District 9 filmkritika

Peter Jackson már a Gyűrűk Ura első részével bebizonyította számomra, hogy ért a választott mesterségéhez. A Gyűrűk Ura készítésekor a következőket nyilatkozta: „Az Oscar-díj megkapása karrierem legnagyobb pillanata lenne. A Gyűrűk Ura filmeket azonban nem az Oscarért készítem. Hanem a közönségért.” Ebben az egy mondatban benne van saját hitvallása a filmkészítésről. Olyan filmeket akar rendezni, menedzselni, amelyekben nemcsak ő, hanem a közönség is örömét leli. Ha meg a filmen el is lehet gondolkodni, ha van mondanivalója, akkor az egy plusz pontot jelent. A District 9 című mozi ebbe a kategóriába esik.

A rendezőként eddig ismeretlen Neil Blomkamp olyan filmet rendezett, amiért érdemes kifizetni a mozijegy árát. Munkája olyan kérdéseket feszeget, amelyek végigkísérték az emberiség történelmét: idegengyűlölet, és az arra adott reakciók, hitek és hiedelmek, melyek régen megmagyarázták az emberek cselekedeteit.

A film különlegessége, hogy ezt a sci-fi akciófilmet a rendező egy áldokumentumfilm bőrébe bújtatja. Ez egészen különleges ízt ad a produktumnak, hiszen a blockbuster filmkészítésben nem mindennap alkalmazzák ezt a módszert. A film elején így ismerhetjük meg az alapszituációt: szociológusok, katonai szakértők, egyetemi tanárok rövid interjúiból megtudjuk, hogy 28 évvel ezelőtt egy idegen űrhajó megjelent Johannesburg fölött, ott állt egy ideig és nem tett semmit. Nem támadta meg a Föld legnagyobb városait, ahogy azt láttuk a Roland Emmerich rendezte Függetlenség napjában (bevallom, a District 9 előzetesét látva feltámadt bennem a gyanú, hogy egy hasonló idegen faj elpusztítja a Földet film lesz. Szerencsére nem az lett). Emberek egy csoportja behatol az űrhajóba, ahol egy rakás halott idegent, és még több túlélőt talál. Őket telepítik le Johannesburg District 9 elnevezésű gettójában. Azonban az emberek nem tudják/nem akarják elviselni a nem földi lényeket, így az ember-idegen kapcsolatok ápolására létrehozott MNU nevű szervezet elkezdi kitelepíteni az egyszerűen „prawn” névvel illetett idegeneket. A konfliktus így elkerülhetetlen…

A történet azonban nem ilyen egyszerű, és a mindössze 29 éves rendező olyan elemeket vitt a történetbe, amelyeken még napok múlva is elgondolkodik az ember. Ki lehet-e tiltani az emberek által lakott városrészekből a nem embert? Meg lehet-e engedni a genetikai kísérleteket egy emberen, hogy azzal elpusztítsák az idegeneket? Hogyan reagálja le az ember, és családja az olyan szituációkat, melyek merőben megváltoztatják az életüket? És egyáltalán, meddig terjedhet az embernek azon tulajdonsága, hogy ő akar lenni az egyeduralkodó a Földön?

Johannesburg, és az afrikai gettó mindehhez tökéletes alapot ad. Az emberiség történelmét már számtalanszor végigkísérték a kitelepítések, és az ehhez kapcsolódó dolgok. Elég csak a lengyelországi zsidó-gettóra gondolni, mely a második világháború alatt olyan méreteket öltött, hogy előbb-vagy utóbb tömegével haltak meg az ott élő emberek, de ugyanígy lehet említeni az 1990-es évek közepéig fennállt dél-afrikai apartheid rendszert. Ahol pedig nyomor van, ott szükségszerűen megjelenik a feketekereskedelem. Ebben a filmben mindezeket bemutatják. A feketepiac vezetőjét egy „nyugdíjazott” fekete hadúr tölti be, akinek ha a kedve úgy tartja, simán levágja egy fejszével az idegen karját, mivel hite szerint az ellenség húsának megevése meggyógyítja és erőssé teszi elfogyasztóját…

A filmben játszó színészek mind-mind ismeretlenek. Egyetlenegy nagy nevet sem lehet látni a stáblistán, nem találkozunk sem Matt Damon, sem Jennifer Aniston nevével. És ez jó is. Így az alakítások sokkal hitelesebbek, különösen a főszereplőé, Sharlto Copley-é. A film az ő vállán megy el egészen a végkifejletig. Egyszerű embert alakít, aki szereti a feleségét és a munkáját. Azonban amikor megtörténik a lehetetlen, egyetlen célja van: hogy túléljen.

Az utóbbi pár hónapban több olyan sci-fi akciófilmet is bemutattak a mozik, melyek hatalmas költségvetéssel készültek. Ilyen például a Terminátor Megváltás a maga 200 millió dolláros büdzséjével. A District 9 mindössze 30 millióból készült, de az alacsony költségvetés szerencsére nem negatívan befolyásolja a mozit. A film nagy részét kézikamerás jelenetek töltik ki, nincs egyetlen olyan jelenet sem, amelyben ne jelenne meg az idegen űrhajó.

A film tempója magával sodorja az embert, és mire véget ér a két órás műsoridő, rájövünk, hogy a töménytelen mondanivaló nélküli akciófilmek helyett sokkal inkább ilyen filmeket kéne készítenie Hollywood-nak. És bár a film tartalmaz néhány logikátlanságot, mindenképpen a „nagyon erősen ajánlott a megnézése” kategóriába tartozik. Eddig az év legjobb filmje.