- Felkészülni fiúk! Gyerünk, nincs sok időnk!
A katonák lassan felálltak. Mindenki beakasztotta a karabinerét, amely automatikusan kioldotta az ejtőernyőjüket kiugrásnál. Red az egyik az ujját ropogtatta, idegesen. A hadnagy ránézett, mire abbahagyta. A hadnagy az ajtó felé bökött, majd beszélni kezdett.
- Nos, itt vagyunk. Első bevetésen. Mindenki ismeri a feladatunkat! Mindenki tudja, hogy kell ugrani! Mindenki azért jött el hogy
be rúgjon néhány nácit! Gyerünk! A hűvös éj ellenére Red izzadt. Az ugrató tiszt felemelte a kezét.
- Sok szerencsét fiúk! Ne hozzanak szégyent a nyolcvankettedik légi hadosztályra!
A lámpa zöldre váltott. Red hátán végigfutott a hideg. „Bolond vagyok.”A hadnagy hátrafordult, és elmosolyodott.
- Mi van Red? Izgul?
„Bolond vagyok.”
- Nem, uram!
„Teljesen megőrültem.”
- Akkor kövessen!
„ Bolond vagyok. Teljesen bolond.”
- Igen, uram!
A következő pillanatban a hadnagy kiugrott, és Red is utána lépett, szorosan behunyt szemmel. A hűs éji szél belecsapott az arcába. „Istenem, miért nem a gyalogságba léptem?” Rántást érzett, ahogy az ernyő kinyílt, és a zuhanása lassult. Sóhajtott. Fölötte a gép már messzebb járt, és sorban katonák ugrottak ki belőle. Kinyitotta a szemét, és a földet látta maga alatt. Kicsit jobbra irányította az ernyőt, és kezdte jobban érezni magát. „Mintha az egész világ fölött lennék… És tényleg ott vagyok.” Elmosolyodott. Nem messze tőle egy másik amerikai esett a föld felé, amely vészesen közeledett. A lábát a tanult pózba emelte, és várta a becsapódást. Egy mező volt alatta, melynek szélén egy kis parasztház állt. A talaj egyre közeledett, és végül Red elérte. A becsapódás kemény volt, és Red eldőlt. Az ejtőernyője a földre esett, és ő gyorsan leoldotta magát. Hirtelen megrohanta a fáradság, és a hátizsák, valamint a felszerelés súlya egyszerre ránehezedett. Felnyögött, és káromkodott. „A francba is! Bolond vagyok!” Lassan feltérdelt, és a hátán lévő fegyver után nyúlt. Az M1 Garand, ami a hátán volt, megütötte a lapockáját. A kezébe vette a fegyvert és lassan a ház oldalához lépett. Gyorsan körülnézett, majd ellenőrizte a pozícióját. Betéve tudta a környék térképét, és azt is, hogy a találkozási pont északra van, párszáz méterre. Átmászott a kerítésen és elindult a céljához. Az út eseménytelenül telt el, és hat-hétpercnyi járás után már oda is ért, a mezőre, ahol már négyen vártak rá. Azok biccentettek, és vártak. Fél óra után végül megjött mindenki, és két tucat katona álldogált a réten. A hadnagy egy kőre kiteregette a térképét, és még egyszer utoljára elmagyarázta a feladatokat.
- Tehát, fiúk, itt, és itt le kell csapnunk két légvédelmi ütegre, amelyek megnehezíthetik a bombázásokat reggel. Kettéválunk, és a két löveghez megyünk. A két löveg egy fontos hidat véd, amelyen keresztül náci tanok érkezhetnek erősítésként. Ha a hidat elfoglaljuk, és megsemmisítjük, a tank-hadosztály nem juthat át! Ez nagyon fontos! Épp ezért, ha a két löveg megsemmisült, a híd felé vesszük az irányt, amely a Charlie – kettő koordinátákon van. Megvárjuk az első tankot, és amikor már rajta van, a levegőbe repítjük az egészet! Világos? Helyes! Akkor gyerünk!
Red a puskáját markolászva követte a szakaszát, amit a hadnagy vezetett. Huszonöten gyorsan átkeltek egy kis patakon, majd megközelítették az üteget. Az egy kis dombon helyezkedett el, melyet több, kisebb-nagyobb domb vett körül. A szakaszt a hadnagy szétválasztotta, és háromfelé váltak. Mindhárom csapat egy-egy dombra ment fel, hogy onnan rohamozzon. Red, és nyolc társa egy kicsit magasabban voltak az ütegnél, néhány fa alatt. A hadnagy ott volt Red mellett, és látcsővel nézte az kis tábort. Red, szabad szemmel is jól látta azt. Három kicsi sátor volt, és egy négycsövű, az ég felé irányuló nagy üteg. Az egyik sátor előtt egy őr állt. Unatkozva rugdalt egy követ. A hadnagy odahívott magához három tapasztaltabb katonát, és magyarázott nekik egy kicsit, majd azok halkan leereszkedtek a domboldalon, az őr mögé. Red felemelte a puskáját, és várt. Nem volt benne biztos mi fog történni, de abban biztos volt, hogy semmi jó az őr számára. Komoran elmosolyodott. A katonák szétváltak, ketten egy-egy sátorhoz lopództak, míg az utolsó az őr mögé osont. Rednek úgy dobogott a szíve, mintha ő állna ott. Aztán lent hirtelen történtek az események. A katona egyik kezét a német szájára tapasztotta, míg a másik kezével a kését használva elvágta a torkát. A vér felbugyogott a német torkában, majd kifolyt a vágáson. Az elernyedt, és meghalt. Az amerikai halkan lefektette a földre. Gyorsan odalopódzott az utolsó sátorhoz, és a késével felvágta a sátor egyik oldalát. A másik kettő ugyanazt tette. Gyorsan előhúztak egy-egy gránátot, és becsúsztatták a résen. Gyorsan felálltak, és elrohantak. Az egyik sátorból motozás hallatszott, majd egy kiáltás.
- Granate!
A sátrak hirtelen felbolydultak, de már későn. Red a szeme elé kapta a kezét, ahogy a sátrak eltűntek a három lánggömbben. A távolban egy robbanás jelezte, hogy a másik osztag befejezte küldetését. A hadnagy intett az egyik embernek, aki odalépett a löveghez, és néhány percnyi motozás után egy rúd robbanóanyagot helyezett a lövegre. Élesítette, majd hátralépett, és végül visszaszaladt a hadnagyhoz. Az intett, hogy mindenki bukjon le, és végül, egy perccel később az egész löveg eltűnt egy robbanásban. A hadnagy jelzett, mire elindultak a híd közelében fekvő találkozási ponthoz. A gyaloglás rövid volt, hisz a híd a közelben állt, és a másik szakasz már ott várt rájuk. A hadnagy magához intett négy embert, majd megmutatta nekik, hova helyezzék a tölteteket, a hídon. Végül, mire ezt befejezték, a hadnagy megmutatta hol álljanak lesbe az emberek. Red egy bokorba bújt, amely az út mellett volt, a hídtól száz méterre. Mindenki elhelyezkedett, és felkészült. Három óráig vártak, és végül megvirradt. Fölöttük bombázók suhantak el, alaposan megszórva a fontosabb pontokat. Red unatkozott, de főleg ideges volt a közelgő támadás miatt. „Francnak kellett ez a szaros háború! Francnak kellett idejönni!” Végül, halk zúgás hallatszott a távolból, amely egyre erősödött. A kiküldött megfigyelő rohanva érkezett vissza, és egyenesen a hadnagyhoz futott. Red a közelben volt, és hallotta, ahogy a felderítő lihegve, elfulladó hanggal beszámol az ellenségről.
- Uram! Jönnek a tankok… Jó sok… Legalább egy tucat, és vagy… Huhh… húsz gyalogos…
- Rendben, katona! Irány a fedezék! Készüljön fel!
- Igen uram!
Red felkészült, és ahogy a tanok, majd a gyalogság elhaladt előtte, egyre idegesebb lett. „Remélem, nem hallják meg a szívdobogásom.” A katonák beszélgettek, ahogy vonultak, és néhány a tanokon ült. Végül, az utolsó is elhaladt Red előtt, és ez már azt jelezte, hogy mindjárt a hídra érnek. Red felkészült, és erősen szorongatta a puskáját. „Bolond vagyok.” A robbanás megrázta a tájat, és a híd egy darabja Red előtt egy méterrel csapódott be, majd megállt. A tanok felől sikolyok és kiabálás hallatszott, majd megszólaltak az amerikai puskák. Többen felsikoltottak, és megpróbáltak fedezékbe vonulni, a tanok másik oldalán, ahol viszont egyből tüzelni kezdtek a lesben álló katonák. A németek teljesen megzavarodtak, és mire egyáltalán a fegyverükhöz kaphattak volna, már egy tucatnyian a földön feküdtek. Heten álltak még, és tüzelni kezdtek, vaktában az út széle felé. A tankok megpróbáltak elindulni, de elöl a roncsok elállták az utat, míg hátul az utolsó Pz II-es tank szerencsétlenkedett a fordulással. Hirtelen a hadnagy felpattant hátul, és egy gránátot hajított a tank lánctalpához. Gyorsan visszaugrott a fedezékbe, és mire végül a tank félig megfordult, a gránát felrobbant, és a lánctalpa leszakadt. A tank tetején felpattant a lőtorony ajtaja. Egy, láthatólag pánikban lévő katona ugrott ki belőle, és közben füst dőlt ki a lyukon. Egy második ember bukkant fel, láthatólag egy tiszt és a menekülő után kiáltott, köhögve.
-Halt!
Red ösztönösen megmozdult, miközben csak egy dologra tudott gondolni. „Istenem. Meg fogok halni! Bolond vagyok.” Ösztönösen kiugrott a bozótból, és a híddarab mögé ugrott. Mögötte többen felpattantak és tüzelni kezdtek a menekülőre. Red felugrott, és látta, ahogy a menekülő, olajfoltos egyenruhájú katonát eltalálja két golyó, megpördült a tengelye körül, és elterült a földön. Red felemelte a fegyverét, és a tisztre lőtt. Az első golyó a kinyitott ajtót találta el, amely gellert kapott, és elszállt. Ismét lőtt, és a tiszt felkiáltott, a vállához kapott, majd a tankba bukott vissza. Red visszavetődött a fedezékbe. A németek között teljes pánik tört ki, már csak ketten voltak talpon, és mindketten Red felé menekültek. A hadnagy ismét felbukkant, ezúttal kicsit előrébb, és egy tankra mutogatott, amely lassan megfordult, és a bokrok közé kezdett tüzelni. A bozótból egy katona tűnt fel, vállán egy bazookával. A társa már mögötte rohant. Betöltötte a fegyvert, és megütögette a vállát. A bazooka elsült, és a rakéta egyenesen az egyik tankba csapódott. Átütötte az oldalát, és felrobbant. A lyukból füst szivárgott ki, és a tank nem mozdult tovább. A két amerikai visszaugrott a bozótosba. Közben a két menekülő náci elérte Redet, majd továbbrohantak, anélkül, hogy észrevették volna őt. Az egyik lábát szétlőtték a bozótból, mire az felsikoltott, és a földön hempergett, szilánkosra tört lábából dőlt a vér. Red felemelte a fegyverét, és az utolsó menekülő után lőtt. Az felbukott, de rohant tovább. Red célzott, és ismét lőtt, mire az felbukott, és nem mozdult. Ismét kinézett a fedezékből, és a pusztulás képeit látta. A tucatnyi tankból már hét megbénult, vagy elpusztult, míg a maradékból sorban füstölték ki az embereket. Az egyik tank hirtelen elindult, nekiment egy másiknak, amiből épp kimenekültek a vezetők, és lelökte őket a földre. Megfordult, ám közben átmentek egy, a földön fekvő németen, aki sikoltozott, ahogy a csontjai ropogtak, majd elhallgatott. A tank begurult a bozótosba, de beleesett félig az árokba, ezért beszorult. Forogtak a lánckerekek, de hiába. Oldalról hirtelen egy rakéta süvített a tankba, végleg megállítva azt. Red lihegve dőlt le, hátát a kőnek támasztva, és hirtelen fáradtság tört rá. Mögötte elhalkultak a harc hangjai, és Rednek elege lett az egészből. „A francba is! Bolond vagyok! Teljesen bolond.”
Cikkek a közeljövőben nem nagyon várhatóak, mert nincs miről írni, talán egy CoD4 lesz, majd meglátjuk, mindenesetre nem hamar, mert hétvégén osztálykirándulás.
