Első szint:
Ez egy klasszikus szedd össze az összes különleges tárgyat, majd használd őket a megfelelő sorrendben, amit egy több darabban elszórt tekercs alapján ismerhetsz meg-típusú pálya. Nem nagy kihívás, miután mindent felfedeztem, minden helységet átnéztem, megvolt minden kegytárgy, a megfelelő sorrendet pedig a három papírdarabból összeállítani nem volt nehéz (már csak amiatt sem, mert ... -ok jelölték, ahol a szöveg folytatódott, így aztán nem volt nehéz kitalálni, hogy a két ... közötti szöveget tartalmazó cetli a középső a háromból.

Második szint:
Ez már egy érdekesebb pálya: középen egy bezárt démon jelenti a továbbjutás kulcsát, aki viszont négy elemet jelképező botot akar. Ezt a négy botot négy mágus zárta el a négy laboratóriumában, a trükk azonban az, hogy egymás ellen kell kijátszani az elemeket, különben nem fogunk boldogulni. Nem akarom lelőni a poént, de jópofa ötlet volt, a segítséget nyújtó kis papírtekercsek elég egyértelműen megsúgják, mit kell tenni. A slusszpoén pedig maradjon titok.

Harmadik szint:
Nehezedik a dolog, ezúttal egy teleportkapukkal zsúfolt labirintuson kellett átvágni magam, ahol mindenféle nyalánkság fogadott: vad mágia, csapdák, démonok és ördögök, akik itt is a saját Vérháborújukat vívták (Kis kitérő: a Dungeons & Dragons világában kétféle pokol van: az Abyss és a Hell (nem tudom, magyarul hogyan fordították, inkább angolul hagyom). Az egyikben a démonok vannak, kiszámíthatatlan, kaotikus lények, a másikban az ördögök, gonosz, de tisztességes szörnyek. A két terület egyébként a jellemeknek megfelelően van elosztva: az Abyss (pontosabban Infinite Layers of the Abyss) a Chaotic evil lényeké (demon), míg a Hell (pontosabban Nine Hells of Baator) a Lawful evileké (devil). Na és a két terület közötti pusztaságokon zajlik a démonok és az ördögök örök háborúja, a Vérháború. Röviden.


Negyedik szint:
A következő szint központjában egy gépezet áll, mely mögött egy varázsló idézget lényeket tetszés szerint, törhetetlen üveggel védve. Feladatunk betörni az üveget, majd a masinát kiismerve megnyitni a portált az utolsó szintre. Szerepet kap még egy halom githyanki (ők azok, akik állandóan elhagyják az ezüst kardjukat, már a SoA-ban illetve később a Neverwinter Nights 2-ben is valahogy mindig felbukkantak

Ötödik szint:
Az utolsó helyszín az Imprisoned One előtt: pár próbával kell bizonyítanunk rátermettségünket. Van klasszikus harc- és rejtvényfeladat is, de kedvencem az a rész volt, mikor egy spirit warrior bőrébe bújva kellett őt klasszikus szöveges szerepjáték-jelleggel irányítanunk (tudjátok: "Bemész egy szobába, látsz egy ládát és egy halom csontot, mit csinálsz?"). Három feladat után három kulcsot kapunk, a három kulcs három zárat nyit, a három zár után egy-egy, egyre nehezedő csapatnyi őrzőt kell leölnünk. Az első nem volt húzós, a második már kicsit keményebb (egy lich és három lebegő/tűzladbázó/felrobbanó koponya), az utolsó pedig igazán szívatós: egy termetes beholder (Hive mother), egy négykarú démon-féle, egy drow harcos, egy íjász meg egy pap, ha jól emlékszem. Lényeg az, hogy sokan voltak, és rohadt kemények. (Tipp: ha félrevonulsz a csapatoddal, és csak egy emberrel nyitod ki a zárat, akkor sikerülhet elválasztani őket, nagyban növelve a túlélési esélyeket. Én három karakternek raktam Energy blades varázslatot (magas szintű cuccos, kardokat dob, sokat és nagy sebzéssel), így elég gyorsan be tudtam őket egyesével darálni.)
Imprisoned One:
Elérkeztünk az utolsó szinthez, ahol az a bizonyos bezárt lény raboskodik. Magát a lényt még nem is látjuk - addig örüljünk! Itt fel lehet olvasni a tekercset, ami után kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik... Több választás is van, nem akarom lelőni egész Watcher's Keep legvégét. Legyen elég annyi, hogy választhatjuk azt is, hogy személyesen győzzük le a szörnyet, ekkor azonban készüljünk életünk talán legkeményebb csatájára! Nekem sikerült két halál árán győznöm, ismétcsak az Energy blades hathatós közreműködésével - kezdem úgy érezni, hogy talán ez a legjobb varázslat szóló lények ellen, brutálisan hamar le tud verni bármit, ha hárman dobálnak körönként kilenc-tíz ilyet.

És itt a vége... Ez volt a Watcher's Keep, egy ízig-vérig klasszikus, régimódi dungeon, kevés történettel, de annál izgalmasabb és érdekesebb pályákkal, ráadásul töménytelen mennyiségű, extratápos varázstárggyal. Azt hiszem, innentől a Throne of Bhaal végéig már nemigen lesz számomra kihívás.
(folyt. köv.)
(2.0)