"Egy újszülöttnek minden új." -tartja a mondás. Tehát: ha történetesen valaki nem játszott még életében PC-n (Igen: PÉCÉ-n, NEM konzolon, azért sem... hiába néztek.... ), akkor ha felteszek neki egy jó régi játékot, ami a maga idejében jól nézett ki, akkor is imádni fogja, ha éppen már egyáltalán nem néz ki jól. Ezzel egy időben szórakoztatónak hat a játékmenet, ami más esetleg ráunt időközben. Következtetésképp: a profi vagy magát profinak tartó játéktesztelő visszafelé fejlődik, vagyis szebben megfogalmazva ahogy megtanul kritizálni, úgy elfelejt játszani....Milliószor hozzátehetem, hogy tisztelet a kivételnek, de az a baj, hogy elenyészően kevés olyan ember van, aki tud is és akar is játszani...

Miről beszélek itt össze-vissza? Arról, hogy történetesen kategorikusan kerülöm a játékteszteket, mert... azért kerülöm őket, mert többnyire a "profi tesztelők" véleménye tükrözi vissza a legkevésbé azt, ami a tényleges valóság. Nemrég láttam egy teszt videót, amiben éppen az aktuális játék grafikája volt jól lehordva. Direkt HD-ben néztem, kimerevítve több helyen a képet. Én nem hiszem hogy annál a látványnál meg kéne botránkozni, ha ráadásul a játékmenet lenne a lényeg... sebaj...

A másik dolog az a fele, mikor -mint ahogy említettem is- nem tud játszani az illető az adott játékkal, de pl. tesztelnie kell. Mondok egy példát: Minecraft. Én pl. agyhalált halnék tőle, mert nem találom fel magam benne, így egész konkrétan lehúznám. Na most akinek a műfaj otthonos, az ezzel egy időben fogja imába foglalni. Mondok másikat: klasszikus Fallout-széria. Ha egy mostani játékos veszi elő, nem fog vele jól szórakozni, mert szokatlan, lassú... stb...

Adott kérdés, hogy hogy lehet így játékokat tesztelni. Hát igen. Ez az a pont, ahol fennakad a legtöbb ezt a vonalat akár hivatalosan is űző ember. Pl. nem lehet egy horror játékot úgy letesztelni, hogy valaki a hátam mögött egyfolytában ironizál azzal, hogy nézd milyen hülyén néz ki... Teljesen hangulatát veszti az egész. Úgy nincsen értelme. Ahogy annak sem, hogy beültetek egy 12 éves hülye gyereket olyan játékkal játszani, amit képtelen komolyan venni. Vagy éppen az ellenkezője: oda teszek egy vén rókát a GTA V elé és nem tud felszabadultan játszani vele, mert ő tesztel, nem játszik...

Már egy jóval korábbi bejegyzésemben is írtam, hogy szerintem hogy kell megítélni valamit: JÁTSSZ vele, aztán értékeld. Nem, az ha játszol vele, nem abból áll, hogy fogod és elindítod két percre. Ismerd meg, játszd végig, ha ezt az idő és a lehetőség engedi, aztán mérlegeld milyen volt. UTÁNA próbálj kritizálni és lehet nem az lesz a vége, hogy: "ez szar , mert ronda..."

Természetesen hozzá kell tennem, hogy a kritikának ki kell térnie a hiányosságokra, de nem CSAK a hiányosságokra! Azzal nem lehet érvelni, hogy a játék ronda, ezért rossz. Azzal igen, hogy a játék ronda és még unalmas is mellé, a tetejébe még rövid is és a drága... Az utóbbiakra nyilván csak az eszmél rá, aki már ismeri, amit éppen értékel.

A másik véglet pl. a GTA. Mikor megjelenik egy rész a mocskos kis konzolos kockák viszik mint a cukrot és a szaksajtó is egekig magasztalja.... és eltelik egy idő... és kiderül, hogy a játék, mint pl. a GTA IV nem hogy nem jó, de... nos tudjuk milyen volt. Akkor a megjelenéskor MIÉRT kellett agyon dicsérni?! Az újdonság varázsa... perszehogy...

...és hogy akkor ha már ilyen nagy a mocskos pofám, miért nem mutatom megy én, hogy hogy kell tesztet írni? Vagy miért nem csinálok én is videókat? Nem elég a gépem, nincs elég időm és pénzem az új játékokra sem és különben sem hiszem, hogy ha én egy fecske módjára azt mondtam volna a példánál maradva a GTA IV-re, hogy ne vegyétek meg, ha nem akartok fájóan csalódni, akkor bármi változott volna.

Nos, amennyien erre járnak még, nem kell attól félnem, hogy bárki is kommentel majd, de azért továbbra is érdekel a véleményetek.

Sziasztok!