Javasolt zene az első blokkhoz:
Vakító nappal. A barátságtalan fényt töredezett országút-maradvány erősíti fel. A festések még látszanak rajta. Sárgás-kopott szutykos fehér csíkfoszlányok. A repedések közt beteg növényszerűség tör felszínre. A gaz vöröses színben kúszik a piszkos aszfaltromra. Kettétört felüljáró szeli át és egy kisebb kanyar töri meg a messzeségbe tartó utat.
Keletre kopár táj. Baloldalt egy hatalmas épület romja emelkedik ki a többi omladék közül. A bejárat felé vezető lépcsők egybeolvadva. A tetőszerkezet teljesen eltűnt. Monstrum üvegablakai kitöredezve. Két nagy táblát engednek láttatni, előttük valami lejáróféle, melyet betemetett a salak.
Átellenben, tőle jobbra még nagyobb palotaszerűség. Vagy hát a nyoma. Egy elképesztően nagy repülőgéphez hasonló roncs áll ki az innenső felén levő dobszerű kupolájából. A többi részét körbeölelte a gaz.
Távolabb alig látni valamit az élénk szél miatt, mely fel-felkorbácsolja a portengert. Fa nincs, a kórók pedig nem akadályozzák a természet munkáját. Kavarog a tejeskávészínű homok.
A másik irányba, Nyugatnak haladva az egykor széles főutat olvadt kőzetek és törmelékek fedik le nagyrészt, alig egysávosra szűkítve azt. Kétoldalt termetes vasbetonok és téglák alkotta bizarr konstellációk árulkodnak az egykori feltehetően magas épületekről. Néhol még látszanak az üzletek kopott cégtáblái. „Pékség”, „Pizza”, „Újságárus”, „…BA)” és mások. De a helységeket már csak szürke kőzet és a hamu tölti ki. Jobbra hirtelen egy óriási üvegszörnyeteg tűnik fel. Szörnyeteg, mert ripityára tört szilánkokból és apró résekből áll.
Lejáratok és hatalmas, négyes kereszteződés tárul fel előrébb. Bizarr kutyaszerűség húz elő egy csontvázat a mélyből. Illetve a feltehetőleg emberi csontokon még van némi hús, bizonyára arra fáj a foga. Nem tűnik túl réginek.
Motorzúgás, hatalmas dobogás. Kerék csikorog az egyenetlen aszfalton és lovak patája veri fel a port.
(e szekvenciákhoz a következő zene javasolt: )
A kereszteződésben szarvasok tűnnek fel. Vagy inkább őzek? Agancsuk helyén csonkok látszanak csupán. Bőrük az előbb látott kutyáéhoz hasonlóan szőrfoltos. Friss, fekélyes sebek mindenütt testükön. Az öt-hat őzt pár oroszlánféleség üldözi. Sörényük fejük búbján eltűnt, kopasz és véres halántékuk látszik ki. Az egyiknek nincs álla, csak felső fogsora. Egy másiknak a lábait nem fedi hús, sárgás-feketés csontjain fut. Vagy inkább biceg. A kutya felnéz az általuk keltett robajra, és ijedten old kereket, hátrahagyva prédáját. A tűző Napra rohan a lejárót fedő épületrom árnyékából. Pár száz métert tesz meg a merőleges úton, de bőre mintha égni kezdene.
Sínek haladnak át ezen a töredezett aszfalton. Igaz, amerre az oroszlánok nyargaltak, nyoma sincs már, de erre még megmaradtak. Rémesen deformáltak, egy darabon fel is púposodtak kaput képezve. A menekülő jószágra az egyik bolt-rom zugából sötét árnyak támadnak. Farkasfélék. Fekete szőrük tépett, hátukon hatalmas púp. Fürgék. Gyorsabbak a kimerült kutyánál, aki megpróbál visszafelé menekülni. Késő. Húsába fogak vájnak. Egészségtelen és meggyötört bőre alól sűrű, sárga folyadék buggyan ki. Talán a vére lehet. Leterül, egy hangot sem ad ki.
Motorzúgás, hatalmas dobogás. Kerék csikorog az egyenetlen aszfalton és lovak patája veri fel a port. Egy autó zötyög végig a törmelék-házak alkotta szűk utcán, a kereszteződés felé közeledve.
A farkasok a kutya tetemét zabálják bőszen. Könnyen tépik szét a foszlásnak indult húst. Mintha többnapos hullát boncolnának.
Tőlük balra egykori buszmegálló roskadt maradványai és feldúlt virágágyassal, összetört padokkal teli tér groteszk torzója, háttérben egy bedőlt tetejű és masszává olvadt épülettel. Koszos táblája kandikál ki a kőzetek közül, rajta „Li…” felirat még kiolvasható. Ócska ajtaján egy emberi fej kuksol kifelé. Az illető arca annyira szutykos, hogy kaméleonként simul környezetébe. Fején szakadt usánka, mocskos arcán napszemüveg, testét tépett bőrkabát fedi. Groteszk látványát hatalmas bojtos szakálla fokozza. Kitör az épületből. Hátán rongyos batyuja ugrál futás közben. Kiesik belőle néhány kacat, de nem törődik vele, vissza se les. A rom előtti tér-maradványon tátongó lyuk, egykori lejáró felé veszi az irányt. A hajdan széles lépcsők mind egybetolódtak, és most a törmelékkel együtt csupán szűk, sötét rést hagytak, melyen egy gyerek is alig férne be. A fickó bejáratott övező gerendákhoz fut, ott húzza meg magát. A kereszteződés felé fordul, ki-kitekint. A farkasokat kémleli. Idegesen oldalra rántja fejét, majd hátra néz, amerre az oroszlánok is mentek. Valamit előkotor pakkjából. Mobiltelefon-szerű készülék. Recsegő hangot ad ki. Kijelzőjén egy skála, félkörben, melyen mutató ingadozik. A férfi visszadugja zsákjába gyorsan. Egy lefűrészelt, duplacsövű sörétes puskát vesz elő. Luparaféleség, mint a szicíliaiaknak. Két töltényt helyez bele. Kibiztosítja. Kilövi magát a feltorlódott sínekkel övezett út irányába.
Motorzúgás, hatalmas dobogás. Kerék csikorog az egyenetlen aszfalton és lovak patája veri fel a port. Egy autó zötyög végig a törmelék-házak alkotta szűk utcán, a kereszteződés felé közeledve. Kész roncs. Gumijai keskenyek, nem erre a terepre valók. Szélvédője, ablaki rég kitörtek. A rozsda megette már. Puskagolyók ejtette sebek terítik be külsejét. Motorháztetője nincs, az alkatrészek meztelenek. Elől-hátul füstöl. Oldalába furcsa szimbólum hegesztve, mintha egy virágot ábrázolna. Nehezen veszi a métereket, minden egyes zöttyenésnél a szétesni látszik.
(Innentől a következő zene: )
Paták dobogása. Hatalmas robajjal ütődnek az egykori országúthoz. Néhol fel-felszakad a szétmálló szurok. A hét lovas kegyetlen iramot diktál. Ketten fej-fej mellett haladnak a rozoga járgánnyal, a többiek hátul maradnak. Az állatok a kutyához, farkasokhoz, őzekhez és oroszlánokhoz hasonlóan fura szerzetek. Sörényük nincs, szinte teljesen kopaszok. Ám pofájukat, lábukat és mellkasukat páncélszerűség fedi, és patkójuk is különlegesnek tűnik. Náluk talán csak gazdáik bizarrabbak. Mind valami dolmányban, vagy inkább szőrmében ülik hátasaikat, némelyiknek fején oldalt prémes süveg. Egy-kettőnek (mint a középen lovaglónak) fura frizurája látszik: egyiknek taréja van, másik pedig teljesen kopasz, kivéve a nagy copfját. Sűrű harcsabajszuk a sebességtől arcukhoz tapad. Napszemüveget viselnek valamennyien. Oldalukon kard vagy inkább szablya, aranyos markolattal. Kezükben gépfegyverek, sörétes puskák. A két oldalsó a kivétel, ők egy-egy zászlót tartanak. Az iszonyú tempó és erős szél miatt nem látható jól a mintázat, a betűk és a szimbólum is elmosódik. Narancsos és kékes színfoltok cikáznak a vágtában.
Sörétek csapódnak az autó hátsó üvegnélküli ablakába. Felszakítják az ülés kárpitját és a felnit. A sofőr, aki szintén napszemüveget visel és furán hátranyalt haja, lehúzza fejét. Körülveszik két lovas. A sebhelyes pofájú, szegecses-bőrdzsekis fickó alig kerüli el a söréteket, de még így is kap belőlük combjába. Egy kispisztolyt vesz elő, mely vörös sugarat köp ki magából. Egyik támadóját leviszi. Sőt, átmegy rajta, és az oldalsó épületbe csapódik, ripityára zúzva azt. Az üldöző felismerhetetlenségig szétszakad, ahogy a robajból hirtelen elbukó ló maga alá temeti. Középen nyargaló vezetőjük további kettőnek ad jelet, és maga is tüzet nyit gépfegyveréből. A golyók felszántják a kocsi tetejét.
A sofőr kétségbeesetten rántja a kormányt ide-oda. Hamarosan azonban a farkasokhoz ér. Előtte egy menekülő, napszemüveges férfi fut át puskával kezében. Egyikőjük sem tud megállni. Farkasok repülnek át a meztelen szélvédőn, a sofőr arcába vér és húscafatok szóródnak. A levegőben megperdül a gyalogos is, sörétese beesik a motorházba. Ijedtében éles irányváltást végez. Elüti a mellette nyargaló lovast. A hatalmas állat átperdül a járgányon. Majdnem feldönti. Gazdája nyakát töri és nekivágódik a buszmegálló maradványainak.
Sikerül egyenesbe hozni a járgányt. Az üldözők vezére szitkozódik, és társaival kiabál. Az egyik zászlótartónak int, aki kirántja kardját és valamit kapcsol a ló nyakán. Még nagyobb sebességgel vág előre. Közben társai golyózáport zúdítanak az előttük haladó járműre.
Mellé ér ismét egy. A sofőr megint lőne, de ezúttal a zászlótartó kivédi. Roskadt templom tornyába csapódik az üldöző helyett, keresztje fordítva szúródik a járdába. „…ránia” – jelzi egy felirat egy arrébb levő olvadékromon, mely előtt koszos alvadt vér színű szakadt szőnyeg nyújtózkodik.
Az autós ismét tüzelni készül, de fegyvere csődöt mond. Szentségel. Egyik kézzel a kormányt tartja. Másikkal az irattartóban kotorász. Mindenféle kacat zúdul ki onnan. Halálfejes bólogató bábu, egy koszos trikolor zászló (vörös, fehér, de hogy kék, fekete vagy zöld-e, nem vehető ki), egy ötágú csillag alakú kitűző. Végre talál egy hagyományosnak tűnő pisztolyt. Közben kocsija fél tetejét felszakítja a mellette vágtató kardjával. Az autó tulaja kétségbeesetten viszonozza talált fegyverével. Arcán kétségbeesés és düh keveredik. Főleg, hogy lepattannak támadója gúnyjáról a golyók. Még egy kardcsapás, és az egész tető elválik a járgánytól. A sebesség miatt piheként száll tova és csapódik be egy újabb kereszteződésnél az egyik épületromba, jobbra. A rozsdás „Ördög…” feliratú tábláját találja el, melyet már így is alig tartott valami. Most leesik végre.
A merőleges utat járműroncsok tömkelege teszi járhatatlanná. Buszoknak és villamosoknak tűnnek, de többé nem lehet őket megkülönböztetni. Rozsdásak, kék/sárga festésük csak foltokban látszik.
A hajszának hamarosan egy hatalmas kráter vet véget. A sofőr míg üldözőjét próbálja elintézni fedetlen járgányában, nem veszi észre, mi várja. Így belebombázik a jókora mélyedésbe, mely a széles utat teljes egészében elfoglalja. Akár egy iskola is elférne benne. A jármű majdnem felborul, átfordul a menetiránnyal ellentétesen. Bosszúsan próbálja egyenesbe hozni, de a lovasok körülvették. Reménytelenül gázt ad, és nekirohan az egyiknek. Defektet kap egy kiálló vasbeton-elemtől. Három keréken vánszorog tovább. Üldözői már nem is vágtatnak. A vezér utasítást ad. A zászlótartó elteszi a rudat, és kardját megmarkolva kecsesen üget a kocsi után.
Egy hatalmas, hosszan nyúló árokhoz érnek ki, bizonyára egy folyómeder volt valaha, minthogy egy szürkés-fehér híd vezet át rajta. Szemközt kopár, csupasz hegy, melynek tetején egy csonk látható – egykori szobor lehet. A környéken szinte pusztaság, pár centinyi téglahalom maradt csupán az épületekből. Még a szél által felkavart porban is több száz méterre ellátni. A távolban, a mederrel párhuzamosan, az innenső parton egy kupola rajzolódik ki. Tetejéből úgy látszik, valamilyen hosszú antenna nyúlik az ég felé. Az erre vezető útra kanyarodik rá a defektes kocsi. Alig vánszorog már. Nyomában a maradék öt lovas üget kényelmesen.
Nemsokára elérik a hatalmas kupolához kapcsolódó barokkos épületet. A tájhoz képest szokatlanul és feltűnően ép. A kastélyszerű objektum kétoldalt hosszú szárnyakban folytatódik. Régi lehet, de mintha valamilyen erőtér védené. Fényesség öleli körül, mely a tetőn magasló hatalmas antennából indul ki.
Az autó mellé szegődik a kardot tartó férfi. Kecses mozdulattal hasítja szét a kocsi köhögő motorját. A vezető szitkozódva rántja el, de már hasztalan. Az autó leáll. A fickó kiugrik belőle. Lába vérzik, alig biceg. Földre esik. Pisztolyával bíbelődik. A lovas fölé magasodik. Ám mikor ledöfne kardjával, a sofőr fejbe lövi. Társai erre felé nyargalnak. A vezető természetfeletti erőt nyer valahonnan, és felpattan a lóra a karddal. A kupolás épület felé nyargal. Gyorsan mellé szegődnek a lelőtt férfi társai és kitaszítják a nyeregből. Nagyot nyekken, talán még csontját is töri. Felszisszen, de nem áll meg. Mindent hátrahagyva, bicegve fut. Már nincs messze a hatalmas épület. A parthoz közeli bejáratához vágtat. De üldözői átlövik.
Földre zuhan.
Vért köp.
Kezére támaszkodik.
Feltekint a monstre ajtóra.
Reménytelenül szegi le fejét.
Gyomrán hirtelen penge hatol keresztül, mely a húst átütve a betonba fúródik. Hátára láb nehezedik. Lenyomja testét az összeolvadt aljzatra. A vezér áll fölötte. A sofőr már kilehelte lelkét. Elégedetten tekint körbe a vezető.
-Még egy rohadt komcsival kevesebb. – jegyzi meg elégedetten.
Társai helyeselve bólogatnak. Kulacsot vesznek elő. Először a vezérnek adnak. Vöröses folyadék csorog végig szájuk szélén amint mohón isznak.
Motorzúgás. Kerék csikorog az egyenetlen aszfalton.
A megmaradt négy lovas arcára fagy a mosoly. Balra tekintenek. A hídon szokatlanul nagy por kavarog.
Motorzúgás. Kerekek csikorognak.
-A… susulyka élet. Ez Gordon. – kiált fel az egyik.
A vezér utasítást ad. Fegyvert fognak. Töltenek. Az ajtót veri a megmaradt zászlótartó. A távolban a hídról a porból autók válnak ki. Egyre közelebb és közelebb érnek. Annyira marad idejük, hogy bevegyék magukat pár rom mögé. Tüzet nyitnak, amint feltűnik az első három. 5-6 kocsi hosszúságú oszlop nyúlik hátukból. Legyek módjára lepik el a lovasok golyói őket. Napszemüveges, az üldözötthöz hasonlóan hátranyalt hajú, bőrdzsekis figurák viszonozzák a fogadtatást az anyósülésről kihajolva. Mindegyik autó oldalán ugyanaz a virágszimbólum, mint a halott férfijén.
Robban a sörét, torkolattüzek csapnak fel. Az ellenállás hasztalan. Most az egykori üldözők a gyengébbek. Elfogy a töltény. A vezér támadásra szólít fel. Kardot rántanak az eszeveszett férfiak. Levetik csuhájukat, ami alatt páncél rejtőzik. A zászlótartó előveszi a lobogót.
Közben a hatalmas barokkos épület kupolájának antennája felizzik.
A kocsisor megáll, körülzárják a terepet. Időközben a kiszáradt folyómedren keresztül a hátuk mögé is beférkőztek a bőrdzsekisek. Artikulálatlan csatakiáltás a bekerítettektől. Nekirohannak az autósoknak. Azok némileg megilletődnek, de hamarosan tüzelni kezdenek.
Hatalmas villanás. Fülsüketítő szirénázás kezdődik a halott város minden irányából. A fegyverek lehullnak. Hirtelen mindenki fejvesztve rohan el a helyszínről. Még csak enyhe sebeket kaptak a lovasok, így ők is tudnak futni. Az előbb még együtt tüzelő napszemüveges-kocsis banda most egymást tapossa. Egyesek arra menekülnek, amerről a lovasok is jöttek. Mások Északnak, a kupolás monstrum mellett szaladnak el. Sokan a pár száz méterre levő lejáró felé veszik útjukat. Közelebb érve vasrácsok fogadják őket. Ketten-hárman is felpasszírozódnak a lendülettől a bejáratot elzáró akadályon. Kétségbeesetten próbálják kitépni helyéből a szerkezetet.
Az ég bevörösödik. Dörögni kezd és villámlani. Hatalmas elektromos kisülések csapnak le az egészségtelen vörös-sárgás felhőtömegből. Felizzik a levegő. Hőhullám söpör végig. Az egyik eleső lovas arca ordításra torzul. Elejti a zászlót, kezei maga elé tartaná. Szempillantás alatt porrá foszlik. A lobogóval együtt. Csak pillanatra látszik egy narancsos félkör és egy „…esz” felirat.
Az autók a levegőbe repülnek, mintha mágnes lenne az ég, majd visszazuhannak. Megolvadnak. Az ajtajukat díszítő, szegfűre hasonlító szimbólumok mind eltorzulnak.
Az egész táj vörösbe borul. Iszonyatos a forróság. A kupolás épületen minden környékbeli kőzet deformálódik. A közelben levő hidak megroskadnak, fémpilléreik felizzanak.
Csend.
Nem is csend: süketség.
Majd hatalmas robaj.
Fehér fény vakít el mindent.
Izzó táj marad hátra. Alig felismerhető roncsok mindenütt. Ruhamaradványok, köztük csupán szürke por. Emberi lényeknek nyoma sincs.
Az egyik közeli híd két pillére összeomlott. A tartóoszlopokon két-két mancs, valószínűleg valami állatszobor lehetett rajta valaha. A romok közül pár vésett felirat kivehető. „…échenyi …czhíd”. Egy másikon nagybetűvel olvasható: „BUDA és PEST”.
