King's Bounty
Hétvégén kosaramba került egy King's Bounty. Ötezer forint volt újonnan, igényes csomagolással: DVD-tok, ráhúzva egy karton borító, plusz magyar kézikönyv. Aznap pár órát sikerült is játszanom vele, és úgy érzem, nem fogom megbánni, hogy megvettem. Tapasztalatok alant.
Szóval... Az eredeti King's Bounty a Heroes of Might and Magic sorozat előtt jelent meg, annak elődjének, ötletadójának is tekinthető. Mégis, mivel a Heroes-sorozat sokkal ismertebb, és mivel a 2008-as King's Bounty - The Legend sokban megőrizte az előd erényeit, ezért a Heroes-hoz fogom hasonlítani.
A fő különbség a játék alapvető műfajában jelentkezik: míg a Heroes körökre osztott stratégia volt körökre osztott taktikai harccal és lénymenedzsmenttel, addig a King's Bounty sokkal inkább egy szerepjáték körökre osztott taktikai harccal és lénymenedzsmenttel. Ha nem lenne világos (amin nem csodálkoznék ): itt egy hősünk van, aki egy nagy, viszonylag kötetlenül bejárható világban valós időben hajt végre küldetéseket, beszélget másokkal és vásárolgat felszereléseket. Ha a térképen (ami egyébként teljesen hasonló kinézetű mint a Heroes-sorozat, különösen a 3d-s, színes-szagos ötödik rész) megtámadunk egy ellenfelet (vagy ő támad meg minket), akkor a játék átvált a csatatérre, ahol körökre osztott csatában kell legyőzni az ellenfeleket a saját seregünkkel és a csatát háttérből figyelő hősünkkel.
Ez a csata hasonlít legjobban a Heroes-ra, annak is a korábbi, hagyományos részeire: az egységek a kezdeményezésük sorrendjében támadnak, üt az egyik, majd a másik visszaüt, a hősünk körönként egyszer varázsolhat, lehet várakoztatni, védekezni, elmenekülni, satöbbi. Pár apróságban különbözik csak: az egységek mindegyike tud szakaszosan mozogni: tehát előre küldöm két mezőt, majd lentre másik kettőt. Amíg van mozgáspontja, addig tud támadni, tehát például íjásszal vissza lehet vonulni 1-2 kockát (hatszöget), és onnan lőni. A csataterek kialakítása sokkal jobban figyelembe veszi a világtérkép helyzetét: a háttérben legtöbbször a térképen valóban jelen lévő tájrészeket is észre lehet venni (tavat, malmot, épületeket). Furcsa vonás, hogy a csatatereken időnként mindenféle különleges tárgyak (ládák, oszlopok, bálványok, méhkasok...) jelennek meg (mármint a csata kezdetén már ott vannak), amikkel kapcsolatba lehet lépni: a ládát kinyitni pénzért, kövekért, a bálványok elátkoznak, a robbanó hordót szétlőve sebzi a környékén állókat, stb.
A szerepjáték-rész természetesen elmarad egy "hivatalos" szerepjátéktól, bár a mostanában divatos "lightos" RPG-ket talán még így is meg tudja szorongatni itt-ott. A küldetések nem mindig lineárisak, időnként választhatunk többféle megoldás közül, például a zombi molnárt visszaváltoztathatjuk egy küldetéslánccal, vagy szimplán csak meg is ölhetjük. A küldetésekért tapasztalati pontokat kapunk, szintlépéskor választhatunk általában két lehetőség közül, hogyan fejlődjön hősünk. Emellett van egy képzettség-fa is, amin rúnák segítségével (ezeket szintlépéskor kapjuk és a pályán nagyritkán elszórva találhatjuk) képzettségeket nyithatunk meg a három ág valamelyikén. Elfelejtettem említeni, hogy három kaszt közül választhatunk induláskor: harcos, paplovag, varázsló. Hozzájuk kapcsolódik a három képzettségfa, amik között bizonyos mértékű átjárás is engedélyezett: mágusként például néhány harci képességet is megvehetünk, ennek korlátot csupán az szab, hogy kevesebb, az adott fához kapcsolódó rúnát kapunk szintlépésenként.
Seregünket mindenfelé elszórt árusoktól vehetjük, akik különböző készletekkel rendelkeznek: például a tolvajvezértől zsiványokat, martalócokat vehetünk, a királytól íjászokat és testőröket, a szellemhajóról zombikat és csontvázakat. A felvehető lények számát a vezetési képességünk határozza meg, ami szintén szintlépéskor és elszórt zászlók gyűjtésével növelhető, nameg a felszerelésünk is emelhet rajta. A világ szabadon bejárható, összefüggő - tehát nincsenek elkülönült pályák, amikkel végezve már nem mehetünk vissza.
Azt hiszem talán minden lényeges dolgot megemlítettem. A grafikához nézzetek szét a galériában: szép színes, inkább hangulatos, semmint részletes, cserébe a gépigény kellemesen alacsony. A zene kellemes nagyzenekari alkotás, a környezettől függően változik.
Összefoglalva tehát: aki a Heroes-sorozatban a várak menedzselését, a több hős szükségességét nem szerette, helyette inkább szerepjáték-elemekre vágyik, az próbálja ki mindenképpen! Demó itt