Varga Katalin balladája (Katalin Varga)

Szokták mondani, hogy az első örökre meghatározza majd az ember életét. Örök emlék marad, legyen szó bármiről. Egy filmrendezőnél, pedig különösen igaz ez, hisz a pályafutására igen nagy hatással lehet az, hogy az első alkotásához miként viszonyul a publikum. Mondjuk kiderülhet a filmből, hogy egy tehetséges rendezőt üdvözülhetünk (aki jelen esetben a forgatókönyvíró is), aki mutatni és adni is akar valamit a művével, vagy egy olyan alkotót, akinek mindegy, hogy mi lesz, csak legyen valami. A Budapesten élő brit rendező, Peter Strickland dolgát még külön nehezítette, hogy az elképzelésének vászonra kerülését saját magának kellett finanszíroznia, s ilyen formán akarva, akaratlanul is független filmként kell emlegetnünk Varga Katalin balladáját. Azért az elszomorító és elgondolkodtató, hogy miért nem volt senki, aki a szinte nevetségesen picike büdzsébe beszállt volna, s ezzel valamennyire megkönnyítette volna a rendező dolgát. Ugyanis elég nagy kockázatot rejt magában, ha valaki minden pénzét beleöli az első filmjébe, s ezzel gyakorlatilag kiszolgáltatja magát. Mondjuk maga a cselekedet bátorságra, elszántságra és igen komoly elhivatottságra vall, ami már önmagában elegendő indok arra, hogy megnézzük a filmet.

Azt a filmet, ami egy modernkori úgymond bosszú ballada. Egy székely asszony szörnyű titka kiderül, ami után már nincs többé maradása otthonában, elhatározza, hogy a fiával együtt felkutatja azokat, akiknek köze van a múltjában történtekhez. A történet legfőképp a bosszúállás motívuma köré épül, ám meghatározó szerepe lesz az isteni elrendelésnek és az isteni megbocsátásnak is. Ám ahhoz, hogy ahhoz, hogy az előbb említett motívumok elérjék a kívánt hatást kellettek a megfelelő karakterek. Az, hogy a színészek többsége leginkább a színházakban mozog otthonosan és inkább ott játszottak eddig, rejtett magában némi veszélyt és az igazat megvallva egy-két alkalommal picit látszott is ez a színházas beütés, például épp a címszereplő Péter Hilda alakításán, de összességében mindenki kihozta a szerepéből azt, amit el lehet várni. Ez különösen annak a fényében dicséretes, hogy Strickland egy szót sem beszél azon a nyelven, amelyen a szereplők, s ennek ellenére remekül rendezte a stábot. Ami viszont vitathatatlanul tökéletesre sikeredett, az a helyszínválasztás. Igaz, hogy a már fentebb említett bosszúállási motívum miatt a történet szinte bárhol játszódhatna, de Székelyföld kimondottan jó választás volt. Az egyszerre zord és finom erdélyi tájban olyan környezetre talált, amit bármely nagyköltségvetésű produkció megirigyelhetne. Az operatőrt, Győri Márkot külön dicséret illeti azokért a csodálatos beállításokért és fényképezésért. A munkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a film atmoszférája olyan magával ragadó.

Összességében elmondhatom, hogy Peter Strickland erőfeszítései nem voltak hiábavalóak és remek döntést hozott akkor, amikor bátorságról és elszántságról tanúbizonyságot téve minden pénzét a munkájába fektette, s ezzel olyan elsőfilmet alkotott, ami igen sok rendezőnek becsületére válna. Nagy a valószínűsége annak, hogy Strickland következő filmje, aminek a forgatókönyvén már dolgozik, sokkal nagyobb költségvetéssel készül, ugyanis a Varga Katalin balladájával bezsebelt díjak és elismerések úgymond garanciát biztosítanak arra, hogy érdemes a filmjeit támogatni. Ezzel egyébként mindenki csak nyerni fog.