Dennis Williamset ugyanis hat évvel korábban már elítélték, mert kiskorúakról terjesztett szeméremsértő anyagokat, magyarul pedofil tartalmakért. Az aggódó anyuka ezek után haladéktalanul értesítette a helyi rendőrséget.
A rendőrséggel együttműködve immár a nyomozókkal karöltve mégis megszervezték a "személyes találkozót", ahol aztán letartóztatták a bűncselekménnyel vádolt férfit.
A helyi rendőrség szerint Williams addigra már tömegesen kereshette a fiatalkorú lányok ismeretségét az interneten, ezért külön felhívást és figyelmeztetést tettek közzé a szülőknek, hogy mindenki legyen óvatos, és ellenőrizzék gyermekeik partnereit közösségi oldalon. A grooming, vagyis a bűnelkövetők által a szóbajöhető áldozatok feltérképezése, behálózása és becserkészése sajnos nagyon is gyakori jelenség.
A "mit tehetnek a szülők" kérdésre nem lehet egy mondatos sablonválasszal felelni. A szakemberek szerint az egyértelműen nem segít, ha például a szülők de facto megtiltják gyermeküknek a Facebook regisztrációt, hanem sokkal hasznosabb engedni és megbeszélni a szabályokat. A tiltás mindig kontraproduktiv, és ha például már minden osztálytársának van (néha persze csak trükkösen, hiszen 13 év alatt elvileg valós életkorral nem is lehetne regisztrálni), akkor aki kimarad, az nem akar "lúzer" lenni. Ez pedig egy nagy mozgatóerő a gyereknél, hiszen nem akarnak kimaradni az osztálytársak "flow"-jából.
A teljes tiltással egyébként pont azt érik el, hogy később ne velük beszélje majd meg az online életét, ezt pedig a szülőknek kell világosan megérteni. A nagy tiltások után viszont ha titokban mégis megy a Snapchatre, Ask-FM-r, Tumblr-re és hasonlókra, amikről a szülők sokszor azt sem tudjak mi az, akkor pedig ezzel teljesen kikerülhet a látókörükből.
Mindegy hogyan éltek a szülők régen, a gyerek nem akar a múltban élni, neki az itt és mostban, ebben az internetes kütyüvilágban, közegben kell okosan és szeretettel segíteni. Hiszen nekik már a számítógép, az internet nem eszköz, hanem élettér.
A jó oktatásoknak - amit már első osztálytól érdemes tartani - például éppen az a lényege, hogy a gyerekeknek megmutassa, a saját tudásuk a védelem. Ha vannak minták, lefektetett szabályok, akkor sokkal jobban működhet ez.
Ha megbeszélik, hogy például ha valamit fel akar tölteni, előtte kérdezzen; a lakásról sose töltsön fel képet; ha nyaralni mennek, ne jelezze előre; vagy ha valaki ismerősnek akarja jelölni, visszaigazolás előtt kérdezze meg előbb a szüleit, stb.
Emellett a szülőknek is muszáj volna megtanulni, hogyan segíthetnek okosan a gyereküknek. És nekik is meg kellene barátkozni az élethosszig való tanulással, tanulni, érdeklődni, ha valódi segítő partnerek akarnak lenni, maradni.
Kisebb gyermekek esetén még hasznos lehet, ha szűrőszoftver, illetve valamilyen gyermekfelügyeleti program segítségével szűrik, ellenőrzik illetve szabályozzák az internetes kapcsolatot, ám az ilyen szűrő program hatékonysága maximum 8-10 éves korig ér valamit, hiszen utána már kikapcsolhatja, megkerülheti, vagy az osztálytársakhoz átmenve, mobilnetről barmit elérhet, ott már nem lehet tiltani, ám sérülni ott is tud.
Emiatt idővel át kell vegye a szűrés helyét a megelőzés, a "saját tudásod a hatékony védelem" elve, vagyis a biztonságos internethasználattal kapcsolatos tudás elsajátítása. Ha így döntök ez történhet, ha úgy döntök az történhet, ha bajban vagyok ide fordulhatok, ha a barátom van bajban, akkor hogyan segíthetek, stb. Ezért inkább ezeket az ismereteket kell minden gyereknek átadni, megmutatni a lehetséges veszélyeket, és a szülőkkel pedig az online életet rendszeresen megbeszélni.
Ha pedig a gyerek időnként mégis hibázik, nem durván leszidni, vagy teljesen eltiltani kell, különben végleg bezárkózik, hanem türelmesen és szeretettel megmagyarázni, pontosan mi volt a hiba, és hogyan lehet ezt máskor jobban csinálni. Egy biztos, ez nem egyszerű feladat, de más út nincsen.
