A tanulmány három fő szempont figyelembevételével rangsorolja az országokat: az egy háztartásra jutó előfizetések számát, az átlagos sávszélességet és hogy mennyibe kerül a másodpercenkénti egy megabites sebességű hozzáférés. A listát Dél-Korea vezeti, ahol átlag 50Mbps sávszélesség mellett a háztartások 93%-a rendelkezik internet-hozzáféréssel, ráadásul egy 50Mbps-es csomag ára nagyjából 3200Ft. A második helyen Japán áll, ahol az átlagos 64Mbps-s elérésért mindössze 1400Ft-ot kell kicsengetni, ám mindez hidegen hagyja őket, mert alig több, mint a háztartások fele rendelkezik hozzáféréssel. (Érdekes kérdés lehet, hogy vajon miért van ez így; de talán szerepet játszik ebben az is, hogy a szigetországon a PC főképp munkaeszköz, a háztartásokban inkább különböző konzolokat találunk.)
Finnország a harmadik, az Egyesült Államokat pedig a tizenötödik helyen találjuk. Kis hazánk, Magyarország a 25., 30%-os előfizetési aránnyal, 3,3Mbps átlagos sávszélességgel, amiért körülbelül 3000Ft mélyen kell a zsebünkbe nyúlni. (Emlékszünk, Japánban ezért a pénzért nagyjából húszszoros teljesítményt kapnánk.)
A képet tovább árnyalja, hogy a listavezető Dél-Koreában valamivel jobban dübörög a gazdaság, mint itthon, az egy főre jutó átlagos havi jövedelem mintegy négyszerese a miénknek, így távol-keleti barátaink könnyebben kifizetik a netet honfitársainknál.
Kíváncsi volnék, miért van ez így, miből adódik, hogy nálunk sokkal jobban fog a szolgáltatók ceruzája. Pedig, ha belegondolunk, itthon sokkal kisebb költségekkel működhet a szolgáltatás, ha csak az élőmunka költsége a negyede a Dél-Koreainak. Persze, Démoklész kardjaként itt lebeg a fejünk felett az internetadó, lehet, hogy a magyar netszolgáltatók már évek óta erre készülnek.

A tanulmány teljes szövege itt olvasható.