A Rockstar kult-klasszikusa, avagy a GTA 4 épp 17 éve, 2008. április 29-én jelent meg. A kritikusok dicsérték a realisztikusabb, komolyabb hangvételét, amivel szöges ellentétben állt a régebbi címekben, például a Grand Theft Auto: San Andreas-ban és a Grand Theft Auto: Vice City-ben látott parodisztikus hangvétellel. Bár ezeknek az elemei a Grand Theft Auto 4-ben is megmaradtak, a sztori valahogy sokkal valószerűbbnek, hétköznapibbnak érződött. A GTA 4 volt a franchise belépője a HD-korszakba, és sokan még mindig a GTA-játékok legjobbjaként tartják számon. Niko Bellic rajongói még 17 évvel a megjelenés után is felfedeznek benne olyan részleteket, amiktől leesik az álluk.
A Liberty City-be kalauzoló epizód ugyan a némileg komorabb, földhözragadtabb világa miatt kissé megosztotta a széria rajongóit (ettől függetlenül az egyik legtöbbre értékelt játék, ami valaha készült), de tény, hogy prezentációt tekintve kifogástalan és mi is vissza-visszatértünk hozzá. Én személy szerint pont a komorabb története és realisztikusabbra vett játékmenete miatt tartom a kedvenc részemnek a GTA 4-et. A sztorit tekintve sokkal jobban illeszkedett a Maffiózók vagy a Drót kult-sorozatokhoz, ezt a fajta lepukkant, iparnegyedekkel teli nagyvárosi betondzsungel életérzést pedig azóta sem hozta vissza a GTA – és a Floridát alapul vevő GTA 6 sem fogja.
Borítókép forrása: Wallhaven
