Betévedtem az újpesten terpeszkedő Duna Pláza könyvesboltjába, és szokás szerint megcéloztam a legközelebbi, fantáziatörténeteket tartalmazó polcot. Warcraft, Warhammer, Forgotten Realms... mind olyan szellemi táplálékok, melyekkel elteltem az utóbbi egy évben; így a régen látogatott science fiction pultot is átvizsgáltam, míg ráakadtam egy új kiadványra, a Blizzard jégmezőin befagyasztott projektre, csak éppen könyvformában. Starcraft: Ghost - Nova.
A képről rögtön beugrott, hogy arról a szőke leányzóról van szó, kit - ha a sors úgy hozza - ma már irányíthatnánk, kontrollerjeinket izzasztva. Örültem, hogy sikerült Sarah Kerrigan-től elrugaszkodni, és végre valami újat mutatni. A kép, - első benyomásra - egy a Starcraft univerzumtól borúsabb hangulatú világról árulkodott, ám elolvasva a hátlapot, már semmi kifogásom nem volt megvétele ellen. Pénz csörren a zsebben, blokkot kapok, majd beletekintek e műbe... Egy héttel később, pedig - fogaim fehérségét megkétszerezve - befejeztem. Keserű szájíz ismét, nyúlok a fogmosó szetthez. A heti tizenhetedik tisztítás, illetve egy ilyen förtelmes könyv elolvasása után már teljesen mindegy volt, hogy nem maradt a tubusban több anyag. Két nappal utána, pedig ismét visszazökkent minden a régi kerékvágásba. Az ok rendkívül egyszerű, elolvastam, a Warcraft: Ősök Háborúját.
A lényegre térve: még nem volt szerencsém ilyen borzalmasan primitív alkotáshoz. Elsősorban: nem azt kaptam, amit vártam. Az előzetesekben szó volt, speciális kiképzésekről, Arcturus Mengsk-ről (A Terran Dominium császáráról), illetve vérbeli Starcraft hangulatról (melyről a Blizzard gondskodott...elvileg). Nincsen a történetnek egy kiindulási, de még biztos pontja sem, csak úgy bele a semmibe, osztán tépje a haját az olvasni óhajtó illető. A másik tényező, mely miatt biztosan beszerzésre kerül a hajnövesztő sampon, a feleslegesen trágár nyelvezet, (bár a játékban előfordult egy-két négybetűs szó) melynek okozója nem a pesszimista hangvétel, hanem az igénytelenség. Itt magyarázatot adnék az alcímre: a szerző ugyanis fontosnak tartotta, hogy köszönetet mondjon annak a pub-nak, mely - írása csiszolgatása közben - szolgáltatta a sört. Ekkor már minden világossá vált...
Minden adott volt, hogy egy új etalont köszöntsünk Starcraft regények között, csak éppen nem a titulussal kellett volna leplezni az igénytelenséget. Legközelebb találhatna az író jobb témát is, mint a napjaikat sikátorokban tengető bandák drogüzletei...
