Egy nehéz döntés

Remélem, kellőképpen megszivattam azt, aki elolvasta a bevezetőt, eme sejtelmes stílussal XD. Legalábbis ez volt a célom. De ígérem, itt már konkrétumokba bocsátkozom.

Na, de vissza a filmekhez, magukhoz. Ahogy megnéztem, beleszerettem még jobban a Star Wars-univerzumba. Utána már szinte hisztiztem, hogy menjünk el a Birodalom visszavág vetítésre is, majd a Jedi visszatérre. A Birodalom visszavág még nagyobb katarzist okozott, a Jedi visszatér meg akkoriban maga volt számomra a kielégülés XD. Akkoriban még szerettem a jediket is, a light side-ot, s én is jedi akartam lenni mindig is.
Mikor pedig megtudtam, hogy lesz I. rész, és Lucas (akkor még: Lucasisten - ma már azért kicsit kritikusan nézek Lucas-ra is) megcsinálja az előzményeket, örömujjongásban törtem ki. Azonban az I. csak 1999-ben debütált, addig el kellett valamivel nyomnom SW-s elvonási tüneteimet. Így beszereztem az első Jedi Knight-ot és kiegészítőjét, a Mysteries of the Sith-t. Igazából nem voltak kiemelkedő játékok, így visszatekintve, de az átvezető mozik, az új sztori, és Kyle Katarn karaktere meggyőztek, így számtalanszor végigjátszottam azt is. Sőt, emlékszem, még akkoriban n00b lévén, betöltöttem a multiplayer-t is, és Darth Vader-rel rohangásztam az üres pályán XD. S szentségeltem közben, hogy miért nincsenek ellenfelek LOL.
Utána emlékszem, mikor az I. részt megnéztem, ismét fellángolt az SW-fanságom, hatalmas erővel XD. Én voltam Obi-Wan, haverom Anakin, s mindenkit elneveztünk valakinek a való világban, az akkori tanárok közül is XD. (Az járt a legrosszabbul akkoriban, akit Darth Maul-nak hívtunk EVIL. Bár manapság már változott a felállás: én vagyok Darth Maul, muhahahahahaaaa!!!) Beszereztem a játékot is, s majdnem 3 éven keresztül csak azzal játszottam LOL. Pénteken végre haza az iskolából, vagy akármelyik nap (bár hétköznap Age of Empires II-vel játszottam orrba-szájba), és benyomtam a Phantom Menace nevű játékot. Ja, meg persze a Racer-t is, azt az isteni kis versenyszimulátort, ahol pod-okkal kellett száguldozni. Tudom, mindkét játékot lehet fikázni ma, de nekem ezek örök kedvencek, már csak a velük töltött, haverokkal közös élmények miatt. Emlékszem, mennyit csapkodtuk a billentyűzetet, mert a végső harcban a frusztráló ugrabugrálás csak nem akart sikerülni kilencmilliomodszorra sem XD. (Sőt, erre a mai napig nem jöttem rá, hogy mi a rák a nyitja annak, hogy a platforomokon normálisan átjussak, ne csak véletlenül, a vakszerencsével).
Persze már akkor is sokan fikázták az első részt is, és rengeteg oltást kapott. Egy időben még az én naiv 14 éves fejem is elhitte a sok baromságot, amit összehordtak kedvenc univerzumom legújabb részéről. Jó, persze: az új trilógia nem lett akkora kult, mint a régi, az "első". De egy rajongó elnézi a hibákat is, ha alapvetően rendben van a film, és ismét becsatlakozhat a Star Wars Mátrixába.
Majd jött a II. rész, amit sajnos nem moziban láttam (egyetlen rész, amúgy, amit nem Moziban néztem), de szerencsére csak sikerült még a DVD kiadás első hetében elkapnom egy videotékában. Engem az is lenyűgözött, soha nem értettem, mi a francon fanyalognak annyit kritikusok és "állítólagos" rajongók egyaránt. Sokan azt hozták fel érvnek, hogy a Padmes-Anakinos részek undorítóak és modorosak. Hát Istenem! Most Lucas ezeket hogy fejtse ki??? Nem romantikus rendező, hanem kalandfilmes, ez szerintem világos kell, hogy legyen. Neki nem az a dolga, hogy tökéletes románcokat gyártson. Ezek a részek valóban túljátszottak és modorosak lehetnek, de szükségszerűek, és ahhoz képest, mennyire "utálhatta" őket Lucas is, jól megoldotta, szerintem. A csatái zseniálisak voltak, a végős Dooku-s összecsapás emlékezetes, Anakin Sand People-irtása is fasza volt, illetve az egész izgalmas, Star Wars-hangulatú, néhol még humoros alkotás is volt. Sőt, itt Anakin karaktere nagyon is megtetszett. Az ő hatására tértem át a Sötét Oldalra XD. Hayden Christensen akármilyen idióta színész is, de egyszerűen olyan kiállása van, hogy árad belőle a nagybetűs DARKNESS. S mikor mondta, hogy "ha a diktatúra működik...", akkor valami megfoglamazódott bennem. S onnantól kezdve játékoban, ha lehetett választani, a gonosz oldalra álltam. HATALOM, ERŐ, CINIZMUS. Ezek voltak a kulcsszavak.
A III. részt mondanom sem kell, epekedve vártam! Ilyen akciófigurákat is vásároltam, illetve a már meglevőket festettem, formáltam át Star Wars-hősökké, és eljátszottam velük Anakin és Obi-Wan küzdelmét XD. Egyszerűen nem bírtam már, hiába játszottam sokat a Jedi Knight II. részével, vagy a fasza kis Jedi Academy-vel, illetve a KotOR-ral is megismerkedtem, de nekem mégis a film kellett!!! Ja, meg persze jött a kurva jó Clone Wars-sorozat, mely kicsit anime-jellegével, és sötétebb stílusával szintén beírta magát az általam kedvelt Star Wars termékekkel. Meg persze olvastam a Jedi növendék könyveket is. Így azért csak eltelt az idő 2005. május 19-ig, a III. rész magyarországi premierjéig. Ez sem volt egyszerű, mert, bár 19-én akartam menni, de mivel éjjel volt a vetítés, így én hülye nem mentem el rá XD. Fostam Pesttől akkoriban még 8D. Mai napig bánom, ha rá gondolok, hogy nem arra mentem el. Így csak jóval később tudtam megnézni. Természetesen ez is lenyűgözött. Sőt, a VI. rész után szerintem ez a legnagyobb hatású Star Wars epizód. Obi-Wan és Anakin összecsapása olyan volumenű volt, mint a VI-ban Darth Vader és Luke küzdelme. Csak azt sajnáltam, hogy Anakin Sötét Oldalra való átállását túlságosan is leegyszerűsítették. Sokkal többet vártam ettől a szegmenstől. Persze így sem volt rossz, de azért az kicsit súrolta a szánalom határát, mikor Anakin letérdel Palpatine elé, az pedig mondja: "You are Lord Vader, my apprantice, from now", vagy valami ilyesmit. Itt a Vader megnevezésen van a hangsúly XD. Most ezt vagy jó előre kitervelte a névvel együtt is, vagy pedig nagyon tetszik neki ez a név XD. Szóval elég viccesen jött ki.
Úgyhogy nagyon korán és nagyon gyorsan Star Wars-rajongó lettem. Miért? Mert ez egy magába szippantó, színes-szagos, mélységgel rendelkező univerzum. S amellett, hogy sci-fi, még egy igencsak impozáns mese, és tanmese is a filmsaga. De a Star Wars már túlnőtte magát a film határain, s mára már egy filozófiai-életmódi forma lett. Nálam Star Wars-fan-nak lennei annyit jelent, mint benne élni ebben a világban. Én hiszek az Erőben is, annyira dogmatikus vagyok.

Viszont mindig jön egy "nagy hal, aki bekapja a kis halat", mondja Qui-Gon mester az I. részben. Ugyan ez ide kicsit sántító hasonlat, de arra jó, hogy szemléltessem: attól, hogy az SW ennyire beszippantott, még jöhet egy Világ, ami szintén ilyen hatású. Ez volt nálam a Gyűrűk Ura. Eleinte a viág legnagyobb baromságának tartottam, és csak röhögtem: "ki ez a Tolkien?" Azonban 2001-ben megjött az első film, és bele kellett törődnöm: ez egy nagyon fasza valami! Majd jött a Two Thrones Two Towers, ami a drámaiságával, a Helm szurdoki ütközettel, és szerintem nagyon jól játszó színészeivel végleg lenyűgözött. Star Wars-os énemet félre is tettem ennek hatására, elég hosszú időre. S bár a Király visszatér vége azért megingatott kicsit hitemben, de abban is többségben voltak a jó pillanatok, a végős nyáladzsás végülis átléptethető - DVD-n XD.
Szóval ez az univerzum is magába szippantott. A hősiesség, a bátorság, a bajtársi szeretet, és a "középkori hangulat" nagyon bejött. Sőt, akkoriban ennek apropóján szerettem bele a fantasy-be. Itt mondjuk pont fordítva volt, mint a Star Wars-nál: itt nekem kezdetben, első megtekintésre sokkal jobban bejöttek a gonosz karakterek. Lurtz nagy kedvencem volt, illetve Sauron is. Főleg azért, mert már akkor is tudtam ilyeneket, hogy pl. Ian McAllen buzi, s Vigo Mortensen-ről is ilyenek terjengtek XD. Meg Elijah Wood eleinte nekem nagyon nem volt szimpatikus. Főleg, hogy nagyon hasonlított az egész a Gyűrűk Urával együtt debütáló Harry Potter filmek hősére, akire, ha ránézek, kinyílik a lézerbicska a zsebemben XD. De végül, vagy 20. megnézésre elkezdtem szeretni a karaktereket. Aragorn hősiességét, Gimli hülye poénjait, Samu naiv, de nagylelkű karakterét, az idióta két hobbitot, Trufát és Pippint, valamint Theoden királyt. Viszont Legolast a mai napig rühellem XD. Tökömbe vele. Még az a szerencséje Orly-nak, hogy a Karib tenger kalózaiban viszonylag elviselhető karaktert játszott. Mert Legolas elég tenyérbe mászó volt, ahogy Paris is a Trójában.
Ma mondjuk ismét ott tartok, hogy éljenek az orkok, és Sauron a király, de ennek más okai vannak már XD.

Na, de vissza a szöveghez! Szóval nálam eljött az a pont nem olyan régen, hogy tényleg elkezdtem gondolkodni ezen, hogy most én végülis melyikhez is tartozok igazából. Mert szerethetünk, imádhatunk sok filmet, de igazi rajongói csakis egy Univerzumnak lehetünk. Ez nem hülye szabály, vagy kikötés, egyszerűen az ember szívéhez közelebb áll valami, ha kicsivel is. S akármennyire is Tolkien volt előbb, és lehet, hogy sokkal mélyebb a valóságban a műve, de nálam a Star Wars sokkal megragadóbb, sokkal magához szögezőbb, s egyszerűen ott sokkal inkább megtalálom identitásom. Mert, bár a Gyűrűk Urában is van Sötét Oldal, és erős is, de azokkal valahogy kevésbé tudok azonosulni. A gonosznak a LotR-ben nincs arca igazából. Sauron is csak egy nagy szem, és csak mordori nyelven pofázik egész végig. Saruman-t meg nem fogom imádni, mert az egy szerencsétlen balfék. Tehát elég keveset tudunk a gonoszról a LotR-ben, így kevésbé tudok az ottani Sötét Oldalra állni.
Meg amúgy is: valahogy nálam nem áll össze igazán eggyé a Gyűrűk Ura-iránti rajongás. Nincs hagyománya nálam, nem újkeletű, illetve nálam a Star Wars volt előbb. Aki később született, az lehet, hogy a LotR-t látta először. Ha én azt látom először, lehet, hogy ma a kérdés/döntés más aspektusát látnám. De nem biztos akkor sem! Egyszerűen a Star Wars annyira laza, annyira konkrét és megragadó tud lenni egyszerre, hogy ezt a kissé elvontabb, sarkítottabb Gyűrűk Ura nem tudja megadni számomra. Persze Lucas is elvitte abba az irányba filmjeit, hogy a gonosz ne nyerhessen, de Darth Vader-nek volt jelleme, arca, annak ellenére, hogy Sauron-hoz hasonlóan páncélban volt mindvégig (csak ugye a VI. részben vált meg maszkjától). De mégis: valahogy ereje van. Az Erő filozófiája, léte, hatalmas - egyszerűen megbabonázott, mikor először, kb. 8 éves koromban hallottam róla. Így pedig egyszerűen idegennek érzem, ha a LotR iránt kezdek rajongani.

S e problémát a Shop Stop 2 megtekeintése rögzítette bennem. Randal és az "újfiú" ugye ebben csaptak össze először, hogy melyik a jobb: Star Wars, vagy Gyűrűk Ura. Amellett, hogy ez a rész könnyesre röhögtetős volt számomra, nagyon tanulságos is, és ráébresztett erre a vívódásra, ami eddig csak lappangott bennem. Így meg kellett hoznom a döntést, amit már az elején is beszéltem. Ennek következtében a Star Wars nyert, és nálam eldőlt: abszolút és megrendíthetetlen dogmatikus Star Wars-fan vagyok! A Gyűrűk Ura trilógiát meg egyszerűen csak szeretem, és kimagaslóan imádom, akárcsak a The Godfather, vagy a Matrix filmeket. De én Tenebra vagyok, Sith, és az Erő engem szolgál. Válassz engem, és megmutatom az igazi hatalom nyitját! EVIL Egy nap ismét mi fogjuk uralni a Galaxist! Muhahahahahaaa! Középfölde meg már a spájzban van.

Ettől függetlenül persze próbálom kutatni Melkort (Morgoth), és Sauront, mert e két sötét úr mélységes csodálattal tölt el engem. Tehát végülis ugyanúgy érdeklődök a Gyűrűk Ura iránt, csak ezentúl nem mondom, hogy rajongója vagyok.