Napjainkban a cyberpunk egyre felkapottabb zsánernek számít a játékiparon belül. Tucatnyi érdekes és izgalmas indie cím szeretne minket elkalauzolni a közeljövő sötét és mocskos világába (ott van például a Ghostrunner vagy a The Ascent, csak hogy kettőt mondjunk a közelmúltban bemutatott érdekesebb projektek közül), plusz ugye év végén érkezik egy igazi nagyágyú a CD Projekt RED által jegyzett Cyberpunk 2077 képében, amit aligha kell bárkinek is bemutatni.
Mégis, még ilyen bőséges választék mellett is van egy sorozat, ami (bár utoljára 2016-ban bővült új epizóddal) majdnem mindenkinek egyből az eszébe jut, ha cyberpunk címekről beszélünk. Ez a széria pedig nem más, mint a Deus Ex, Warren Spector nagyszerű alkotása, mely nagyjából húsz éve mutatta meg a világnak, hogyan is kell a játékosok szabadságára fókuszáló programot készíteni.
A legenda, ami nem kellett senkinek
A Deus Ex atyjaként azt a Warren Spectort tisztelhetjük, aki még 1989-ben csatlakozott az Origin Systemshez, az itt eltöltött évek alatt pedig olyan címeknek volt a producere, mint az Ultima VI, a Wing Commander vagy a System Shock, de rövid ideig dolgozott egy Dark Camelot néven futó projekten, amiből később a Thief: The Dark Project lett, és a Looking Glass Studios csapatában is megfordult. Mindezek mellett azonban készítgette a saját álomjátékát is, melyet az első dizájn-dokumentumokban csak úgy jellemzett, mint egy, az Ultima Underworld stílusában készült FPS-t.
Spector mind az Originnek, mind a Looking Glassnek megpróbálta eladni az ötletét, előbbinek Troubleshooter, utóbbinak pedig Junction Point címen, de mindkét stúdió visszautasította, ő pedig nem sokkal később, 1997-ben, anyagi okok miatt távozott a Looking Glass austini csapatától. A producer azonban nem esett kétségbe, csak fogta a szerelemprojektjét, amin ekkor már több éve dolgozott, nyakon öntötte a Command & Conquer univerzumával, és a végeredményt C&C-szerepjátékként már majdnem el is adta az EA-nek, mikor John Romero az utolsó pillanatban közbelépett.
Romero 1996-ban távozott a legendás id Software csapatától, hogy Ion Storm néven önálló stúdiót alapítson a szintén volt id-s Tom Hallal, és saját bevallása szerint gyakorlatilag bármit megtett volna azért, hogy Warren Spector náluk alkosson tovább. Spector eleinte még ellenkezett, mondván, ő most már gyakorlatilag az EA-nek dolgozik egy C&C-szerepjátékon, de Romero nem hagyta annyiban a dolgot: azonnal levezetett Dallasból Austinba, és személyesen győzte meg a másikat egy kihagyhatatlan ajánlattal, hogy csatlakozzon inkább az Ion Stormhoz.
Ez a kihagyhatatlan ajánlat lényegében a teljes és totális szabadságot nyújtotta az Origin egykori producerének. Romero megengedte, hogy Spector a saját embereivel a saját játékán dolgozzon, és annyi pénzt és időt fordítson a projektre, amennyit csak szeretne. Ráadásul, ha mindez nem lenne elég, még egy új stúdiót is nyitottak Spector kedvéért, ő ugyanis kikötötte, hogy egyedül Austinban hajlandó dolgozni és élni. És bár elsőre soknak tűnhet ennyi kedvezmény egyetlen ember kedvéért, hamar kiderült, hogy Warren Spector leszerződtetése bőven megért minden fáradtságot.
Szabadság mindenek felett
Spector végül 1997 augusztusában kezdett el a csapatával komolyabban is dolgozni a Deus Exen, ami ekkor még Shooter: Majestic Revelations néven futott. Az alkotók célja már a kezdetektől fogva az volt, hogy egy olyan programot alkossanak meg, ahol a játékos nagyobb szabadságot élvez, mint eddig bárhol, azaz az egyes problémákra több megoldást is lehet találni, és mindegyik ilyen megoldás teljesen életképes, bár eltérő eredményekhez vezethet.
Azonban hiába a tiszta célkitűzés és a javarészt veteránokból összerakott stúdió, a Deus Ex fejlesztése így sem haladt zökkenőmentesen. A fő konfliktusforrást az jelentette, hogy két, a dizájnért felelős csapat dolgozott a projekten, akiknek gyökeresen eltérő elképzeléseik voltak arról, hogyan kéne kinéznie a végeredménynek. Ezen kívül az sem segített a Deus Ex helyzetén, hogy az alapkoncepció túl ambiciózus volt. A játék társrendezője, Chris Norden szerint rengeteg ötletet kellett kivágniuk a végső verzióból, mert a kor technológiájával egyszerűen nem lehetett megvalósítani őket.
Épp ezért, bár a Deus Exet az eredeti tervek szerint még 1998 karácsonyán akarták piacra dobni, a játék ehhez képest nagyjából két évet „késett”, és csak 2000 nyarán kerülhetett az Eidos kiadásában a boltok polcaira. Utólag visszatekintve azonban elmondható, hogy ez a plusz két év egyáltalán nem nagy ár a klasszikusért cserébe, amit kaptunk.
Az alumínium sapkád ne hagyd otthon!
A Deus Ex története 2052-be kalauzol el minket, mikor az emberiséget egy rejtélyes új betegség, az úgynevezett Szürke Halál tizedeli. A játék főhőse egy fiatal terrorelhárító ügynök, JC Denton, akinek az eredeti feladata az, hogy felszámoljon egy terrorista sejtet, azonban rövid úton az emberiséget a háttérből irányító titkos társaságok csatározásának kellős közepén találja magát, ahonnan legnagyobb bánatára egy átlagembernek egyáltalán nem egyszerű élve kikeveredni, és spoilerezés nélkül annyi talán még elárulható, hogy helyzete innentől kezdve csak romlani fog.
Külön érdekesség, hogy míg a legtöbb cyberpunk műben a gonosz szerepét az arctalan vállalatok hidegvérű és embertelen menedzserei, valamint a nekik behódoló kormányok kapják, addig a Deus Ex az összeesküvés elméletek leggyakoribb szereplőit emelte át a valóságba. A játékok során felvehettük a harcot például az Illuminátussal vagy épp a Templomos lovagokkal, ennek köszönhetően pedig a Deus Ex sztorija a cyberpunkra jellemző társadalomkritikus él mellett kapott egy kicsit paranoiás beütést is, ami még a műfaj veteránjai számára is kellemesen egyedivé varázsolta az egész háttérsztorit.
A Deus Exet azonban végső soron nem a háttérvilága, hanem játékmenete emelte ki a többi program közül és tette naggyá, pont úgy, ahogy Warren Spector szerette volna. A játékos itt tényleg abszolút szabad kezet kap, és minden konfliktust úgy old meg, ahogy csak akar: a lövöldözés ugyanúgy járható út, mint a lopakodás vagy a diplomácia, sőt lehetőségeink tárházát karakterünk fejlesztésével tovább is bővíthetjük. Ha akarjuk, igazi párbajhőst faraghatunk emberünkből, ha akarjuk, inkább a zárak és számítógépek feltörésére gyúrunk rá.
Ez a hatalmas szabadság pedig enyhén szólva is bejött a játékosoknak, akik úgy vitték a Deus Exet, mint a cukrot. A Square Enix 2009-es adatai alapján a játékból végül több mint egymillió példány talált gazdára, ami akkoriban azért szép eredménynek számított, sőt technikailag ez volt az Ion Storm egyetlen olyan címe, ami mind a kritikusoknál, mind a pénztáraknál jól teljesített, ami szintén nem kis teljesítmény, ha megnézzük, hogy milyen nevek dolgoztak a stúdiónál.
Jövő nélküli futurizmus?
A Deus Ex sikerei után nem is lehetett kérdés, hogy készül a folytatás, ami végül 2003-ban látta meg a napvilágot Invisible War címen, és a fejlesztők nekiláttak egy harmadik rész elkészítésének is, ez azonban végül nem jelenhetett meg, az Ion Storm ugyanis 2005-ben végleg bezárta kapuit. A stúdió becsődölése viszont szerencsére nem jelentette a Deus Ex végét is: a franchise jogai végül az Eidos Montréalhoz kerültek, ahol 2011-ben elkészült a Deus Ex: Human Revolutiont, amit 2016-ban a Deus Ex: Mankind Divided követett.
A két modernkori epizód pedig, bár nem feltétlen ért fel a legelső játékhoz, lenyomatát azért így is rajta hagyta a játékiparon. Hogy mást ne mondjunk, nekik hála a széria a gépeken és a konzolokon túlra is eljuthatott: a 2010-es években készült Deus Ex-mobiljáték, -regény és -képregény is, sőt 2012-ben a CBS bejelentette, hogy a Deus Ex: Human Revolution alapján filmet fognak készíteni.
A 2016-os Deus Ex: Mankind Divided után azonban egyértelműen megtorpant a franchise lendülete. A pletykák szerint az Eidos Montréal csapatánál már elkezdődtek a munkálatok egy ötödik Deus Ex-részen, ezt azonban a kiadó Square Enix végül elkaszálta, mondván, a negyedik rész túl gyengén teljesített a pénztáraknál.
Ezeket a pletykákat végül a kiadó cáfolta, álláspontjuk szerint visszatérnek majd a sorozathoz, mihelyst lesz szabad kapacitásuk. Tekintve, hogy az Eidos Montréal hamarosan leszállítja a Marvel’s Avengerst, nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan felszabadul az a bizonyos kapacitás. Reméljük, egy ötödik Deus Ex bejelentésére sem kell ezután sokat várnunk. Mert valljuk be, ez egy olyan jövőkép, amiben Illuminátus ide vagy oda, bármikor szívesen elmélyed az ember.
