A cég akkor már maga mögött tudott néhány igen szép sikert, persze mind a jó öreg SCUMM motorral készült: Maniac Mansion, Zak McKracken, Monkey Island 1-2, Day of the Tentacle, és még lehetne sorolni. Szóval a Sam & Max már érett darab volt, de csak technikai értelemben - a tartalom ugyanis olyan tömény idétlenséggel büntetett, ami Monty Pythonéknak is becsületükre vált volna. A játék a hasonlóan debil eredeti Sam & Max-képregényeket dolgozta fel, amiket Steve Purcell írt a nyolcvanas évek végén. Purcell a mostani S&M-játékok kiadójának oldalára is készített egy képregényt, érdemes elolvasni itt (a szövegbuborékok akkor jelennek meg, ha az egyes képekre visszük a kurzort). A művet a legrangosabb képregénydíjra, az Eisner-díjra is jelölték. No, de kicsit elkanyarodtam, a 93-as játékot akartam dicsérni. Íme a klasszikus első hét perce, óriási poénokkal. Mekkora már, hogy végül ott hagyják a csajt... és az is vidám, ahogy Max szó szerint kiszedi az információt a macskából.