervei, a csapat felkereste a sorozat atyját, hogy segítse a fejlesztést. Mechnert valósággal lenyűgözte a csapat addigi munkája, melynek hatására kreatív tanácsadói posztot vállalt, a későbbiekben viszont egyre jobban belefojt a munkálatokban, így válva a The Sands of Time tervezőjévé és írójává. A montreáli csapaton belül elkülönítettek 65 fejlesztőt, akiket nemes egyszerűséggel “PoP Team”-re kereszteltek, és akik a fejlesztés mellett munkaidőben – de néha azon kívül is – Az Ezeregyéjszaka meséit bújták (ahogy azt ugyebár Mechner is tette az első rész készítése alatt). A játékot a Beyond Good & Evil továbbfejlesztett, módosított Jade-motorja hajtotta meg, melyhez hozzáadtak extra futás- és járás animációkat, amik sokkal realisztikusabb karaktermozgást eredményeztek. Mechnerék szerették volna elkerülni a hasonlóságokat a Prince of Persia 3D-vel, helyette inkább azt a célt tűzték ki, hogy a játék minden elemében a ’89-es eredetit idézze meg.
A fejlesztés jó ütemben haladt, így a The Sands of Time-ot 2003 márciusában már be is tudták mutatni a közönségnek, 2003 novemberében pedig az utolsó homokszemek is leperegtek, és végre kigördülhetett a program a Ubisoft garázsából. A végeredmény egy zseniálisan kivitelezett akció-kalandjáték lett, mely osztatlan sikert aratott a játékosok és a kritikusok körében – szó szerint záporoztak rá a 9 és 10 pontos értékelések az olyan prominens magazinok íróitól, mint például a 1Up.com, az Eurogamer, a GameSpot vagy az IGN. Az Edge például azt írta a játékról, hogy „nem lehet eléggé dicsérni”, ezzel a kijelentéssel pedig szerintem egyikünk sem tudna vitába szállni. Cikkünk alanya gond nélkül letagadhatja, hogy 20 éves lett, hiszen most, 2023-ban elindítva leginkább a biciklizéshez tudnám hasonlítani az általa kínált élményt: egyszerűen képtelenség elfelejteni a játékmenet csínját-bínját, zsigeri és ösztönös érzés kerít minket a hatalmába, legyen szó akár az ugrabugráról, akár a harcokról. Az óriási újításként megjelenő, az idő visszapörgetésére alkalmas Idő tőrének pedig nemcsak a történet, de a játékmenet szempontjából is hatalmas szerepe van, mivel amellett, hogy nagyon izgalmas és szórakoztató elemként funkcionál, egy egyszerű tollvonással húzza át a „Game Over” feliratok által okozott frusztrációt. A Herceg és Farah szerelmi szála – ami egyébként átível az egész történeten – pedig az egyik legszebb, amit videójátékokban átélhetünk – már amennyiben fogékonyak vagyunk az ilyesmire.
Az alkotás sikere és annak befejezése garantálta a folytatást, így egy évvel később meg is érkezett a Warrior Within, 2005-ben pedig a trilógia záróakkordja, a The Two Thrones is befutott. 2008-ban a Ubisoft megpróbálta újból rebootolni a sorozatot, azonban a számozás és alcím nélküli Prince of Persia hamar a földbe állt a vegyes megítélése (véleményem szerint amúgy a széria egyik legjobbja volt) és a kasszák előtti elhasalása miatt. A 2010-es The Forgotten Sands-zel ugyan megpróbáltak visszaevezni a készítők a The Sands of Time idővonalára, hiszen történetét tekintve az első két rész közé ékelődött be, ám a rajongókat nem igazán nyűgözte le a sekélyes történetvezetés és a bugyuta harcrendszer, így a Herceget újabb kényszerpihenőre küldte a cégóriás. Az elmúlt években sokszor felröppent a pletyka, miszerint új epizóddal bővülhet a sorozat, illetve 2020-ban bejelentésre került a The Sands of Time Remake érkezése, viszont a negatív fogadtatás után visszaküldték azt a tervezőasztalhoz. A sorozat újraélesztése most a jövő januárban érkező The Lost Crownon múlik, mely visszatér a széria 2D-s gyökereihez. Nem kell tehát sokat várnunk arra, hogy megtudjuk, mit hoz a jövő a Herceg számára, addig viszont ideje elővenni a The Sands of Time-ot, és megünnepelni annak 20. születésnapját!
