Aki nem ismerné a játékot: itt arról van szó, hogy a történet bizonyos pontjain morális döntéseket hozhatunk, melyeknek következményei azonban nem csak a közvetlen jelent, hanem a távolabbi jövőt is befolyásolják, előre nem látható módon. Mikor ilyen "befolyásolt" eseményhez érünk, Geralt (a főhős) egy rövidke visszaemlékezésben idézi fel, miért is történnek úgy a dolgok, ahogy, melyik döntésünk is hatott vissza akkorra.
Ebben engem az zavart, hogy megtörte az illúziót, a játékot, és ahelyett, hogy második végigjátszásnál mondjuk magunktól vettük volna észre a változást, kaptunk egy ilyet: "Te figyu! Most jön a játék egyik nagy fícsőrje: most van elágazás, látod? Itt most! Hát nem tök jó?" Persze kicsit túloztam, de a lényeg ez.
A Deus Ex például annakidején ezt zseniálisan oldotta meg: ott is voltak lényeges döntések, több olyan is, amiről azt se tudtad, hogy döntés, annyira természetesnek, folyamatosnak tűnt, aztán második-harmadik végigjátszásra máshogy csináltad, és rádöbbentél, mikor másként alakultak a dolgok, hogy hoppá... Ettől a Witcher is jobb szerepjáték lehetne, mert így sokkal inkább azt éreznéd, hogy a világ csendesen alkalmazkodik hozzád, és nem azt, hogy akkor most A-t vagy B-t választasz. Mert mikor így az orrunk elé dugják, hogy mi miért történt, mikor volt változás, az kicsit rombolja azt az illúziót, hogy mi itt szerepjátszunk, egy világban élünk és tevékenykedünk. (Erről az illúzió-dologról egyszer talán írok egy hosszabb bejegyzést, összefogva azzal, hogy mi bajom a "modern" szerepjátékok nagyrészével.
) A Deus Exben volt például egy olyan jelenet, mikor bátyádra rátörtek a hotelszobába a rosszfiúk, ő meg rádripakodott, hogy menekülj ki az ablakon, majd ő ottmarad. Ha így tettél (elsőre miért ne tettél volna így?), akkor később bátyád holtan találtad. Ha mégis maradtál, és sikerült legyőznöd az ellenfeleket, akkor a bátyád életben maradt...
Félreértés ne essék: tényleg nagyon jónak tartom, hogy az egyes döntéseinknek távoli következményeik vannak. Tapasztalt szerepjátékosnak gondolom magam, és bizony gyakran előfordul, hogy egy döntés előtt mentek, majd megnézem, "mi lett volna, ha...". Ezt a lengyelek nagyon ügyesen áthidalták, elismerés érte, és összességében még a visszaemlékezések ellenére is simán pozitív a mérleg - a játékmenet ezen eleménél legalábbis. Csak lehetne éppen... pozitívabb.
