A Gears of Warhoz legalábbis így álltam, ahogy a bevezetőben említettem. Eleinte nem nagyon értettem, mire föl dicsőítik ennyire. Annak idején ráadásul, mikor bejelentették, még elég konzolellenes hangulatban voltam, gyűlöltem a "nextgen" kifejezést, s mindent, ami nextgen lesz. A Gears of War pedig számomra összefort a techdemoval ráadásul, amellett, hogy eleinte csak konzolra volt bejelentve (majd rövidesen 1 évre rá PC-re is elkészült azért). Unreal Engine 3.0? Gondoltam, hogy az Unreal 3 lesz az első ilyen játék. Ám a GoW előbb kijött s ebből rögtön azt vettem le, hogy ez techdemo lesz.
Amit alá is támasztott az, hogy beharangozták: "hujj, de jó fedezékrendszerű játék lesz". Fedezék? Mi a...? Ezt akarják eladni újdonságként? Nyilvánvalónak vettem, hogy itt a grafikai teljesítmény demonstrálása lesz a lényeg, hogy "hú, de csilivili, még a Cryengine 2-t is simán verni fogja". Az ilyen játékok pedig alapból unszimpatikusak. Utálom azt, ha a külsőségekkel akarnak levenni a lábunkról. Elsősorban azért, mert ahányszor ilyen játékoknak bedőltem a múltban (Two Worlds, Chrome, vagy annak idején Project I.G.I is ilyen volt, be kell valljam), mindről el lehetett könyvelni, hogy egy idő után unalmas, frusztráló játékok lettek, melyet a grafikával próbáltak volna kompenzálni - de játékmenetük üres volt.
Így szartam is én nagy ívben a GoW-ra. Most őszig. Ugyanis a CD Projekt jóvoltából rengeteg olcsóság jelent meg a magyar játékboltokban - többek között a GoW és a Crysis is ilyenek voltak. Bár a Crysis 1990 Ft volt, míg a GoW 4490, de azért úgy gondoltam, hogy megnézem már végre, milyen is ez a sokak által istenített "fedezékes forradalmi akciójáték". Le is tölthettem volna - persze, hogy. Sőt, amely játékoknak nem szavazok bizalmat, azokat mind így próbálom ki (persze, ha van demo, megnézem, mivel akarják "eladni" a játékot), de mivel egy jó ideje helyhiánnyal küszködök (hiába van 2x250 GB-os tárhelyem ;D), így a GoW 7,35 GB-os mérete alapból ki lett zárva, hogy itt terpeszkedjen a merevlemezen. Így inkább a megvétel mellett döntöttem - legfeljebb majd eladom valakinek, ha nem tetszik. Meg legalább a doboza szép.
A menürendszer kicsit fura volt számomra, de azért jól konfigurálható volt minden. A konzolos hatás azért érződött, néha egérrel nem tudtam okézni dolgokat (fekete pont... illetve nem, keményebb értékelési rendszerem van nekem: karót a fejlesztők seggébe ezért). De látszott rajta, hogy azért a kezdeti verzióhoz képest e gyémánt kiadáson sokat javítottak. Eleinte a fórumon azt láttam, panaszkodnak, hogy pocsék port lett. Ezt én már kevésbé éreztem.
Az még meglepő, hogy minden egyes indításnál végig kellett lesnem a logokat. Számomra tökre érthetetlen volt ez is, és az is, hogy néha 1 percet is bámultam az asztalomat, mielőtt a játék elindult volna. Pedig amúgy a töltési idők is kb. 5-10 mp-esek voltak maximum, s a játék (durván) maximális beállításokkal 30-50 fps-t produkált. Szóval nem értem, mire föl ez a kezdeti sok töltés.
De ez nem is izgalmas, a hülye logok engem jobban zavartak. Azért elég röhejes, hogy 2007-8-ban még mindig vannak olyan játékok (EA játékokra gondolok itt főleg, azokból is a LotR-k, a fasz New Line cinema elnyomhatatlan introjával), melyeknél csakazértis ilyennel kell töltenie a játékosnak az időt. Jó-jó, nem olyan elviselhetetlenül hosszú, de ne szépítsük: basszák meg, hogy nekem ezt végig kell nézni, ahányszor játszani akarok. Jó, elsőre még elmegy, de tizedszerre, huszadszorra már a Pokol kénköves bugyraiba kívánja az ember az EPIC logot. (De ez nem ront a játékélményen, csak megjegyeztem. :angyalkás smiley: )
Eleinte lehet ugyebár választani "hétköznapi" (casual) és "kemény" (hardcore) fokozat között. Én a fent ecsetelt hozzáállásom miatt persze, hogy a "keménnyel" kezdtem. Illetve 5 éves korom óta játszom akciójátékokkal (tehát jó 18 éve), ilyen csak nem jelent problémát. Nagyon jól tettem, megjegyzem mellékesen. Ugyanis könnyű fokozaton tényleg olyan, mint amilyennek elképzeltem: semmi kihívás, simán fejbelőhetnek rakétával, akkor sem halsz meg. Néha mondjuk jól jött, hogy játék közben is lehet változtatni a nehézséget. Ezért virágcsokrot és pezsgőt küldök a fejlesztőknek! Eddig csak szerepjátékoknál, konkrétan a KotOR-nál láttam ilyet, de most a GoW is engedélyezte! Nagyszerű döntés volt szerintem, mert a - majd később taglalandó - nehézségekből adódóan olykor igen jól jött, hogy váltani tudtam könnyű és nehéz fokozat között. Persze biztos megcsináltam volna ezeket előbb vagy utóbb, de mostanában rengeteg játékkal játszok párhuzamosan, nem akartam túl sok időt pazarolni a GoW-ra (na, jó, meg idegileg se nagyon bírtam egyes részeket ;D), így kénytelen voltam engedni "gyengeségemnek". Ilyenkor viszont látszott, hogy mennyire fos is a "casual", s mennyire igazam lett volna, ha nem csinálnak igazán tökös szinteket (insane-be mondjuk nem mernék belekóstolni - elég volt nekem a Doom 3-ban a Nightmare... brrr... köszönöm, de én játszani szeretnék, nem szívni). E nehézségi szinten igaza lett volna a fejlesztők későbbi nyilatkozatának, miszerint a láncfűrészes gépfegyver szerintük olyan, mint a jedik lézerkardja. Olykor könnyűn megpróbáltam, hogy láncfűrészessel nyomulok előre: bejött. Pedig ha eltalálnak, újra kell indítani a fűrészt, de könnyű fokozaton bőven van rá idő. Viszont keményre visszaváltva pedig nagyon fel kell kötni a gatyát. Szerintem azért jó lett volna még egy köztes nehézségi szint, melyben meg van már a kihívás, de mondjuk RAAM tábornok kinyírása még nem masszív szívás. Az utolsó harcon kívül nem nagyon volt "lehetetlen" rész, szóval mindet meg lehet csinálni, sőt, az utolsó bossfight sem nehéz megfelelő fegyverekkel, de azért néha tényleg jól jött e válogatás.
Persze amúgy elég izgalmas volt a cselekmény, csak éppen, ha össze kell foglalni a történetet, akkor elég nagy badarságot és sablont kapunk. Mert tulajdonképpen erről szól az egész (SPOILER!) : van egy tökös csapat, vannak a gonosz, zergszerű lények, akik behálózták az emberek által lakott bolygót, s ez a csapat most nagyon odabasz nekik (SPOILER). Nem egy nagy cucc. Persze a cselekményvezetés, a narratíva maga páratlanul izgalmas és stílusos szerintem. Olyan ez igazából, mint egy szerzői film: epizodikus, epizódokra fogunk emlékezni inkább, nem az egész történetre. Sőt, ennek inkább epizódjai vannak. Találó volt az "Act"-okra felosztás, mert tulajdonképpen ezeket lehet élvezni. A Gears of War tehát visszatér valamelyest a hőskorba: pár soros történetet és háttérinformációt ad csupán a szereplőkről és az ellenségről is, azonban emellett mai játékként is igyekszik megállni a helyét: nagyon jó, emlékezetes momentumokat tár elénk a cselekményben. Ilyen számomra, akármilyen elbaszott volt is, az AGP-vel való menekülés, vagy a feka társunk első feltűnése, a Brumakkal való harc stb. Itt ilyen momentumokra fogunk visszaemlékezni, nem arra, hogy milyen fordulatokkal, meg jellemrajzokkal kápráztattak el minket.
Emellett a lezárás viszont elég szép volt, bár sablonos, de hozta az akciófilmek szokásos "alig menekült meg a főhős" helyzetét, s előrevetítve persze a folytatást. (SPOILER!)Persze, hogy nem hagyhatták ki, hogy Marcus a helikopteren lóg, s mintegy Frodóval párhuzamba vonva őt, ott lógatták egy ideig a robbanó, kavargó láva fölött. S mintegy premiere plánban mutatva arcát még az is eszembe jutott, hogy "ez el akarja ereszteni?". Ennyiben igaz a Gyűrűk Urával való hasonlítgatásuk ;D.(SPOILER)
Na, de a lényeg végülis a játékélmény! Eddig csak a körítésről beszéltem. De igazából mindez mit sem számít, hiszen itt dráma van: a Locustok özönlenek! Ám ezek nem szokványos ellenfelek. Sokkal inkább túlélőhorror-ellenfelekre emlékeztettek engem, mint átlagos akciójátékokéira. Itt 1 ellenfél (még egy Wretcher is - ilyen szaladós, ágyútölteléknek kinéző, fegyverrel nem rendelkező) is van olyan erős, mint mi magunk. Legalábbis kemény fokozaton. Pl. egy Drone kemény szinten 550 életerővel rendelkezik, egy Theron Őr 800-zal. Mi 300-zal... Tehét még jóval erősebbek, szívósabbak is, mint a játékos karaktere. A mi gépfegyverünk pedig sebez 20-at. (Forrás: kézikönyv.) Így igencsak meg fogunk szenvedni 1-1 ellenfél megölésével is. S ez teszi szerinem a Gears of Wart játszható PC játékká! Nem érezzük, hogy ez kontrollerre lett optimalizálva és egérrel sokkal könnyebb még kemény fokozaton is. A Splinter Cell részeknél például nagyon érződött a különbség, még akkor is, ha azért a maga nemében az is egy nehéz játék. Itt 1 ellenfélbe akár 2-3 tár is belemegy, s olykor jönnek vagy 10-en. Szerencsére lőszerutánpótlás van, s (szerencsétlenségünkre) társaink is vannak, akik szintén sorozz(n)ák az ellent, de mégsem lesz olyan érzésünk soha, hogy mi vagyunk a tökös Marcus Fenix, aki mindenkit kiirt. Itt átélhetjük testközelben azt az érzést, amit mondjuk a Terranok éreztek a Zergekkel kapcsolatban vagy a Warhammer 40 000 Űrgárdistái a Káosz katonái ellen. Hiába vagyunk marcona kinézetűek, hiába van agyontupírozott fegyverünk: katonák vagyunk csupán, nem szuperhősök. S ezt találták el zseniálisan a készítők! Ezért szabad csak és kizárólag kemény szinten belekezdeni a játékba és próbálni ezen érvényesülni, mert szerintem a fejlesztői szándék így jön elő. Hétköznapin is szétszednek, ha sokat bénázunk, de ott azért simán lehet szaladozni, meg lődözni vaktában. Kemény szinten viszont rendesen ki kell használnunk a környezetet is a fegyvereinken kívül. Fedezékről fedezékre kell tényleg haladnunk, itt nincsen faszvakarás, meg gondolkodási idő, mert az ellenfél ugyanúgy nyomul előre, hogy kiirtson minket, mint ahogyan mi tesszük. Bár azért korántsem éreztem azt, hogy itt tényleg okos ellenfelekkel vagyunk szemben, mert csinált butaságokat az M. I. rendesen (pl. eldobom a gránátot, az a fedezéken kívülre esik, erra a fasz ellen meg kiugrik a fedezékből, rá a gránátra, így igen komikus hatást keltve - pedig valójából én voltam a béna, hogy a gránátot rossz helyre dobtam), de azért néha volt olyan érzésem, mintha multiban játszanék. Sőt, a Locustok pár hülye n00bnál sokkal jobban gondolkodtak néha. Tehát itt nem szokványos "ágyútöltelékek" jönnek. Itt egyes ellenfelek ellen való harc is olyan, mint egy átlagos FPS-ben a bossfightok. A bossfightokat viszont meg pont nem éreztem annyira kimagaslónak. De erről majd később még írok. Mindenesetre tényleg jók az ellenfeleink, ha nem is annyira eredetiek kinézetre.
Sajnos ez már nem mondható el a társakról. Véleményem szerint a játék leggyengébb pontjai a mentési rendszer mellett. Igazából felesleges teherként vannak jelen. Érződik is ez a játékon sajnos, s az is, hogy a fejlesztők ezt észre is vették, hogy a társakat jól elbaszták. Az ütődöttek alig lőnek fedezékből, szaladnak előre, mintha legalábbis ez a Painkiller lenne, ahol százasával irtjuk az ellent könnyedén. S ha lelövik őket (márpedig így igen gyorsan), a "szárnyak" védtelenek lesznek, az ellen behatol, s így nekünk is végünk, hacsak nem tudunk 4 felé lőni (s nem: nem tudunk...). Ilyenkor lehet feléleszteni őket, csak éppen eddig meg minket lőnek, ami mondanom sem kell, mekkora szívás.
Persze a fejlesztők próbáltak trendik is lenni: csapatmenedzsment! Lófaszt. Ezért is karó jár a hátsó felükbe. Tök hülyeség volt belerakni ezt a csapatirányítósdit, mert sokszor egyszerűen hiába nyomom le, hogy "visszavonulás", vagy "támadás", reakció nem érkezik rá. Vagy van, hogy látszik a képernyőn, hogy a parancsot sikerült kiadnom, de a társak nem azt csinálják, amit mondtam. Mikor pl. betámodott két rakétás Boomert, akkor hiába mondtam, hogy vonuljon mindenki fedezékbe, a sok láma kiállt, és lőtte a 2500 HP-s behemótot, aki "boooom" jelszóval könnyedén loccsantotta szét a béna faszok faszát (bár fejbe lőtte őket, de remélem érti mindenki a metaforát).
Tehát ez az egész társas módszer jobb lett volna, ha Call of Duty-s módon van megoldva és csak "társak" maradunk, nem nekem kell babusgatni és pátyolgatni őket.
Apropó ez is: ha én feléleszthetem a szerencsétlen csökötteket, akkor ők miért nem tehetik meg ezt velem? Már a Star Wars Republic Commandoban (ami egy kiváló csapatalapú taktikai FPS) jól működött ez, nem könnyített a játékon semmit, mert ugyanúgy el lehetett halálozni, de azért mégiscsak volt lehetőség arra, hogy ha keményen eltalálnak, földre rogyunk, de még nem halunk meg. Ha volt talpon haverunk, odahívhattuk és talpra állíthatott minket. Vagy a Medal of Honor: Pacific Assault is tudta már ezt 2004-ben, pedig az is egy kemény játék volt megfelelő szinten játszva. Szerintem itt sem rontotta volna le az élményt, ha lehetőségünk van odahívni a faszlámákat, hogy legalább erre jók legyenek. Persze kétségtelen: így sokkal nehezebb a játék. Csak éppen érthetetlen, hogy akkor nekünk meg miért kell élesztgetni a társakat. (Ok, azt aláírom, hogy ez még mindig jobb módszer, mintha azt csinálták volna, hogy ha meghal egy társ, akkor "game over". Valószínűleg így a játék DVD-jét, 4500 Ft ide vagy oda, kettétöröm.)
(SPOILER!) A bossok a legjobbak viszont! RAAM-ot leszámítva minddel élvezetes volt küzdeni. A bestia, ami nem lát, csak hall és szagol, egy elég őrült lénye a Locustnak. 3X is találkozunk majd vele, s legtöbbször Hammer of Dawnnal fogjuk kinyírni, óvatosan elcsalva őt a fényre.
Nála izgalmasabb a csápos szörny, akivel a legtaktikusabb bossharcot fogjuk vívni. Csápjaival azonnal agyoncsaphat, mégis pont akkor kell lőnünk majd őt, mikor lecsapni készül, majd utána bumm a fejbe! Pofonegyszerű amúgy, de a jó időzítés miatt alaposan megizzaszthat.
A Brumakra emlékszem még szívesen. Azt hiszem, ez a PC-s "extra", konzolon vele nem kellett harcolni. Tök jó volt ez is, bár iszonyat szívás nehéz szinten, mert gyakorlatilag a seggén is tüzel, aknát szarik, szóval halálos. De kezeit kilövögetve, meg az irányítóját cseszegetve harcolunk vele, ami igencsak izgalmassá teszi. (SPOILER)
Eleinte mondjuk, mikor még szívtam eleve a harccal, nem tudtam elképzelni, hogy fogok én ebben a játékban bossokkal harcolni. De senki se szarjon be, ha először játszik vele: nagyon jól bele lehet jönni, s akkor már élvezni fogjuk a főellenfelek elleni harcot!
Rém idegesítő volt az is, hogy némely tereptárgynak "lépcsője" van. Némelyik előtt Marcus nem akart fedezékbe csapódni, hanem "bukfencezgetett" csupán, ami extra szívás, hiszen az ellen meg röhögve agyonlő.
Ilyen marhaság volt az is, mikor néha nem volt olyan opció, hogy "kirohan" a fedezék mögül, hanem csak vetődni lehetett egyikből a másikba. Így, ha ki akartam törni, szépen fel kellett állnom, majd irányba állni, és kétszer rácsapni a mozgás gombra. Értékes másodpercek vesznek így el, melyek e játékban a biztos halált jelentik. Ezért dupla karót érdemelnek a fejlesztők!
Ezeket leszámítva viszont a fedezékrendszer tényleg jól működik; némi csiszolással más játékok is vegyék át nyugodtan - nem fogjuk nekik felróni szerintem eme lopást.
A sörétes puska amúgy is hatásosabb! Sőt, a többi fegyver "melee" támadása is ezersze. Pedig az csak sima "odasomásból" áll, de szerintem pont ez a jó. A bajonettet ugyanis be kell pörgetni, ám, ha eltalálnak, leáll (miafasz?). Nos, nem tudom, én manapság csomó láncfűrészt láttam, amit csak berántasz, és amíg le nem kapcsolod, vághatod vele a fát. Ez a játék meg a huszonikszedik században játszódik, a jövőben... Kb. akkora faszság ez így, mint a Doom 3-ban a külön elemlámpa. Persze a Doomban az az elem jól működött, és volt is funkciója, itt meg csak annyi, hogy szívhassunk vele, s ezzel is nehezítsék még a végtelenségig a játékot. Persze folyamatos járatáskor túl könnyen lehetne vele darálni, de mondjuk annyival megkönnyíthették volna, hogy mondjuk raknak rá egy amolyan "élterőcsíkot", mint a Half Life-okban a lámpára, s csak egy bizonyos ideig lenne berobbantva. De akkor legalább lehetne vele ölni legalább 1 ellent. Így sajnos kevésbé volt használható.
Na, de a sörétes! Szerintem az egyik leghasználhatóbb fegyver. A gépfegyver is az, de az keveset sebez (s én nem is szeretem annyira). Shotgun ugyan távolra nem annyira jó, de mikor jönnek a Wretcherek nagyon hasznos, illetve közeli ellenfelek 2-3 lövéstől kifekszenek.
A többi fegyver már elég szar. Én végig meg voltam a gépfegyver - sörétes kombóval. Ami azért is rossz, mert azért egy akciójátéktól elvárná az ember, hogy valami igazán hangulatos fegyverrel megörvendeztessék. De úgy látszik, nekik elég volt a láncfűrészes - ami nem is jött be annyira.
A Hammer of Dawn még különleges, de magunknál tartogatni hülyeség, mert használata szkriptelve van, s a környéken mindig lesz úgyis ilyen, ha kell.
A távcsöves puska még jó is lenne, de mivel itt a tűzerő kemény, öngyilkosság 4-5 másodpercnél tovább az ellenség fejét lesni távcsövön át. Amúgy meg, ha meglőnek, mellélősz. A társaink butasága miatt pedig nem tereli el senki a figyelmet felőlünk. Társaink meg csak gépfegyverhez értenek. Szóval maradjunk annyiban: RAAMnál még a leghasználhatóbb e fegyver is.
Jó kis csúzli lenne a Nyomatékíj is, ám sajnos elég kevés a maximális lőszermennyisége (minődssze 12 robbanófej), illetve csak akkor jó ez is, ha valaki eltereli a figyelmet rólunk. Így szerintem Co-opban lehetne még a legjobban ezzel haladni, mert akkor a társunk lefoglalná az ellent, mi meg szépen robbantgatnánk a Theron Őröket.
A helyi rakétavető pedig teljességgel használhatatlan. Nemcsak böszöm nagy, ami elég zavaró, mert célzáskor kitakarja a képernyő felét, de még hülye "íve" is van a lövedékének. Szóval egy faszság, csak a Boomerek tudják használni jól és annyi. Én egyszer vettem fel, többször soha.
A gránátot lehet még megemlíteni, amit viszonylag sokszor használtam itt, ahhoz képest, hogy más akciójátékokban egyszer sem szoktam. Itt valahogy használhatóbb volt - ami szerintem a röppálya megadásának lehetősége miatt van főként. Hatásos, de jól kell tudni dobni velem, mert különben csak értékes másodperceket baszunk el vele.
Vannak ezen kívül még lecövekelt fegyverek is. Ilyen a Rambo IV-re hajazó (illetve az hajaz inkább erre - ne menjünk most bele :D) gépkarabély, mellyek tényleg jó kis irtást lehet végezni, ahogy a legújabb film végén láthattuk. Még ordítani is kedvem támadt, annyira jó érzés ilyennel tüzelni, még akkor is, ha ezer meg egy játékban láthattuk már ezt. Ennek továbbfejlesztettje a vonaton elérhető golyószóró, melytől meglepő módon nem hatódtam meg. Talán azért is, mert a Siklók ellen valahogy nem az igazi ilyennel harcolni. (Legalábbis én azt szeretem, mikor a földön rohan felém az áradat, és én meg kétségbeesetten irtom őket, ha bírom.)
Szóval a fegyverektől nem estem hanyatt, de azért szerencsére meg lehetett találni a használhatóbb fajtákat.
Bár egy akciójátékban a "küldetések" általában nem lényegesek annyira, hiszen alapvetően lineáris pályákon nyomulunk, de azért itt most megemlíteném, mivel ki voltak hangsúlyozva, illetve akkor már kritizálnám kicsit a korábban említett "epizódokat" is. Összességében elmondható, hogy nagyon jó, hangulatos, változatos feladatink voltak. Eleinte mi teljesítünk parancsot, megyünk ide-oda. Már a tutorial is ilyen, melyen azért érezzük, hogy egy oktatópálya (ezt azért jobban beépíthették volna szerintem, ha már a sztori in medias res kezdődik...), de szerencsére gyorsan felpörögnek az események. Lesz itt robbantós akció, tekergetős-kapcsolgatós klasszikus, s a legjobb szerintem az utolsó, vonatos pálya, ahol a Splinter Cell: Pandora Tomorrowhoz hasonlóan egy mozgó szerelvényen fogunk akciózni. Viszont a szokásos bénázás ide is kellett. Nem tudom, mi a gennynek kellett beleerőltetni ebbe a játékba is az autóvezetést. Az még mondjuk hagyján, hogy tök lassan, lineáris pályákon megyünk. Bár ez is igen zavaró volt, mert se az autós részek igazi sava-borsát adó sebességérzet nem volt meg, sem a térérzet. Am a legidegölőbb mégis az volt, hogy egyszerre kellett "döcögnünk" és lövöldöznünk is. Persze ez a Far Cry-ban láthattuk, hogy jól működik. Ám itt nem ilyen egyszerű! Ahhoz, hogy "lőjjünk" (a lövés itt a denevérszerű lények ellen használható reflektorfényt jelentette - szánalom), meg kell állnunk! Igaz, hogy ott ül mellettünk vagy 3 társunk is, aki mondjuk addig átvehetné a kormányt, vagy átülhetne a toronyba. De nem! Le kell szépen állni, és szívni a sok szarral! Akik ráadásul nem is hajlandók meghalni egy könnyen, mert nincs meg a megfelelő távolság (aka: olyankor figyelmeztet a játék minket arra, hogy jönnek, amikor már a nyakunkon vannak). Ha meg elértek minket, akkor persze "game over" (egyébként a játékban itt van egyedül életerőcsík - a többi részen nincs szerencsére, így az egészségügyi csomagok szürreális látványától is megkíméltek minket végre e játékban is). Szerencsére annyira nem hosszú rész ez, de kellően idegesítő ahhoz, hogy elvegye a kedvem - vagy esetleg idegbajosabb játékosoknál egy-két billentyűzettörés is megeshet. Rémszar lett ez az autós rész is, na. Nem tudom, mit kell erőltetni, ha nem megy. Több játékban is bebizonyosodott, hogy ezek felesleges szarságok, melyek csak rontják az élményt, mert nincsenek normálisan megcsinálva (pl.: Enter the Matrix, vagy James Bond: Nifhtifre-ről is legendákat hallok - konzolos verzió esetében legalábbis, a PC-sből kivették szerencsére).
A Gears of War nem ilyen kegyes. Sőt! Néha nagyon szar helyen vannak elhelyezve a mentési pontok. Pl. a házas résznél, mikor egy computerből kellet kiszedni az adatokat, igencsak szemét volt a gép. Eleve egy nehéz részről van szó, meg kell jegyezni. Nos, itt végig kell rombolni a házat párszor (igen: bemész, kipucolod nagy nehezen, majd jönnek ismét az alsó szinten és beszegezett ajtókat is betörnek a Locustok), majd le kell menni a pincébe, és ott van a mentési pont. Tehát, ha meghalsz, akkor kezdheted elölről! Ráadásul előtte végig kell hallgatni megint, ahogy Marcus beszléget Anyaval (hogy is hívhatnák egy játékban a központot?). S akárhányszor meghalsz valami hülyeség miatt vagy saját hibádból, innen lehet kezdeni!
Ilyen rém idegesítő még az utolsó, vonatos rész utolsó szakasza. Ekkor Anya hív, hogy mi a helyzet. Hogy miért a hívás ELŐTT kellett azt a kurva mentési pontot aktiválni, rejtély számomra. Vagy miért nem lehet a beszédeket is elnyomni? Miért is baj ez? Mert ilyenkor Marcus nem tud lőni, vagy futni, csak gyalog vánszoroghat maximum. Ez 1-2 alkalommal még elmegy, de én biztosíthatok mindenkit, hogy kemény fokozaton nem ennyiszer fog nekirugaszkodni e résznek. Ugyanis itt szűk a hely, sok a robbanós fürge ellenfél... Ugye, hogy nem is olyan könnyű már? Vagy 10X néztem végig ezt a szar párbeszédet, s bár tök jók ezek, de mikor vagy 10X-re kell végigbasznod ezeket, akkor már nagyon, de nagyon nem viccesek.
Az "átvezetőket", tehát, amikor a kamera elhagyja Marcust és valami eseményt mutat (mondjuk a Brumak menetelése), néha nem lehet elnyomni. Alapvetően az "E"-vel sikerül, de olykor nem hajlandó erre. A hidas résznél volt ez: hiába ütöttem-vágtam az "E"-t, egyszerűen nem volt hajlandó átadni az irányítást. A mentési pontot meg csakis ezelé az átvezető elé rakta, sehova máshova. S hangsúlyozom: NAGYON NEM ÉLVEZHETŐ MÁR, HA HUSZADSZORRA KELL VÉGIGLESNI EZEKET!
Amúgy sem értem, hogy játékokban miért baj az, ha legalább limitált számban, de ott és akkor menthetek, ahol akarok. A Doom annak idején kőkemény volt úgy is, hogy mentettem. De legalább nem kellett leizzadnom az idegbajtól, ha esetleg meghaltam, mert elcsesztem a lépést. Nagyon kevés az olyan játék, amiben a fejlesztők által szétszórt checkpointok jól vannak eltalálva. Sőt, nem is nagyon van olyan (talán a Call of Duty 4 közelít ehhez). Szerintem a Half Life sem volt attól könnyebb, hogy akkor és annyit mentettem, ahol és amennyit akartam. Vagy netán ezzel akarják meghosszabbítani a játékélményt? Ezzel akarják palástolni, hogy valójából elég rövid lett a játék? A Gears of War-t szerintem, ha nem szivatnak ennyit, 4-5 óra alatt végigjátszom még Kemény fokozaton is. Ezzel a mentésrendszerrel 10 óra volt. Szóval kitolták a játékhosszt... Elég pofátlan dolog ez, na.
Ha nagyon %-okat kellene dobálnom rá, akkor én olyan 84-85%-ot tartanék reálisabbnak, ha mindent nézek benne, nemcsak a hangulatot.
Azt pedig sajnálom, hogy eleinte lehurrogtam és leszaroztam. Ez egy ékes példája annak és úttörője is, hogy a konzolos játékok is egyre hardcore-abbak lesznek, s igen is lehet ott is lehet összeszorított seggel játszani - csupán meg kell találni a GoW-hoz hasonló játékokat.
Most azért letöröltem már (szerencsére nekem ez is kb. 5-6 perc volt csak, nem irreálisan hosszú), mert egyelőre ennyi elég a Gears of Warból, illetve helyem sincs már, na, meg Fallout 3-azni szeretnék végre teljes mellészélességgel, de biztos, hogy többször végigjátszom majd még. Remélem, akkor majd lesz, akivel Co-opban játszhatok, mert azért kipróbálnám, milyen normális (?) társsal játszani, nem ilyen agyhalott faszokkal.
Erre meg még Darkslayer hívta fel a figyelmet. Hát, őőő, valamennyire hasonlít ;D.
