Furcsa dolog történt ugyanis az arizóniai Mesa városban. Egy középiskolában a vezetők úgy döntöttek, hogy maximum 2 másodpercig lehet ölelkezni az épületen belül, főleg az előcsarnokban. A csókolózás pedig már-már Szodoma és Gomorra szinten van. Nem mormonok a vezetők, még mielőtt valaki arra a következtetésre jutna, hogy milyen hülyeség megtiltani azt, hogy ölelkezzenek az emberek, és nyilvánosan nyalják-falják egymást. Tényleg jó dolog, amikor épp a menza közepén jön rá az ilyesfajta inger a párokra. Én nem bánom, ha szeretik egymást, mert ez egyéni és szeressék, de az már elég kiábrándító, ha egy tömött buszon táncolni kezdenek, és vadul ölelkeznek és smárolnak (csókolóznak), mintha senki se lenne ott. Ez az eset megtötént (nem kamu) a múltkor, amikor a párommal jöttünk haza a buszon. Amit Arizonában tesznek az iskola vezetők a ló másik oldala. A diákok tiltakozása ellenére, ami mi más lett volna, mint kivonulni az utcára és ölelkezni
nem engedtek, és már készítik a listát az elfogadható és elfogadhatatlan viselkedésről, amit minden diák megkap. Egyszerűen nem is értem, hogy minek ilyen feneket formálni ilyen dolgokból, de Amerikáról lévén szó minden lehet. Hol az igazság? Az ágyban, olvastam régen az Észak-Magyarországban. Elbúcsúzhatunk a képen látható pillanatoktól? Tényleg szigorúan kéne venni az ilyet? Nem nálunk, mert az kéne még, hogy bevezessék. Lehet, hogy én lennék az első, akit lecsuknak azért, mert az utcán megfogom a párom kezét, esetleg a fenekét, vagyis csak ráteszem a kezem 
(úgy elfárad néha, és pihentetni kell)
Ha ph csere van, hát ph csere van. Ezt megtiltani sose lehet, főleg ilyen szánalmas próbálkozásokkal. Az is belejátszhat, hogy változnak az idők. Egyéntől függ, hogy tud e viselkedni az adott kultúrának megfelelően. Hol ez, hol az a trendi. Szeresd a párod, de valahol van egy határ, de hogy hol ez a határ, azt sose tudjuk meg. Én legalábbis nem fogom.
